2015. január 5., hétfő

2014 Karácsony és Szilveszter

Az év első posztjában először is szeretnék boldog Újévet kívánni minden hűséges olvasómnak, akik itt vagytok és már közel 3 éve követtek. :) Mikor elkezdtem az írást nem is gondoltam volna, hogy 3 év múlva annyi olvasóm lesz, mint amennyi és ez továbbra is nagy erőt ad az íráshoz. Amelett, hogy évek mulva majd szeretnék mindenre emlékezni, ha újraolvasom a blogomat, Ti, Olvasók is hatalmas erőt és inspirációt adtok. :)

Most pedig bele is vágok a hiper-szuper, otthon töltött két hét beszámolójába.

Az utolsó Angliában töltött hetemen (dec.15 hétfő-dec.18-csütörtök) ki lett adva, hogy úgy takarítsam ki a házat, hogy az majd nagyon csilli-villi legyen és a tisztaság "kitartson" nekik a 2 hétre, amíg odahaza vakációzom. Ezzel túl nagy gond nem is lett volna, én akartam hazamenni és persze akkor a tőlem telhető legalaposabban kinyalom a házat, viszont az volt a bökkenő, hogy ezen a héten a nagylánynak már nem volt iskola, tehát minden délelőtt itthon volt velem-és emellett heti több délelőtt-vagy délután a baba is itthon van. Szóval egy kissé sok feladatot kaptam,az alap takarításos dolgok mellé ilyeneket, hogy pl konyhaszekrények kirámolása, hűtő-sütő-mikró kisuvickolása- és ehhez hasonlók. A hét elején eléggé rástresszeltem, hogy is fogom mindezt megcsinálni úgy, hogy közben a nyakamon van két gyerek. És oké, hogy a nagyobbik már eléggé önálló, de attól még itthon van, és nem tudok tempósan dolgozni, ha közben őt is ki kell szolgálnom..Nem mondom, hogy túlélhetetlen volt az a 4 nap, hálisten elég sokszor vitték el a gyerekeket barátok, nagyszülők stb,de tény, hogy ez az egész így nem könnyítette meg az utolsó hetemet. Esküszöm, 18-án, csütörtök este a világ legboldogabb embereként gurítottam le egy cidert miközben a bőröndömön az utolsó simításokat végeztem, abban a tudatban, hogy 2 hétre letehetem a lantot és otthon nem kell majd mások után pakolnom, nem kell 4 ember helyett dolgoznom és mégcsak gyereksírás sem lesz.Azt viszont a család védelmében el kell mondjam, hogy fizették a 2 hetes vakációmat, amivel a repjegyem ára teljesen vissza is jött (irtó drága volt nem mellesleg).

