2015. április 9., csütörtök

Mozgalmas március-avagy úton a" finish-be"

Itt vagyok megint és folytatom is a mesélést, mégpedig márciussal-az utolsó aupair-ként eltöltött hónapommal.
Márciusban 3 hetet töltöttem a hosztcsaládommal, március 20-a volt az utolsó munkanapom (amit jobban vártam, mint szerintem bármit eddig az életben) majd március 23-án repülőre ültem, hogy megnézzem Rómát és Rómából repültem haza, Budapestre.
Mielőtt ebbe belekezdek jöjjön néhány fontosabb momentum. Azt már írtam a korábbi bejegyzésekben, hogy egy jó ideje (egészen pontosan egy éve) nagyon beszippantott az egészséges életmód, elkezdtem rendszeresen futni, amit aztán kiegészítettem (viszonylag) édességmentes és egészségesebb étrenddel is, valamint novemberben csatlakoztam a gym-hez. Mivel rengeteg pozitív változást vettem észre magamon-súlycsökkenés, általános kondim jóval erősebb lett, a kedélyállapotom is mérföldekkel jobb, mint azelőtt-így természetesen egy cseppet sem bántam meg, hogy egy éve belefogtam ebbe a rengeteg lemondást, nomeg erőfeszítést igénylő, ámde annál látványosabb eredményeket hozó életmódba és azóta is folyamatosan azon ügyködöm, hogyan lehetne ez még ennél is jobb, hogyan hozhatnék ki mégtöbbet magamból. Az idei nagyböjt kezdetekor (február eleje) jött az elgondolás, hogy ki kéne próbálnom a vegetáriánus életmódot. Katolkus lévén a korábbi években is igyekeztem betartani a böjtöt, kevesebb édesség és péntekenkénti hústilalom formájában. Idén azonban úgy gondoltam, a 40 napos böjt alatt egyeltalán nem eszem húst, egy ideje ugyanis érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretném kipróbálni milyen vegetáriánusnak lenni és a nagyböjti időszak ilyen szempontból pont kapóra jött. Gondoltam ha a 40 nap végén azt gondolom, ez nem nekem való, hiányzik a hús vagy éppen negatív dolgokat tapasztalok az egészségemre nézve akkor a böjt végén visszállok a régi étrendemhez, ha viszont pozitív kimenetele lesz a dolognak akkor maradok vega. 'Miért ne' alapon vágtam tehát bele az egészbe. Hamvazószerda előtti kedden, azaz "húshagyó kedden" sütöttem egy jó nagy adag palacsintát a hosztcsaládomnak (tudom, qrva jó aupair vagyok-ők meg nem érdemelték meg)  aztán hamvazószerdai kezdettel még az addiginál is szigorúbban kiiktattam mindenféle édességet az étrendemből-és kezdetét vette a "próba-vegetáriánusságom" is.

Angliában a húshagyó kedd hagyományosan a Pancake day-vagyis a palacsinta nap-ilyenkor szabadulnak meg a zsírtól a házban, ezért süt mindenki palacsintát.