Csütörök éjjel alig aludtam, kb hajnal 1-kor sikerült elaludnom és reggel 4-kor már szólt is az ébresztőm (de 3-tól már kipattantak a szemeim és fenn voltam). Hulla üzemmódban nagyon halkan kiosontam a fürdőbe, elintéztem, amit el kellett, kontaktlencse, fogmosás, stb majd 4:20-kor, öltözés előtt az a gondolat hasított belém, hogy csak a biztonság kedvéért bekapcsolom a laptopom és lecsekkolom, hogy a reptérre tartó vonatommal minden rendben van-e. És milyen jól tettem! Azt hittem infarktust kapok, amikor láttam, hogy az eredetileg kinézett, 5:47-es vonatom nemhogy késik, de törölték!! Irtó nagy pánik lett rajtam urrá, így rögtön a lehetséges opciókat vettem számításba. Lett volna vonatom fél órával később, 6:15-kor, de mire azzal a reptérre érek, átérek a bőröndfeladáson és biztonsági ellenőrzésen, esélyes lett volna, hogy lekésem a járatom (8:20-kor ment). És ha időközben kiderülne, hogy ez a vonat is késik, akkor meg egyenesen 100%, hogy nem érem el a gépet. Aztán láttam, hogy az egyel korábbi, 5:17-es vonat viszont még mindig "on time"-nem késik, nincs törölve, így rögtön eldöntöttem, hogy akkor megyek azzal. Mivel a vasútállomás gyalog-egy bőröndöt és egy nagy megpakolt táskát cipelve- negyed órára van, plusz ugye jegyet is kell vennem meghát nem az utolsó pillanatban akarok odaesni, így 4:25-kor realizáltam, hogy legkésőbb 4:55-kor indulnom kell, ha nem akarom lekésni a vonatot. Volt tehát fél órám felöltözni, nagyjából rendbeszedni magam, bepakolni az utolsó dolgokat a bőröndömbe (olyanokat, amiket aznap reggel még használtam),  lecipelni irtó halkan a cuccaimat, rendbe rakni a szobámat úgy, hogy 2 hétre, ha netán bemegy oda valaki teljesen rendben legyen, elpakolni az ágyneműt, stb...Szóval kissé kétségbeestem, hogy a frászba fog mindez sikerülni 30 perc alatt, de jelentem, bár nagyon szedett-vetett állapotban, de pontosan 4:55-kor elhagytam a házat és még a szobám is normálisan nézett ki. :D Az viszont durva, hogy csak a véletlennek köszönhettem, hogy lecsekkoltam a vonatom, eredetileg úgy gondoltam, a reggeli járatokkal biztos nincs gond csak aztán valami belső hang mégis azt súgta, hogy nézzem meg.
Odakint koromsötét volt, órák voltak hátra a napfelkeltéig. A vasútállomáson rengeteg lépcső van, viszont a b*zi lift le volt zárva (nem értem éjszakára miért kell lezárni-azt hiszik, olyankor nem utaznak az emberek nehéz csomaggal?? fuck logic.) Kidögölöttem és leizzadtam, mire átcihelődtem a vágányomhoz, de a vonat időben jött és nem érdekelt semmi, csak az, hogy végre Luton felé robogok.
A reptéren iszonyú hosszú volt a sor a csomagfeladáson, ráadásul féltem, hogy a sporttáskám, amit mindig kézipoggyásznak használok nem fog beférni a mérőrácsba-és akkor feladatják velem csilliárdokért. A félelmem tetézte, hogy amíg sorban álltam, kb 10 embert szívatott meg az ott álló Wizzair-es hölgyemény és akasztott "túl nagy" címkét a csomagjukra. Nekem az volt az irtó nagy szerencsém, hogy mikor én haladtam el a nőci mellett a nőci épp le volt foglalva-egy hapsi, aki még a foggantyút is letörte a kézipoggyászáról, csak hogy beleférjen a keretbe idegbeteg módon vitatkozott a nővel, amit meg is tudok érteni. Hiába fapados meg olcsó (bár nem minden esetben) a Wizzair egy iszonyúan kizsákmányoló légitársaság, el is döntöttem, hogy többet nem utazom velük, nem csak a poggyászkezelés miatt, de egyébként irtó kényelmetlen a repülőgép, kicsi a lábtér, olyan, mint ha heringek lennénk a konzervdobozban. De hogy ne szaladjak ennyire előre, csak a szerencsének köszönhetem, hogy az én poggyászomba nem kötött bele senki, és amint átestem a poggyászfeladáson, a kutya sem nézte, hogy mekkora a csomagom, a beszállókapunál pl már nem érdekelt senkit.
Aztán beszálltunk a gépbe, egy amerikai pár mellett ültem-az akcentusukból gondoltam így. Mint írtam, a Wizz gépei iszonyú kényelmetlenek, alig van lábtér, egy magasabb vagy nagyobb termetű embernek szerintem kínszenvedés lehet. A mögöttem ülő faszi is elég magas lehetett mert végig fészkelődte a 2 órát, egyfolytában rugdosta a székemet-kedvem lett volna kivágni a gépből esküszöm..A mellettem ülő amerikai macára pedig pontosan a felszállás előtt 1 perccel jött rá a pisilhetnék, már be volt kötve az övem meg minden, mikor közölte, hogy ki akar menni..Mondom, mi, hát szállunk fel??? Aztán csak kimászott, az utaskísérők meg még be is engedték a klotyóba és irtó nagyot röhögtem, mikor abban a pillantban megindult a gép és elkezdett gyorsítani, hogy megkezdjük a felszállást..Óóó mondom, milyen jó lesz neki így pisilni..Aztán pöpke 10 másodpercen belül vissza is jött a csaj (kissé megijedhetett gondolom-dehát istenem, nem az oviban vagyunk, nem hiszem el, hogy nem bírta volna ki legalább addig, míg felszállunk) , persze ekkor megint ki kellett kötnöm az övem, hogy a nőci vissza tudjon mászni-közben már elég gyorsan taxiztunk a kifutópályán..Mondom nem hiszem el, hogy pont mellettem ülnek az efféle idióták..:D A 2 órás repülőúton ettem-aludtam-valamennyire pótoltam az éjszakai alváshiányt- aztán mire feleszméltem, már meg is kezdtük az ereszkedést drága jó Budapest felé.  Aztán leszállás után még fél óra volt a passport control, mondom fasza, a kabátom rámizzadt, wc-re kellett volna már mennem meg már nagyon mehetnékem volt hazafelé is. Aztán a reptéren ért egy ksiebb fajta "Welcome to Hungary" present, elmentem wc-re, ami le volt zárva. Megkérdeztem az ott takarító nénitől, hogy mikor lehet bemenni (szépen, udvariasan) erre helyből leoltott, eléggé durván, hogy most nem mehetek be, neki takarítania kell de ha a szaros wc-re akarok ráülni csak tessék (ezekkel a szavakkal). Hirtelen nem tudtam milyen gettóba keveredtem, aztán annyit mondtam, oké, ne legyen ideges, egy szimpla kérdést tettem fel..Eztán elnézést kért, nekem meg egy olyan fílingem volt, hogy hehe, üdv magyarisztánban..De esküszöm ez a kis incidens sem szegte kedvem, nagyon örültem, hogy végre itthon vagyok. :)

A reptéren a szüleim vártak (mint mindig). Imádom azt a pillanatot, amikor kimegyek az érkezőbe és összetalákozunk. Ezalakalommal pedig meglepetésvendég is volt, elhozták a reptérre a kutyusomat is, azt sem tudtam hova legyek (mikor legutóbb, márciusban eljöttem otthonról poénkodtam, hogy majd legközelebb hozzák a kutyut magukkal,de nem gondoltam, hogy tényleg megteszik.)
Lili&Me

A szüleim első felém intézett mondata az volt, hogy mennyire le vagyok fogyva és etetnek-e rendesen. Tény, hogy mikor legutoljára láttak még 9 kg-val nehezebb voltam-és akkor sem voltam kövér. Ugyanezt megkaptam szinte minden egyes embertől, akivel találkoztam otthon. Haza autóztunk, otthon bevágtam egy nagy adag fasírtot és aprósüteményeket, elvittem a kutyumat sétálni és este pedig már mentem is énekpróbára. A helyi templomban, ahol kiskorom óta ministrálok egy ideje tagja vagyok a kórusnak is, és amint megtudtam, hogy a hazaérkezésem napján lesz próba, nem volt kérdés, hogy elmegyek. Nagyon jó volt látni a többieket, együtt énekelni magyarul, magyarul beszélni, látni, hogy örülnek nekem.

Énekpróbán


Kicsit megkésve, de hozzám is megérkezett a Mikulás


Fasírt&rizibizi&uborkasaláta-a kedvenc kombinációm





Reggeli

Futás otthon is


Magyar naplemente-nincs párja

Karácsonyfadíszítés a plébániaudvaron


Megmondom őszintén odahaza nagyon nem érdekelt és nem figyeltem mit eszem, ki akartam használni, hogy hegyekben állnak a sütemények, a szaloncukor, jó kaják és sör-meg egyébként is karácsony van, mire való ez az időszak, ha nem erre, nem igaz? :) Meg ki tudja, mikor leszek megint otthon és ehetem a jó hazai kosztot. Viszont hogy ne jöjjek ki a formámból otthon is eljártam futni, az első otthon töltött héten végig enyhe volt az idő, minden nap kimentem kb 50 percet futni így a legkevésbé sem aggódtam a megevett szaloncukor mennyiség miatt (amiből asszem rekordot állítottam fel amúgy). Komolyan mondom, annyira más odahaza futni, ismerős terepen, a gyönyörű Dunaparton, a bicikliúton, ahol egy-két futón-és bringáson kívül a madár sem jár, a helyen, ahol felnőttem és fiatal éveimet töltöttem...Leírhatatlan, minden egyes futás alkalmával újászülettem (mint egyébként mindig). December 24-én például több mint egy órát futottam összefüggően a Duna mentén, majd lementem a partra egy kicsit megpihenni, az idő enyhe volt (kb 12 fok), a szél csendes, egy patak folyt a Dunába pont ott, ahol én voltam. Azt a fajta békességet, ami ott fogott el leírni sem tudom, nagyon nagy hálát éreztem azért, hogy ilyen pillanatot megélhetek,azért hogy otthon lehettem ráadásul ilyen szép helyen és így indul a karácsonyom.
A második otthon töltött hetemen az időjárás nagy fordulatot vett, leesett a hó és irtó hideg volt (mínusz 7-től mínusz 15 fokig), így ekkor már nem mentem futni, egyrészt az útra fagyott jég miatt, másrészt mert nem akartam lebetegedni és úgy visszajönni Angliába, de a második héten sem punnyadtam, minden nap megcsináltam egy fél órás hasizom gyakorlat-sorozatot és 150 felülést.

Már 3 éve nem töltöttem otthon a karácsonyt, nem tudatosan de mindig úgy alakult, hogy Angliában maradtam, így nagyon izgatott voltam idén és örültem, hogy végre megint otthon lehetek és családi körben tölthetem ezt az ünnepet.
Karácsony előtt 3 napig takarítottam otthon-az én feladatom volt a takarítás-anyumé a főzés. Komolyan mondom teljesen más, mikor az ember a saját családjában takarít, mint mikor Angliában csinálom ezt a hosztfamily-m után.
Advent utolsó vasárnapján a helyi templomban is segítettem feldíszíteni 6 méter magas karácsonyfákat (létráról, ipari szerszámokkal, hehe.)
A kép az éjféli mise után készült

December 24-én (a futásom után) felállítottuk és feldíszítettük odahaza a fát. A dolog úgy nézett ki, hogy apum és én tettük fel az égőket a fára, majd anyum és én díszítettünk. 2 hosszú, fehér égősorunk van, és ezek úgy összegabalyodtak a zacskóban (nem is tudom ki és mért tette őket egy zacskóba :D) hogy már az öcsémet is odahívtuk, mindhármunk nyakában-kezében-és a csilláron is égősor lógott és mégsem sikerült kibogozni őket fél óra után sem. Végül amennyire lehetett szétszedtük rajta a csomót és úgy tettük fel a fára, ahogy volt. :D De végülis így a fára feltéve nem lehetett megmondani, hogy össze vannak akadva.Íme az eredmény:




Dísz a konyhában

A fadíszítés után mindenki készülődött az esti vacsira. Nálunk az a hagyomány, hogy a keresztanyumnál gyűlik össze a nagycsalád, mi, unokatesóim, nagynénik-bácsik. A legjobb barátnőm Reni-akit még Angliában ismertem meg-már évek óta az unokatesómmal jár (ők meg általam ismerkedtek meg-és mostmár együtt is élnek) így Reni is ott volt 24-én a karácsonyi vacsorán,őt is volt szerencsém látni jó hosszú idő után. Mikor 2 éve még csak ismerkedtek az unokatesómmal, ponénkodtunk Renivel, hogy tán egyszer majd együtt fogunk ülni a karácsonyi vacsorán, és jééé, ez most teljesült. :) Persze itt is megjegyezte mindenki, hogy mennyit fogytam, jól esett, nem tagadom. A karácsonyi vacsora pedig hiper-szuper volt, rengeteg féle kajával, sörrel-borral-keresztanyám házi készítésű Baleys-ével és amit csak el tudtok képzelni. Halászlé, húsleves, kacsa, hal, máj, sült krumpli, saláták, beigli-hegyek, csokigolyó, ischler, méteres torta, felsorolni sem tudom. Mint ahogy az nálunk családi hagyomány-az első piák elfogyasztása után a politikára terelődött a szó és ez meg is maradt fő témaként az este hátralévő részére, de komolyan mondom, még ez is tetszett, rengeteget nevettem a beszólásokon, frankón jól esett magyar nyelven magyar politizálást hallgatni :D Ami az ajándékokat illeti, pénzt kaptam-amin vettem cipőt, parfümöt, futáshoz kellékeket, körömlakkot stb, valamint a szüleimtől egy szép táskát.
Nagycsalád


Keresztanyummal


Kiscsalád -Én, Öcsém. Anyu, Apu

Megy a vacsi


Keresztanyum fája-eléggé termetes :D
Kb 9 felé mentünk haza, otthon is ajándékoztunk, tovább folytatódott az evés-ivás, sztorizgatás, Reszkessetek betörők nézés. A többiek 11 körül elkezdtek aludni készülni, én viszont fenn maradtam, mindenképp el akartam menni az éjféli misére-hisz már 3 éve nem voltam . A mise hihetetlenül szép volt és megint csak hatalmas hálát éreztem azért, hogy ott lehettem.
Otthon

Betlehem a templomban


Kutyummal Szenteste
December 25-én, csütörtökön a keresztanyumat és barátját láttuk vendégül ebédre-ezen a napon is egy órát voltam futni. Délután felmentem az unokatesómékhoz, mert szerettem volna egy jót beszélgetni Renivel mielőtt elindulnak Paksra, Reni családjához. Renivel is ajándékoztunk, én tőle egy kézzel készített fadíszt és egy Minion figurát kaptam-mert tudja, hogy imádom a filmet, én pedig Angliából hoztam neki nyakláncot, karkötőt, csokit és a kedvencét, zabkását. Miután Reni és az unokatesóm elmentek Paksa, én , a másik unokatesóm, nagynéném-és bácsikám elmentünk kutyákat sétáltatni majd hazaérve befészkeltük magunkat a tv elé egy rakás rágcsálnivalóval és megnéztük "Az útvesztő" című filmet. Tyűűűű, hát mit mondjak, elképesztően megfogott a film, tetszett, hogy nem lőtték le már az elején az összes poént, agyalni és gondolkodni kellett, valamint szerintem a sztori is jó és izgi volt. Kár, hogy nem készül több ilyen film gyakrabban. Ez is könyvadaptáció-mint az Éhezők Viadala-és lesz második része, előre láthatólag még az idén, mondanom sem kell , hogy nagyon várom. Még mindig a hatása alatt vagyok :D A film után én hazamentem, otthon is filmet néztünk-Reszkessetek betörők 2 -mi más, ugye- kaja-kómásan tovább zabáltunk, élveztük, hogy karácsony van és senkinek semmi kötelezettsége nincs.

Ajándék Renitől

Unokatesómék fája

A kutyum is komálta az ajándékom

Egy kis hazai ajándékcsomag az unokatesóméktól-és a Renitől kapott kézzel készült dísz

December 26-án folytatódott a rokonlátogatás-templomba járás, lazsálás, ami aztán meg is maradt és a két ünnep között is így folytatódott.
Lili <3

Ahol lakom...

Az angol családom legnagyobb kedvencét a sült tésztámat az otthoniak is egy perc alatt befalták-anyum írta, hogy azóta ő is elkészítette már, nagyon megszerették
 Aztán az év utolsó vasárnapján arra keltem, hogy leesett a hó. Igaz, hogy nem pont karácsonyhoz, de én ettől függetlenül úgy veszem, hogy fehér karácsonyom volt. Ez is milyen csudi jó, hogy már évek óta nem esett hó karácsony körül odahaza-erre mikor hazamegyek még az időjárás is kedvezően alakul. :) A jeges utakon való csúszkálástól eltekintve rettentő módon élveztem a fehérséget és a havat.
Az én kis templomom <3

Az esztergomi Bazilika

Szent Tamás-hegy

A két ünnep közötti pár napon volt időm megejteni néhány találkozót rég nem látott barátokkal Esztergom legcukibb kávézóiban, sőt, még egy volt, nagyon kedves tanárommal is sikerült összehozni egy forralt borozással egybekötött mesedélutánt. Ittam már forralt bort Anglia több pontján, köztük London legnagyobb karácsonyi vásárában, de állítom, az otthoni kis cukrászdában ezerszer finomabbat kaptam, mint eddig bárhol. 
Mézeskalácsos latte

Esztergom fényei

Örömöm a söröm-és a citromos Gösser mindig is a kedvencem lesz


Aletta barátnőmmel

Nappali fényben a karifánk

Forralt bor&krémes-avagy az otthon ízei




December utolsó hete csakugyan hidegnek bizonyult, még nap közben sem ment mínusz 7-8 fok fölé a hőmérséklet, de komolyan mondom, még ez is hiányzik, a baromi hidegben mászkálás, 3 zokniban is lábfázás, 5 réteg ruhában közlekedés majd hazaérkezés a meleg házba, Otthonra. Próbáltam teljesen kihasználni az otthon töltött utolsó napokat,  hisz a 2 hét írtó gyorsan telt és közeledett a visszautam napja.