Azt kell mondjam, hogy már az első naptól kezdve semmi problémám sem volt a hús elhagyása miatt, soha, egy percre sem hiányzott, a szendvicseimet is vegetáriánus módon készítem el, rengeteg zöldséggel, sajttal, sajtkrémmel-azt hiszem a hús felesleges is bele-legalábbis nekem biztosan. Azt vettem észre, hogy ahogy telt az idő, minél több nap/hét telt el, nemhogy egyre jobban, de éppenhogy egyre kevésbé hiányzott a hús. Minden nap elteltével kevesebb vágyat éreztem arra, hogy tegyek egy sonkát a szendvicsembe vagy bevágjak pár csirkefalatot. Még "húsevő koromban" voltak kedvenc kajáim, pl a bolognai spagetti és én előzetesen azt gondoltam, ezekről majd biztosan nehezen mondok le, legalábbis nehezebben mint a szalámiról a szendvicsben, de saját magamat is megleptem, amikor láttam, egyeltalán nem hiányoznak az egykori kedvenceim sem. Hova tovább a hosztcsaládomnak továbbra is ugyanúgy készítettem ezeket az ételeket-bolognai, lasagne, húsos piték-és én voltam a legboldogabb, mikor láttam, hogy simán meg tudom állni, hogy akár csak beléjük kósotoljak főzés közben. Ilyenkor, mikor a családnak főztem, magamnak mindig inkább tésztát-rizst főztem jó sok párolt-vagy éppen sült zöldséggel, tojással, sajttal és sosem éreztem úgy, hogy én most fúúú de nagyon lemondanék valami jóról. Sőt azt kell mondjam nektek, azóta eszem csak igazán jókat, mióta vegetáriánus lettem. A netről ellestem egy csomó receptet, grillezett vegetáriánus szendvicsek, paninik, vegetáriánus melegszendvicskrémek (házilag-tehát tudom is mi van benne, nem úgy, mint a bolti krémekben) , vegetáriánus chilis bab, rizses hús helyett sült zöldséges rizs, vega lecsó és a listát még nagyon sokáig folytathatnám. A lényeg, hogy véleményem szerint azóta sokkal kiegyensúlyozottabban és választékosabban táplálkozom, mióta vega vagyok. A fehérjét rengeteg sajttal és tojással pótlom, valamint vettem fehérje port is, amit turmixként fogyasztok-ezt nem csak a vega életmódom miatt, hanem a rengeteg edzés miatt is érdemes volt beszerezni és már egy ideje gondolkoztam is rajta. Gondolom nem is kell mondanom, hogyan zárult a "kísérlet", már a böjt vége előtt tudtam, hogy én bizony vega maradok. Nem jelentem ki, hogy soha az életben nem eszem többet húst, soha ne mond, hogy soha ugyebár, de egyenlőre most nagyon jó nekem így. Néhány pozitív változás, amit észrevettem magamon: súlycsökkenés-azon túl, hogy persze mióta edzem és rendszeresen sportolok hónapról-hónapra megy le 1-2 kg, mikor elkezdtem a vegetáriánusságot ennek kb dupláját sikerül ledobni. Továbbá megszűnt az a "nagyon durván tele vagyok" érzés, amiket régen éreztem nagy kajálások-vasárnapi ebédek-zabálások után, nem mondom persze, hogy manapság nem viszem túlzásba a kajálást-mert azért néha én is elvetem a sulykot és többet zabálok a kelleténél-de még ilyenkor sem érzem azt a rossz értelemben vett eltelítettséget, mint amit amikor még húst fogyasztottam. Általánosságban véve sokkal jobb az emésztésem és könnyebbnek érzem magam. Nem kampánycéllal írtam ezt a bekezdést a vega életmód mellett, de akinek emésztési-súlyproblémái-ilyen-olyan gondja van, szerintem megfontolandó, mégha csak átmenetileg is.
Íme, amiket eszem manapság:

A proteinitalom: eperkrémes ízű, nekem mondjuk annyira nem jön be, de a célnak tökéletesen megfelel, legközelebb pedig majd egy más ízesítésűt veszek

Szerencsémre Angliában az éttermekben is gondolnak a vegákra

Grillezett szendvics, benne: paprika, paradicsom, többféle sajt

Zöldséges sült rizs-nálam a rizses húst helyettesíti

Vega burger-a nagy kedvencem :)

Egy saját recept: kuszkusz-ból és édeskrumpli összegyúrásából, sütőben sült fasírt-egyetlen csepp olaj hozzáadása nélkül

Vacsira mindig valami hasonlót szoktam tolni :)

Mivel a római utam előtt nagyon az olaszos kajákra voltam hangolva (nomeg azóta is :D ) így többször is készítettem magamnak házilag bruschettát: toast kenyér, megpakolva paradicsommal, bazsalikommal-én pedig megdobtam még egy kis avokádóval. Eredetileg nem kell, de én bevágtam a sütőbe pár percre, hogy összefonnyadjanak a zöldségek :)
Ennyit most az étkezésemről, ha valakit esetleg részletesebben is érdekel vagy tanácsokra lenne szüksége, írjon bátran. :)