A szilveszterem is pazar volt. Elöljáróban el kell mondjam, hogy a helyi hívőközösség , aminek tagja vagyok (ehhez tartozik a kórus is például) egész évben szervez mindenféle eseményt, kirándulást, farsangi-szülinapi-szilveszteri bulikat. Ezeken én sajnos nem vagyok ott mert nem tartózkodom otthon évközben, viszont most, hogy volt szerencsém a szilvesztert otthon tölteni evidens volt, hogy én is velük ünnepelek az év utolsó estéjén. A dolog a következőképp néz ki: a bulit a közösség tagjai szervezik, jönnek velem egykorúak, kicsit fiatalabbak, idősebbek, jönnek komplett családok-anyuka, apuka-nagyobb gyerekek. A dolognak annyi köze van a plébániához, hogy a plébánia birtokában lévő közösségi házban van megszervezve az egész, de amúgy mindent mi szervezünk: mindenki visz kaját-piát, egy hapsi hozott irtó nagy hangfalakat és laptopot-ő biztosította a zenét-majd később a karaokét is. A december 31-i, év végi, este 6 órás hálaadó mise után kerül megrendezésre ez a banzáj. (A misén durván szétfagytam, odakint mínusz 10 fok volt és a templomban sem volt az a nagy meleg, hogy úgy mondjam, rajtam ráadásul kabát sem volt -a ministránsruhát arra nem tudom rávenni, így "mindössze" 4 pulcsi volt rajtam, de így is fáztam.) A hálaadó mise után pedig mindenki, aki hivatalos volt a bulira (de bárkit szívesen látnak amúgy) átmentünk a közösségi házba, előkészítettük a kajákat-piákat, virslit, szendvicseket, majd indult is a buli. A gyerekek az emeleten játszottak (és kb darabokra szedtek mindent XD) mi, felnőttek pedig lent voltunk. Első körben retródiszkót csaptunk. A csajok a konyhában keverték a piát-mojitot-amiből én leküldtem 4-et az este folyamán -valamint volt még ezer féle bor, forralt bor, pezsgő és likőrök. Mindig volt pohár a kezemben és amint az kifogyott már jött is valaki újratölteni, így mondanom sem kell, hogy sikerült egy kisebb (?) fajtát becsiccsentem, de ezzel nem voltam egyedül, elég sokan elmondhattuk ezt magunkról. A retódiszkó után pedig kimentünk az utcára, ugyanis volt a körünkben egy férfi aki pirotechnikus és neki köszönhetően saját tűzijátékunk is volt-amit a környező bulikból többen ki is jöttek megnézni. A tűzijáték után folytatódott az ivászat és a diszkó-a Gangam Style-ra tombolt a legjobban mindenki-de ment még rengeteg mai sláger. Éjfél után következett a tombola,-a tombolajegyeket ingyen osztogatták. Nekem 5 jegyem volt és mindegyikkel nyertem valamit. Sosem nyertem még tombolán semmit így igencsak meglepődtem, hogy most rögtön ennyit sikerült. A végén már frankón szégyelltem kimenni az ajándékokért. :D 




A tombola és a virslievészet után karaokézni kezdtünk, jómagam nyitottam a sort, méghozzá a Frozen című meséből énekeltem el két dalt (Let it go-és First time in forever)-szegény hallgatóság :D Bár hozzáteszem, az este folyamán bevitt Mojito-és pezsgőmennyiség is segített az éneklésben. :D Én hajnal 2-ig maradtam, ekkor már nagyon éreztem, hogy menni kéne haza és végre vízszintesben lehessek. 
Let it go
Az újév első napján délután 1-ig aludtam. A kiskutyám többször is beugrott mellém az ágyba-odakint petárdáztak-nem is tudom ki volt az a hülye, aki ezt képes volt feltalálni..Kb 11 felé félálomban érzetem, hogy mozog az ágyam és körülöttem minden, de egyrészt még félig aludtam, másrészt iszonyú másnapos voltam, ígyhát azt hittem csak álmodom/képzelem. Később láttam a hírekben és olvastam a neten, hogy egy nem túl nagy 4-es erősségű földrengés rázta meg a környékünket. Mit mondjak, alaposan meglepődtem, mert az akkori állapotomnak köszönhetően szinte 100%-ig biztos voltam benne, hogy csak álmodtam az egészet. A szüleim például fel sem ébredtek rá, nem is akarták elhinni nekem, mikor először mondtam nekik, csak mikor már a saját szemükkel látták a hírekben. Így indult tehát az újév, 2015, földrengéssel és borzalmas másnappal.Mikor kimásztam az ágyamból realizáltam, hogy elképesztően fáj a fejem és hányingerem van-a mojito mellett ez utóbbit a rengeteg összeevett süteménynek is köszönhettem. Gyorsan visszabújtam még egy fél órára, aztán összekaptam magam, ebédeltünk lencsét, aztán robogtam át egy barátnőmhöz, ahol ünnepi koccintásra voltam hivatalos. A koccintás után elköszöntem a barátnőm családjától (akik amúgy elég közel állnak hozzám) és a barátnőmmel mentünk még egy utolsót sétálni-elnéztünk többek közt a temető felé-még így utoljára, legalábbis nekem.
Séta után hazafelé vettem az irányt, mert nem volt más hátra, mint a nyaralásom legutálatosabb része, bepakolni a bőröndömet, elkészülni a másnapi utazásra. Kb egy óra alatt megvoltam mindennel, de délutánra rányomta a bélyegét a tudat, hogy iszonyú gyorsan eltelt a vakációm, alig jöttem haza és már csomagolhattam is, megint vissza kell mennem. Eztán becsekkoltam a járatomra, majd a délután/este további részét a családommal töltöttem, beszélgettünk, vacsiztunk, koccintottunk, kihasználtuk az utolsó együtt töltött estét.

A visszautam napján, január 2-án délelőtt még elvittem a kutyumat sétálni, bepakoltam minden maradandó dolgot a táskáimba, majd délben a szüleimmel elindultunk Ferihegyre. Nagyon rossz volt elhagyni a városkámat, Esztergomot és a házunkat, de abban a megnyugtató tudatban jöttem most el, hogy Húsvétkor megint jövök-szintén egy hosszabb vakációra-de erről majd máskor írok részletesebben.
A járatomról tudni kell, hogy nem fapados-hanem a Brussels Airlines-sal utaztam, életemben először nem fapadossal. Már 3,5 éve repkedek London-Budapest között, de eddig a fapados mindig olcsóbb volt, most viszont, a karácsonyi-újévi horribilis repjegy árak között még a Brussels Airlines bizonyult a legjobb választásnak. Annyi hátulütője volt a dolognak, hogy nem közvetlen járat volt, hanem át kellett szállnom Brüsszelben, de gondoltam ez legyen a legnagyobb bajom, eljutok A-ból a B-be így is-úgy is és végre nem a Wizz gépén kell nyomorognom. A reptér előtt a szüleimmel elugrottunk vásárolni-már Pesten-majd délután 3-kor átmentünk Ferihegyre, feladtam a bőröndömet és itt is volt a búcsú ideje. Hosszasan integettem a biztonsági ellenőrzéstől aztán bementem a terminálba. Itt még volt egy órám, amit kockulással és kajálással töltöttem, valamint szépen lassan végleg tudatosult bennem, hogy a szuper vakációm véget ért, még néhány óra és visszatérek a valóságba. A világon semmi kedvem nem volt visszajönni a családhoz, kicsit szidtam is magam, hogy miért jövök megint vissza és miért nem maradtam otthon. Azt hiszem ez normális, hisz az otthon töltött 2 hét szuper volt, tán az eddigi legjobb az összes otthoni vakációmból,  főleg, mivel 2 ünnep is erre az időszakra esett, tehát nem csoda, ha mindezek után az életkedvem a zéróval és nullával volt egyenlő a visszajövetel miatt. Azt meg kell jegyeznem egyébként, hogy a Ferihegyi reptér szerintem nagyon szép és világszínvonalú, szerintem simán ver egy-két londoni repteret, a Lutont és a Stanstead-et biztosan-amik engem egyébként inkább egy Tesco-ra emlékeztetnek. A Ferihegyen nemrégiben megépült Skycourt-terminál, várórészleg elképesztően szép és modern és fele annyira sem zsúfolt, mint a fent említett két repülőtér. 
A Skycourt