Mindenképpen megemlítendő még márciussal kapcsolatban, hogy a kisvárosban, ahol éltem, Borehamwoodban megismerkedtem két magyar csajszival is, akikkel bár csak egy hónapot töltöttünk így együtt, de nagyon jóban lettem és már alig várom, hogy ismét találkozzunk és bandázzunk, járjuk a várost, kocsmázzunk, vízi pipázzunk, parkozzunk stb :) Az egyik lányt még a blogolásnak köszönhetem-és igen, megintcsak rá kell jönnöm, már sokadjára, hogy milyen sokat adott nekem az írás-azon felül, hogy szuper jó visszaolvasni a régi eseményeket, rengeteg csodás emberrel tett gazdagabbá, akik közül jópárat a barátomnak is tudhatok. Ilyen Judit, aki még 2013-ban kezdett kommentelni az akkori bejegyzéseimhez. Akkoriban ő is kint volt Angliában, de tőlem jó messze lakott, két fogadócsaládot megjárt, de egyik sem volt az igazi, hogy úgy mondjam, sőt, az egyiknél az lett a vége, hogy kidobták őt-csak úgy, mint engem és még jópár sorstársunkat. Judittal emailezni kezdtünk és itt sírtuk el egymásnak a bánatunkat időről-időre, így indult a kapcsolatunk. Aztán mikor kidobta a hosztcsaládja, úgy ment haza Angliából, hogy soha többet nem lesz aupair. Másfél évvel később azonban úgy hozta a sors, hogy mégiscsak aupairként visszament Angliába. Judit most lesz 21 éves és ezúttal viszont egy hiper-szuper-baromi jófej hosztcsaládot sikerült kifognia, akik a saját lányukként bánnak vele (mindenféle túlzás nélkül), ahol szeretik és nem cselédként kezelik, ahol normális gyerekre vigyáz és a hosztcsaládja tényleg úgy bánik vele, mintha a sajátjuk lenne. Lám, ilyen is van, baromi ritka, mert sajnos inkább az a módi, hogy a családok heti 80-100 fontért mindenes csicskást keresnek, viszont Judit most mondhatni megfogta az Isten lábát. Mindennek tetejében pedig onnan, ahol én laktam (Borehamwood) mindössze 10 percre lakik busszal egy kisebb faluban, így mikor megtudtuk, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz nem volt kérdés, hogy találkozunk. :) Sajnos erre csak február végén került sor, de ezalatt az egy hónap alatt is olyan jóban lettünk, hogy hiszem, amint visszamegyek ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. :) Judit amúgy egy őrült csaj (csupa jó értelemben), ritkán találkozom ilyen emberrel, annyira tud élni, hogy az valami hihetetlen. Mindenről és mindenkiről van véleménye-amin én mindig szakadok :)- minden programban benne van, pörög, jön-megy, a jókedvével pedig mindig felvillanyoz. :) Amíg odakint voltam, volt szerencsénk összehozni pár programot, kocsmázásokat, parkozásokat, sőt, a búcsúvacsimra is eljött.

A másik lány, akit megismertem Heni, 22 éves és ő gyalog is mindössze 10 percre lakott tőlem. Őt is nagyon megkedveltem, hihetetlenül aranyos és kedves. Így hármasban rengeteget mókáztunk, a csajok megszínesítették az utolsó Angliában töltött hónapomat és nélkülük nem lett volna ugyanolyan. Azóta is kapcsolatban vagyunk és jó érzés, hogy vannak, akik várnak vissza. 


Henivel-egy esős februári délután egy kávézóban


Közös kocsmázás -én, Judit, Heni


Az első tavaszias nap örömére sajttortázás a parkban-a torta körbejárt, mint a spangli :D


A maradék ment a kacsáknak :D
A kedvenc pudingos croissant-omat csak a st.albansi piacon lehet kapni ^^


Az egyik hétvégén egy wimbledoni barátnőm meglátogatásakor beszabadultam a magyar boltba :)

Amik nélkül lehet élni, de nem érdemes-a kedvencek



Gym-be menvén..