Felszállás előtt
Beszálláshoz készülődve pedig realizáltam, milyen jó, hogy nem fapadossal utazom, most először volt lehetőségem összehasonlítani a két féle légitársaságot és azt kell mondjam, hülye vagyok, hogy eddig mindig fapadost választottam. Igaz, hogy azok olcsóbbak, de most látom csak igazán, mennyivel jobbak a "rendes", nem low cost társaságok. Először is, az ember a rendes légitárs.nál kiválaszthatja, hol szeretne ülni és eztán helyjegyet kap, így nincs tolakodás a sorban állásnál és beszállásnál (egyeltalán, sorba sem kell állni, hisz felesleges, ha úgyis előre megvan a helyed.) Míg a fapadosoknál nagyon sokat kell felszállás előtt sorban állni a beszállókapunál (miközben leszakad a hátam a táskámtól, rámolvad a kabátom stb..) itt rendes váró-és székek voltak arra a pár perce, mielőtt beengedtek minket a gépbe. Valamint nem busz vitt ki minket a géphez és nem is kellett szabadban gyalogolnunk, hanem beszállófolyosó vezetett a repülőhöz így fázni sem fáztunk. A következő meglepetés a repülőn ért, normális, mégegyszer mondom normál méretű lábtere volt mindenkinek (nem csak a magasabb díjas helyeken) , nem kellett nyomorogni, kényelmesen elfértem én is és senki nem rugdosta az ülésem hátulról. A légiutaskísérők franciául és angolul beszéltek, rajtam kívül alig volt magyar a gépen, a többség francia, belga, holland, német volt. Este 6-kor szálltunk fel, ezt követően én azonnal be is aludtam és majdnem végig szunyáltam a Brüsszelbe vezető 2 órás úton. Végig erősen dobált a gép így fel-felébredtem, de összességében egy kellemes utat tudhattam magam mögött. Este 8 után értünk a brüsszeli repülőtérre, ami hatalmas, de tényleg, irdatlanul nagy és el kellett zarándokolnom az egyik terminálról a másikra, hogy elérjem a 9-kor induló csatlakozójáratom. A reptéren ha az ember átszáll egy óra szinte semmire sem elég, több, mint fél órát sétáltam egyhuzamban, mire az A terminálról a B-re jutottam, épphogy volt időm vizet venni és már kezdtük is meg a beszállást. A London felé tartó gép szintén olyan tágas volt, mint az előző és itt már egyeltalán nem hallottam magyar szót. Mindössze egy órás út állt előttünk, alighogy felszálltunk már be is jelentették, hogy ereszkedünk London felé. Mivel a Heatrow repülőtérre mentem, ami a városközponttól egy kőhajításra található, átrepültünk London felett. Gyerekek, eszméletlen látvány a kivilágított London a magasból, látni lehet a London Eye-t, a Tower-Híd-at, a Shard-ot, és mindent, még a Winter Wonderland-et (London legnagyobb karácsonyi vására és vidámparkja, elképesztő fényekkel és világítással) is szemügyre vehettem felülről. Majdnem besírtam a látványtól, most láthattam a saját szememmel a magasból azt, hogy mekkora eszméletlen nagy város ez a London. Mostantól nem fogok csodálkozni, hogy metróval is órákba telik eljutni egyik helyről a másikra. Az pedig külön élményszámban megy, hogy a Winter Wonderland-et megcsodálhattam odafentről, hisz két nappal a visszautamat követően le is bontották az egészet, tehát ha nem most jövök, akkor még egy évet várhatnék egy ilyen látványra. A képek nem adják vissza annyira a látványt, de igyekeztem épképzláb fotókat lőni. 


Azt hiszem ez magáért beszél

A Shard
London Eye és a Temze

A nagy fénycsomó baloldalt a Winter Wonderland




9 után szálltam le a Heatrow-n, további fél órámba telt, mire átestem az útlevél ellenőrzésem és poggyászkiadáson, aztán robogtam is a mteró felé. Kerek egy órát metróztam a reptértől a belvárosig, ekkor már este 11 volt, nagyon sok órája úton voltam, mögöttem volt egy átszállás, a karom-vállam majd leszakadt a cipekedéstől és csak vissza akartam érni a család házába. Egy belvárosi vasútállomáson (St.Pancras-on) sikerült lekésnem a vonatomat, méghozzá kerek egy másodperccel. A mozgólépcsőn nem tudtam rohanni a bőröndömmel és utazótáskámmal, láttam, hogy a vonatom a vágányon van és indulni készül, és abban a szent pillanatban húzott el előttem, mikor leértem. Kicsit kivoltam, mert fél óra mulva, fél 12-kor jött a következő én pedig már hulla voltam. A fél órát kihasználtam arra, hogy szusszanjak és netezzek egyet, ha már így alakult. Először is tudattam a szüleimmel, hogy sikeresen megérkeztem Angliába és egy órán belül ha minden igaz otthon is leszek. Végül a fél óra nagyon hamar eltelt ,facebook és email csekkolás után nemsokára befutott a vonat, az utolsó vonat hazáig.

Hajnali fél egykor értem vissza a tök üres házba. Hálás voltam a sorsnak, hogy idekint azért nem voltak mínuszok, nem fáztam a hazafelé vezető 15 perces gyalogúton. A fogadócsaládom nem volt itthon, másnapra, szombat délutánra/estére vártam őket haza, a szilvesztert/újévet egy nyaralóban töltötték egy meseszép vidéki nemzeti parkban (láttam képeket, nem gyenge.) Jobb is volt, hogy nem volt itthon senki, eléggé vegyes érzések kavarogtak bennem, hatalmas űrt éreztem amiatt, hogy megint itt vagyok és nem otthon, hiányzott a családom és alapjáraton minden és mindenki otthonról, így jó volt, hogy nem kellett mindjárt a család nyakába ugranom és jópofiznom velük. Tehát, hazaérvén gyorsan körbejártam a házat-megnézendő, hogy nem-e törtek be, minden rendben van-e és, hogy mekkora kupit termeltek 2 hét alatt, hehe :D Nyugtáztam, hogy minden okés, a ház sem nézett ki túl csúful és be sem tört senki, zuhany és rövid pakolás után hajnal 2-kor hajtottam álomra a fejem. 

Másnap, szombaton először is kitakarítottam a szobámat-portörlés, porszívózás, aztán nekiestem a bőröndöm kipakolásának is. Ha már így pakolgattam, gondoltam miért ne és tartottam egy hatalmas, afféle év eleji szortírozást a szekrényeimben: a rég nem hordott ruháimat egy kupacba gyűjtöttem és betettem a bőröndömbe, kidobni még nem akartam őket (bár szerintem csak idő kérdése és ez lesz a sorsuk) , de legalább már nem a szekrényemben fogják az értékes helyet és fogasokat.:D A többi fiókomban is rendet tettem, kukáztam számtalan, haszontalanná vált holmit, dobozokat, blokkokat, ilyen-olyan kacatokat-lett is egy nagy zsákra való szeméthalmazom-, rendbe tettem a cipőimet, az éjjeli szekrényemet és az összes létező dolgomat. Bár nem terveztem ekkora nagy takarítást/szortírozást, pusztán csak spontán jött, de el kell mondjam, nagy örömmel tölt el látni a megüresedett helyet a fiókokban/szekrényemben, azzal, hogy megszabadultam minden felesleges cucctól úgy érzem, hogy ez így tökéletes kezdése az évnek, egy új kezdetnek.
Délután elmentem a gym-be (tán ez az egyetlen dolog, ami hiányzott Angliából a két hét alatt) és tartottam egy mega-giga edzést: 5 km futással kezdtem (40 perc) majd további 1,5 órán át edzettem különféle kardio-és súlyzógépeken. El sem tudom mondani, mennyire jól esett, nagyon nagy szüksége volt már erre a testemnek (annak ellenére, hogy otthon is futottam/edzettem). Tehát az első Angliában töltött napon tul.képp teljesen jó volt, bár kérdezgettem magamtól, hogy minek jöttem vissza, viszont rendet tettem magam körül és arra is jutott időm, hogy a testemet karban tartsam, azt hiszem ez jó kezdése az évnek.
Este mikor hazajöttem a gym-ből már itthon volt a család, örült nekem mindenki, gyors élménybeszámolót tartottunk ki-ki a maga karácsonyáról-nyaralásáról. Hoztam egy doboz szaloncukrot (gondoltam ha szeretni fogják, ha nem, ez a legaktuálisabb karácsonyi hungarikum) és a gyereknek túrórudit. A szaloncukorért senki nem rajongott (marcipános pedig, de anyuka-apuka-és a nagylány egymás után nyögték be, hogy nem szeretik a marcipánt), de no para, több marad nekem. :D A túrórudinak viszont hatalmas sikere volt.

Ez lenne tehát az én kis szuper otthoni karácsonyi vakációm. Tán életem eddigi legjobb karácsonya volt ez és mindenképpen az eddigi legszuperebb otthon töltött időt tudhatom magam mögött. Nagyon elcsigázva jöttem vissza, de felvillanyoznak a jövőbeli terveim, a kiköltözés és az, hogy nemsokára saját lábra állhatok és a magam ura lehetek. Amióta csak leszálltam a repülőről minden gondolatom ekörül forog, másképp nem is tudom hogy lenne erőm a szükre hétköznapokra. Dehát ez van, az embernek mindig kell valami, ami erőt adjon, amit várhat, és tervezhet. Ezzel a gondolattal búcsúzom mára és mindenkinek kívánok olyan szuper napokat, amiket én otthon megélhettem. 

"Szajré" otthonról :)
Puszik! :)

4 megjegyzés:

  1. Kedves Domi!
    El is hiszem, hogy jól érezted magad otthon, ez egyértelműen átjött a bejegyzésedből. Nagyon fura lehet ezek után visszatérni egy "teljesen másik" világba...
    Eddig se voltál túlsúlyos, de most véleményem szerint, ragyogsz! Gratula! ^^
    Örülök, hogy mindig visszatérsz a blogból és nem feledkezel meg róla. :)
    Boldog új évet, sok szerencsét és sikert a rád váró változásokhoz!
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Lili a kedves szavakat, bár már nincs annyi időm az írásra, mint régebben, de mint ahogy a bejegyzés elején is írtam, ti, olvasók adtok nekem erőt az egészhez. Örülök, hogy itt vagy és követsz, nagyon köszönöm :)
      Már kezedek visszarázódni az itteni hétköznapokba és a rutinba, így a 3. munkanap vége felé, de persze még mindig hiányzik az otthonom, de úgy vagyok vele, ha ezt az első hetet túlélem akkor már minden rendben lesz. :)

      Neked is nagyon boldog újévet kívánok és sok-sok örömet az új esztendőre :)

      Törlés
  2. Szia:)
    Nagyon jó lett ez a bejegyzésed is. És teljesen átérzem a helyzetet. Én fél év után mentem most haza először két hétre, de nagyon nehezen jöttem vissza...bár mindig arra gondolok, hogy nekem itt még dolgom van, azért jelenleg mivel tegnap jöttem ki újra, nagyon hiányoznak az otthoni dolgok. Sok sikert a továbbiakban, és boldog új évet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szilvi!
      Igen, a visszajövetel mindig nehéz, főleg ha az ember hosszú idő után először megy haza, és ráadásul ünnepekkor. És igen, mindennek oka van és értelme, biztosan van még itt keresnivalónk, neked és nekem is, nem véletlen, hogy visszahozott minket a sors. A honvágy ismerős, főleg az első néhány napban tud kemény lenni, ráadásul ha az embernek rögtön már dolgoznia is kell és nincs ideje "nyalogatni a sebeit" az otthon hiánya miatt, az iró rossz tud lenni, de tarts ki, a honvágy tapasztalataim szerint kb egy hét után nagyon enyhül/vagy megszűnik..az első hetet csak túlélni lehet, nem megélni, nincs mese :D
      Neked is boldog újévet és sok sikert az angliai életedhez :)

      Törlés