Anitáról is szólnék pár szót: akik rendszeresen olvassák a rendszertelen irományaimat, biztosan emlékeznek rá, Anita a hosztanyám testvérénél volt aupair, és ő egy hónappal előttem "szerelt le", február 23-án mondott végleges búcsút az aupair életnek. Ezután hazament 3 hétre, hogy otthon, a szerető családi közegben pihenje ki az aupairkedés minden megpróbáltatását és hogyismondjam megrázkódtatását. Az ő hosztanyja elég gyakori vendég volt nálunk és meg kell mondjam, nekem az a nőszemély még az én hosztanyámnál is kevésbé volt szimpatikus, mit mondjak, le sem tagadhatnák, hogy testvérek. Ebben mindig egyet értettünk Anitával. Anita is jóval többet dolgozott a kelleténél és sajnálatos módon őt is valami olcsó mindenesnek nézte az ő hosztcsaládja, csakúgy mint engem az enyém. Anita tehát hazament február végén és csak március közepén tért vissza, egy héttel az én távozásom előtt. Mielőtt hazautazott, lefogalt magának egy albérletet, egy aranyos kis szobát egy többszobás bérházban Borehamwoodban. (Voltam nála, cuki a ház és a szoba is és azért a pénzért, amiért bérli aligha találna jobbat. Azt mondja olyan nagy csend van, amit az aupair élete alatt el sem tudott volna képzelni-ez mindenképpen bíztató.) Én egy héttel Anita visszaérte után utaztam Rómába, majd haza, így sajnos Anitával nem tudtunk annyira élvezni közösen a tavaszt, de sebaj, lesz még nyár is, amikor majd visszamegyek. :) Azóta a neten tartjuk a kapcsolatot, így tudom, hogy nem egészen két hét alatt talált is munkát-nagyon büszke is vagyok rá. :) 

Anitával az utolsó aupairként eltöltött hétvégéjén-február végén

A közös Costá-zás nálunk már hagyomány :)


Még februárban eldöntöttem, hogy az aupairkedés után nekem néhány hétnél többre lesz szükségem otthon, ahhoz, hogy mindent kipihenjek a "csodálatos" hosztcsaládom után és, hogy feltöltődjek mind lelkileg, mind fizikailag mielőtt belevetem magam a különálló életbe Angliában. Elhatároztam tehát, hogy nem csak egy néhány hetes látogatásra megyek haza húsvéhoz, hanem itthon maradok egy olyan 3-4 hónapra és ha már így itthon vagyok és temérdek szabadidőm lesz, leteszem a jogsit. A jogsim még nincs meg,eddig valahogy sosem volt olyan szakasz az életemben, amikor le tudtam volna tenni-tinédzser koromban azért nem, mert a legtöbb korombelivel ellentétben a szüleim nem tudták csak úgy zsebből kicsengetni (és nem is tőlük vártam el, hogy egy ilyen mértékű dolgot fizessenek nekem)  azután pedig Pesten laktam és tanultam, majd 20 évesen kiköltöztem Angliába, tehát nem tudatosan, de így alakult, hogy eddig a jogsi letételére még nem került sor. Egy-két éve már Angliában is érlelődött bennem a gondolat, hogy le kellene tenni, az angol jogosítványárak viszont a sokszorosai a magyar áraknak, minimum kétszer-de adott esetetben háromszor annyiba is kerülhet. Valamint eddig sosem volt egy ilyen 3-4 hónapos "szünet" az életemben, amióta csak kiköltöztem Angliába, folyamatosan dolgoztam. Most viszont, hogy elhagyni készültem a hosztcsaládomat és az aupair munkát is végleg, valahogy logikusnak tűnt, hogy akkor most csinálom meg a jogsit.
Rengeteget gondolkodtam amúgy, mert az járt a fejemben, hogyha hazajövök 3-4 hónapra, akkor majd jóval nehezebb lesz visszamennem majd Angliába, nem csak lelkileg, hanem úgymond az odakötő szálak is megkopnak egy kicsit. Úgy értem mindezt, hogy pl ha csak egy 3-4 hetes látogatásra jöttem volna haza húsvéhoz, akkor még a hazautam előtt lefoglalózhattam volna egy szobát-úgy, ahogyan Anita is csinálta-és akkor lett volna biztos helyem, ahová vissza tudtam volna menni. Viszont ha 3-4 hónapra jövök haza akkor ennyi idővel előre nem foglalózhatok le szállást, hanem majd később a neten kell szállást keresnem, ami valljuk be rizikósabb. Valamint ott vannak a barátaim, akiket imádok, de az emberben egy kicsit mindig ott van a "félsz", hogy vajon nem kopnak-e meg ezek a barátságok a hónapok során a távolság miatt?! Tehát februárban rengeteget agyaltam ezen és nehezen tudtam eldönteni mi tévő legyek, csak látogatóba jöjjek haza pár hétre, vagy maradjak-e itthon több hónapig, pihenjem ki magam úgy igazán és ha már itthon vagyok és úgysincs egyéb dolgom tegyem le a jogsit..?
Majdnem a kint maradás győzött de aztán arra jutottam, hogy: ha hazajövök több hónapra, azalatt világossá válik, hogy van-e még keresnivalóm itthon vagy nincs? Ezen azt értem, hogy többször, mikor az elmúlt években hazajöttem egy-két hetekre látogatni azt éreztem, nagyon jó lenne itthon maradni, de nem tudtam eldönteni, hogy azért érzem-e így, mert a rövid idejű látogatások során minden olyan idilli volt, vagy pedig mert tényleg megérné hazajönni..Tehát ha itthon maradok pár hónapra akkor erre is egyértelmű választ kaphatok. Aztán ott van a nyilvánvaló tény, hogy a hosztcsaládom igyekezett a legutolsókat is "kifacsarni" belőlem az utolsó időkben és nemcsak fizikailag, de lelkileg is úgy éreztem magam, mint egy "kivert kutya" így mégegy érvem volt a több hónapos hazaköltözés mellett. Úgy érzem, ha úgy kellett volna hazajönnöm, hogy azon kell aggódnom, hogy "már csak 2 hét, már csak 1 hét, már csak 3 nap és vissza kell mennem" akkor nem tudtam volna rendesen kipihenni a magam mögött álló időszakot.
Valamint az internetnek köszönhetően hiszem, hogy a kinti barátságaim továbbra is megmaradnak, azóta is napi kapcsolatban állok a csajokkal, szóval e szempontból is úgy érzem nem lesz gond. Tehát február végén úgy döntöttem, hazaköltözöm néhány hónapra és ha már itthon vagyok, leteszem a jogsit. Tehát mint láthatjátok, két okból vagyok most itthon: jogsizni és pihenni, de persze emellett igyekszem itthon besegíteni és ha lenne rá lehetőség egy részmunkaidős állást is jó lenne találni, hogy az itthontartózkodásom költségeit (ilyesmikre gondolok, mint kocsmázás a haverokkal, egy-egy vásárlás) ne az angol számlámról kelljen fizetnem, azt egy az egyben szeretném meghagyni a visszaköltözésre.
Angliából úgy jöttem haza, hogy mindössze egy bőröndnyi ruhát hoztam magammal (konkrétan futárral küldettem haza egy nagy megpakolt bőröndöt-a legszükségesebb holmikkal és ruhákkal) és 2 bőröndöt pedig ott hagyhattam a hosztcsaládom garázsában. Ezekben olyan dolgok-ruhák vannak, amik nem annyira fontosak, az sem hatna meg különösebben, ha mondjuk elvesznének, de azért majd ha visszaköltözöm, akkor jól fognak jönni, így kidobni sem akartam őket-bár szerintem majd előbb utóbb ez lesz a sorsuk.
A későbbiekben majd biztosan beszámolok a jogsi és az itthoni életem alakulásáról a blogban, egyenlőre most viszont ennyit erről.

Azt egyébként el kell mondanom, a hosztcsaládom garázsában hagyott két bőröndről, hogy az sem ment ám simán. Tulajdonképpen kész csoda, hogy ennyi szívességet még megtettek nekem. Az utolsó héten kérdeztem rá az anyukánál, hogy ott hagyhatok-e két bőröndöt a garázs egyik szegletében, ahol senkit nem zavar (egyébként egy bazinagy garázsuk van, amit nem is autótárolásra használnak, így eszembe sem jutott, hogy esetleg nem-et mond.) Az anyuka rögtön rávágta, hogy hááááát, ők pont most tervezik, hogy kitakarítják azt a garázst, lomtalanítani akarnak és pont nem hiányzik nekik a két bőröndöm! Gyerekek, ez már tényleg az eldobom magam kategória! Tudjátok, ezelőtt soha, egyszer sem hallottam, hogy ők lomtalanítani akarnak, én azt láttam, hogy mindig minden felesleges dolgot a garázsba szórnak be és ha tervben lett volna, hogy ki akarják takarítani, akkor annak hallottam volna már a hírét, ebben biztos vagyok. Tehát a drága anyukának valahogy még ehhez az apró kis szívességhez sem füllött volna a foga. Pedig nem sokat kértem, mindössze annyit, hogy ott hagyhassak 2 bőröndöt, amit majd rögtön el is viszek tőlük, amint visszamegyek Angliába. Anyuka szájhúzkodva azt mondta, hogy majd kérdezzem meg az apukát.Az apukáról tudni kell, hogy bár ő sem volt velem mindig habos-babos, de azért jóval könnyebb volt vele kijönni, mint a drága jó feleségével. Amikor az apukánál félve rákérdeztem a bőröndökre, meg sem várta, hogy befejezzem a mondatom, rögtön rávágta, hogy naná, hogy ott hagyhatom a bőröndöket, ez nem is kérdés (mondom, hogy ő jobb fej volt :) Aztán mikor kérdeztem tőle, hogy na és mi lesz a lomtalanítással, akkor nézett nagyokat, hogy ő nem is akar lomtalanítani!!! Ergó a kedves anyuka csak kifogást keresett, hogy miért nem hagyhatom ott a koffereimet. Egyszerűen amíg élek, nem fogom megérteni, hogy ugyan mi a problémája velem és miért próbált belém kötni ott, ahol csak tudott, főleg azok után, hogy szerintem azért szar aupairük nem voltam..Aztán mondtam az anyukának, hogy apuka engedélyt adott a bőröndjeim tárolására, anyuka pedig megint csak szájhúzkodva annyit mondott, hogy oké, de ha max fél éven belül nem viszem el őket akkor lehetséges ám, hogy kidobják őket. :O (A jó qrva nénikédet!) Mondom oké, ha fél évig nem jövök vissza akkor valószínűleg szükségem sem lesz azokra a dolgokra többet, hisz minden, amit ott hagytam pótolható..De áhh, egyszerűen a hajam égnek áll attól, amit ez a nő magáról képzel! Az élet minden területén éreztetni akarta, hogy ő a főnök és én levegőt sem vehetek az engedélye nélkül...

Mivel ez is terjedelmesre sikeredett, úgy gondoltam, nem sűrítem ide a hosztcsaládomnál töltött utolsó hétvégémet mert az egy külön sztori, jó sok csavarral és hogyismondjam durvább dolgokkal. A következő bejegyzésben hozom véglegesen az aupair életem lezáró bejegyzését, a "búcsút" a hosztcsaládtól, a szuper kis búcsúvacsit a barátaimmal, aztán pedig Rómába "viszlek" Titeket, kedves Olvasók!
Folyt., köv.!








7 megjegyzés:

  1. Jaj hat egyelek meg <3 siess visszaaaaaa!!!! Otthon nem adnak 12 fontert 2 kancso koktelt! Varuuunk!! <3

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ne haragudj, hogy így ismeretlenül zavarlak. Tudnál nekem küldeni egy elérhetőséget, amin fel tudom venni veled a kapcsolatot? Privátban kifejtem, hogy miért is kerestelek meg. :) Előre is köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nuala!
      Az email címem domi.frobitrans@gmail.com
      Ezen el tudsz érni és kérdezz nyugodtan :)

      Törlés
  3. Szia! Írtam neked pár napja. Megkaptad?

    VálaszTörlés
  4. Izgalmas az újabb évad!! A főhős karakterfejlődése figyelemreméltó, a családoké azonban lefelé haladó spirálban halad, kivéve azt a fogadócsaládot, amelyik a színházjegyet adta és megköszönte a főhős munkáját. A következő rész előtti cliffhanger eléggé felcsigázta az érdeklődést, úgyhogy kérjük szépen az újabb részt - popcorn bekészítve!

    :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! Minden nap nézem, hogy írtál-e de eltűntél. Mi történt? Remélem minden rendben veled!

    VálaszTörlés
  6. én már nagyon-nagyon várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés