Skócia 2. Megérkezés, első nap, a skót mentalitás, couchsurfing és városnézés

Az előző bejegyzésben ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Edinburgh-ba reggel fél 8 után és az út alatt a füzetembe írt jegyzeteimet osztottam meg itt a blogban. Miután Skóciába értünk több jegyzet nem készült, így ma már nem a füezemből fogom átmásolni, amit akkor és ott írtam, hanem szimpla visszaemlékezés lesz az egész.

Reggel 8-kor elindultunk Zitával a buszállomásról, hogy megkeressük a kanapészörfös szállásunkat, ami a szállásadónk emailei alapján nem messze található a belvárostól.

Szót kell ejtsek a skótokról: Nem akarom rossz hírüket kelteni, elvégre csak 2 napot töltöttem Skóciában, de nekem ezalatt az jött le, hogy a skótok nemtörődömök, nem valami készségesek és nem igazán segítőkészek.Nyilván mindenki ismer skót vicceket amelyekben a skótokat irígynek, bunkónak és érdektelennek állítják be és hát azt kell mondanom, hogy szerintem ezeknek a vicceknek abszolút megvan az alapja. Ne értse félre senki, a kirándulást ez abszolút nem árnyékolta be, nem készültem ki a skótoktól és nyugodt szívvel ajánlom Edinburgh-ot (és más skóciai várost/helyet) úticélnak, mert ha csak turista vagy ott pár napig akkor meg se kottyan az ő életszeméletük, ki lehet bírni a hozzáálásukat, nameg Skócia gyönyörű hely, az a helyzet, hogy a legeslegszebb hely, ahol én eddig jártam (nyilván szubiektív, de tényleg mesebeli az ország), szóval ezt nem panasznak szántam, de gondoltam fontos megemlíteni, mert sem én sem a Zita nem tudtuk nem észrevenni a mentalitást, ami ott van.
Példának okáért, reggel, miután megérkeztünk, a buszállomáson akartunk napijegyet venni a helyi buszhálózatra, és mikor odamentem a jegyirodába ezt megtenni, a férfi nem is köszönt, kb észre sem vette, hogy ott vagyok (illetve de, mert úgy nézett rám, mint a véresrongyra), és mikor elmondtam, hogy mit akarok akkor bunkó stílusban közölte, hogy azt idebent nem lehet, hanem csak a buszon, de úgy beszélt velem, olyan szájbarágósan mintha ezt nekem alapból tudnom kellett volna (mégis honnan?).

Ezután kimentünk az utcára, még csak reggel 8 óra volt, a város teljesen üres, egyből mesebeli panoráma tárult elénk, láttuk a várat, rengeteg tornyot és világítótornyot, romokat, gyönyörű történelmi épületeket, pont olyanokat, amelyek akár egy film díszleteinek is simán beillettek volna, és a város mentén található vulkánt.Edinburgh-ot teljesen áthatja a történelem, gyönyörű város, egy külön világ.

A skótokra visszatérve: Amikor felszálltunk a buszra, megkérdeztük a sofőrt, hogy milyen irányba megy a busz (gondoltuk kapunk egy helységnevet) erre a drága sofőrbácsi nemes egyszerűséggel közli velünk, hogy : "Előre." Ekkor már több mint 24 órája nem aludtam és a flegma válasz hallatára nagyon bepipultam és mondtam a sofőrnek, hogy igen, gondoltam, hogy errefelé nem tolatva, hátrafelé közlekednek a buszok (de amúgy szerintem meg sem hallotta, legalábbis nem nagyon reagált a válaszomra.) Így leszálltunk Zitával (könnyeinkel küszködtünk a röhögéstől, amit a sofőr válasza válott ki belőlünk) és kerestünk egy másik buszt, de már akkor tudtunk, pedig akkor még csak fél órája voltunk Edinburgh-ben, hogy a skótok nem véletlenül örvendenek olyan hírnévnek, mint amilyennek. 
A kirándulás során még számtalanszor tapasztaltunk meg hasonlót a skótokkal kapcsolatban, és  ami még érdekes, hogy mi turistaként jobban tisztában voltunk bizonyos dolgokkal, mint maguk a helyiek, de mint mondtam, ez nem rontotta el a kirándulásunkat, sőt adott egyfajta humort az egésznek.


Biztos sokatokat érdekel, hogyan alakult életünk legeslegelső couchsurfing-es (kanapészrörfös) élménye: Az első utunk szombat reggel természetesen a szállásadónhoz vezetett, nem csak azért, mert le szettük volna már pakolni végre a cuccainkat mielőtt a nyakunkba vesszük a várost, hanem nagyon izgatottan vártuk már a befogadónkkal (D)-vel a találkozást. D nem skót, hanem angol, 31 éves és évekkel ezelőtt költözött Edinburgh-ba. Az emailei és az adatlapja alpán jó arcnak tűnt, de persze fő az óvatosság. Emíltettem már egy korábbi bejegyzésben azt is, hogy a csávónak rossz a lámpa a zuhanyzóban és mint írta, lehet zuhanyozni csak nyitott ajtóval, és megmondom őszintén ez amilyen viccesnek hangzik (én is röhögtem rajta) , azért engem mégis óvatosságra késztetett.

Kisebb kavargás után Zitával sikeresen megtaláltuk a háztömböt, ahol D lakik. Egy emeletes házban él, a legfelső emeleten. Becsengettünk a kaputelefonon, D pedig beengedett minket és megindultunk felfelé. A lépcsőket szelve azon tanakodtunk, hogy ez majdnem olyan, mintha egy vadidegnhez kopogtatnánk be szállásért kuncsorogni.:D Aztán felértünk, és megpillantottuk D-t először élőben. Nagyon szerény tag, mackónadrág, póló, papucs, egyből barátságosan bemutatkozott és beinvitált minket a házba. Beterelt minket a nappaliba, ahol letettük a cuccainkat majd teát főzött nekünk. Teázás alatt összeismerkedtünk, mesélt kicsit magáról, majd mi is magunkról, ajánlott egy-két helyet, amit érdemes megnézni majd ment a dolgára. Zitával egyből tudtuk, hogy nincs mitől tartanunk, a srác abszolút barátságos és szerény volt, tudtuk, hogy nem fog megerőszakolni minket és semmi hasonló. Sőt azt is mondta, hogy együnk-igyunk ami jól esik, pedig a kanapészörfnek csupán maga a szállás a lényege, tehát nagyon jószívű hosztot sikerült kifognunk.

D házából remek kilátás nyílt a vulkánra és a közeli romokra.

Miután összekaptuk magunkat, egyből nekiindultunk felfedezni a várost.

Egy aprócska kitérő, de ezt majd a következő bejegyzésben fejtem ki, ami arról fog szólni, hogy majdnem ott ragadtunk Skóciában, most csak bevezető: Zita már Londonban még az út kezdte előtt megemlítette, hogy otthon felejtette azt a hitelkártyát, amivel az Edinburghből visszafele tartó vonatjegyünket tudjuk felvenni. Én (akkor még!!!) nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, gondoltam, hogy nálunk vannak a foglalási papírok, a jegyirodában majd simán elintézzük az egészet. Akkor még nem is sejtettem,hogy emiatt az apró malőr miatt mi mindenen fogunk kersztül menni a kirándulás alatt.

Szóval nekiindultunk a felfedezésnek, a belvárosba mentünk először, itt szájtátva bámultuk a szebbnél szebb épületeket, majd vad fényképezésbe kezdtünk.  Maga Edinburgh nem túl nagy, de ez nekünk kapóra jött, mivel csak 2 napra mentünk és a legtöbbet szerettük volna kihozni a kiruccanásból.

 

 

 

 

 

 

 

 



A háttérben a tenger



 

Fotózkodás után célba vettük az Edinburgh Castle-et. A kastély hatalmas, de tényleg, és mondanom sem kell, hogy gyönyörű. Én nagyon szeretem a törénelmet, simán el tudok tölteni órákat múzeumokban, kastélyokban és nézegetni azokat a helyeket, amelyek már évszázadokkal ezelőtt is itt álltak, ráadásul ez nem akármilyen kastély volt, hanem egy skót kastély, Skóciában pedig (legalábbis számomra) minden meseszerű, így ámultam és bámultam a kastély falai közt. Odabent volt egy skót whisky bolt, természetesen lecsaptunk Zitával és be is szereztünk egy kis skót nedüt: whiskyt és krémlikőrt. Mindenkettő nagyon ízletes volt, a likőr komolyan mondom jobb volt, mint a Bailey's, pedig én híresen nagy Bailey's fan vagyok, de még így is azt mondom, hogy a skót likőr lekörözi.

Sokkal többet nem tennék hozzá a kastély látogatásához , ez olyami amit látni kell, inkább beszéljenek a képek.

 

 

Mintha le akarna dőlni:)

 

Mindenfelé tenger

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A skót piák;)

 

A város felülnézetből-mondom,hogy mesebeli:)

 

 

 

 

 

 

 

 

Jajj, most beilleszthetnék ide vagy 100 képet (kb annyi készült a várnál) , próbáltam kiválogatni legjobbakat, remélem valamennyire visszadják az a szépséget és a helynek a hangulatát, amit mi ott tapasztaltunk. Kb 2 órát (de talán többet) voltunk a kastélyban, majd már mindketten éhesek voltunk, így lemásztunk a várhegyről vissza a belvárosba és beültünk egy pubba elfogyasztani egy isteni mártogatós tálat.

A pubozás után ismét felkerekedtünk, az időjárás ami addig napos volt most átváltott szelesre és esősre, dehát Skóciában voltunk, számítottunk erre és örültünk, hogy legalább délelőtt nagyon szép volt az idő. Meg amúgy is, Londonból jöttünk, mit nekünk egy kis eső nem igaz?:))
Megnéztük a High Street-et, ami gyönyörű volt, telis tele templomokkal, kisebb tronyokkal, díszes épületekkel, skót dudásokkal és hangulatos boltokkal meg pubokkal. A skót duda hangja nekem nagyon nagyon tetszik,imádom hallgatni, az, ahogy ott sétálsz a történelmi és meseszerű városban és mindenhonnan, minden sarokról skót duda zenéje szól olyan hangulatot kölcsönöz a városnak, amit nem lehet utánozni, az biztos, hogy Skócia nekem örökre a szívembe marad, és nem most volt az utolsó, hogy ott voltam (de erről majd később.)

a High Streeten bementünk a Museum of Childhood-ba, tulajdonképpen régi babákat, hintalovakat és játékszereket állítanak itt ki. Nem nagy az egész, de nagyon hangulatos és ingyenes, szóval ezt is mindenkinek ajánlom.

Ezután lefoglatuk magunknak a jegyeket az este 7:15-kor kezdődő szellemtúrára a föld alatti városba. Nem tudom, hogy tudtátok-e, de Edinburgh 200 évvel ezelőtt szinte teljesen elpusztult, és a régi város romjaira épült a mai város. Edinburgh a középkorban brutális kivégzések kedvelt színhelye is volt, (évente többezer eset) így a várost ma is Európa leg-kísértetiesebb városának tartják, és szerte a városban, de leginkább a Világörökség részeként számon tartott Földalatti városban a mai napig rengeteg a szellem.

A délután további részében Zitával minimum százszor agyfaszt kaptunk és szidtuk a National Railt (a jegyünket kibocsájtó vasúttársaság), ez ahhoz kapcsolódik, amit már fentebb említettem, miszerint majdnem Edinburghben ragadtunk, de ezt a következő bejegyzésben fogom kivesézni. Izgalmas, vicces de egyben nagyon tanulságos történet lesz.

Este negyed 8-kor elmentünk a szellemtúrára, amit az Óvárosban rendeztek meg. A túra az egykori edinburgh-i kivégzésekről szólt, tulajdonképpen bemutatót kaptunk többféle kínzási-és kivégzési módról. A túravezetőnk egy nagyon creepy nő volt (néha azt gondoltam, hogy őt már tuti megszállták a szellemek), de hihetetlen humora volt és érdekesen, félelmetesen de egyben viccesen adta nekünk elő a kivégzéseket és a kísértethistóriákat.

Amikor azt akarta bemutatni, hogyan akasztottak fel embereket annak idején, azt mondta szüksége lesz egy segédre, és kit választott ki a 42 fős csapatból??? Naná, hogy engem:)))) Így mit volt mit tenni odaálltam a nő mellé a pódiumra és a nyakamra tekert (nem szorosan, csak nagyon lazán) egy kötelet, és magyarázta a hallgatóságnak, hogyan is zajlott anno az akasztás majd időnként megkért, hogy csináljak úgy mintha fulldokolnék, haldokolnék.:) Végigröhögtem az egészet, a hallgatóság szintén és még videófelvétel is készült hála Zitának.::)

 A "kivégzésem" után lementünk a Földalatti városba /katakombákba/ ami pedig kérem szépen arról híres, hogy szellemek tanyáznak benne. Mindenkinek megvan persze a joga azt hinni amit akar, illetve abban amiben akar, de ezt a földalatti várost "bizonyítottan" szellemek lakják, a túravezetőnk elmondta, hogy igazi szellemvadászok és médiumok térképezték fel a helyeket és rengeteg kísértetről sikerült dokumentációt készíteni.  A kísértetek többsége ártalmatlan, sőt még egy pici gyermek szelleme is ott lakik az egyik kamrában, de a szakemberek érzékeltek ott egy rossz lelket, aki "rettegésben " tartja a többi kísértetet valamint néha kekeckedik a látogatókkal. Állítólag több látogató egymástól függetlenül panaszkodott erre a bizonyos szellemre és anélkül, hogy összebeszéltek volna ugyanúgy írták le a őt és amit tett. A végén külön odamentem a túravezetőnkhöz és megkérdeztem a nőt, próbálták e már valaha eltávolítani ezt a rossz szellemet, ergó volt-e ott valaha ördögűzés, a válasz az volt, hogy igen, de nem sikerült...Érdekes mindenesetre, akár igaz, akár nem. Az viszont tény, hogy Edinburgh és az ottani földalatti város Európa leginkább kísértetjárta helyeként van számontartva.
A kísértettúra hol vicces, hol izgalmas és néha félelmetes volt, de abszolút megérte az árát, (10 font) szóval én azt mondom, ha Edinburgh-ban jártok akkor ki ne hagyjátok, és ha lehet akkor már sötétedés után menjetek, úgy a legizgibb.


A szellemek után Zitával már csak arra volt erőnk, hogy hazamenjünk. A szállásadónknak jó éjszakát kívántunk, majd fél 11-kor lefeküdtünk és 5 perccel azután, hogy a párna a fejünket érte már húztuk is a lóbőrt.

Folyt,köv...

Skócia 1. Pénteki nap és az utazás

Kicsit rendhagyó lesz eme bejegyzés, mert a Skóciába tartó buszút 9 órás volt, este 11-től másnap reggel 8ig,  és mivel aludni nem tudtam mert ennél kényelmetlenebb buszon még sosem utaztam, így míg minden utastársam aludt, én a jegyzetfüzetembe megírtam egy blogbejegyzést a pénteki napomról meg magáról az odaútról, most pedig bemásolom ide a blogba:

Szombat, hajnal 2:40,  a buszon:
"Úgy döntöttem, hogy a skóciai út bizonyos szakaszairól az út alatt is jegyzetelek,bár per pillanat csak a jegyzetfüzetembe, kézzel (mint egy oldschool napló haha) és majd utólag mikor már otthon leszek aze egészet bemásolom a számítógépbe, mivel per pillanat egyrészt a buszon vagyok, hajnali 2:40 van és rommá unom magam, másrészt meg mikor utólag írom az élménybeszámolót akkor sokkal könnyebb lesz, csak átírom a blogba az egészet, így sokkal könnyebb mert nem kell az agyamnak azon kattognia, hogy mi, mikor és hogyan történt.

Pénteken az utazás napján egész nap rohangáltam, mint a mérgezett egér,délelőtt egy kisebb shoppingot tartottam, beszerzendő ezt-azt a kirándulásra (nameg nemcsak arra, mert egyébként is mindenem kifogyóban volt) pl fogkrém, tusfürdő. Vásárlás után ebéd, majd búcsú az anyukától, mert sanszos volt, hogy nem ér haza este, mielőtt én elindulok. Ezután bepakoltam az utazóstásámba, ami sokkal nehezebb lett, mint hittem, pedig CSAKIS olyan dolgokat raktam el, amelyek feltétenül szükségesek, ilyesfajta luxuscikkek mint pl hajvasó otthon hagytam, de még így is tele lett a táska.
Befejeztem a pakolást, neteztem egy kicsit, majd felvettem a gyereket a suliból.Itthon tv, közben a gyerek csokitrotát majszolt, és én manikűröztem (elvégre valahogy ki kell nézni a kirándulásra.)
A kissárccal megnéztük a Maci Laci (Yogi Bear) film változatát. Apám, az a film agyrohasztó, a múlktor mikor a Smurfs-öt (Hupikék törpikék film változata) néztük azt hittem azt nem múlja alul semmi, pedig de. És, mikor végre vége lett a Maci Lacinak ilyet szól a gyerek, hogy nézzük meg mégegyszer. :S:D Agyhalál. A "második felvonás" alatt én a telómon tetriszeztem. A film után vacsit adtam a gyereknek, majf fél 7kor befutott apuka és onnantól kezdve én off.

felmentem, gyors fürdés, majd kiszedtem a cuccaim a szárítóból,  elpakoltam mindent, majd ellenőriztem, hogy minden megvan-e. Mivel a házat csak 9 után kellett elhagynom, így még bővel volt időm megnézni a Macskajajt, közben készülődtem. Jóég, mennyire imádom azt a filmet, kb 12-13-14 éves koromban voltak olyan időszakaim (több is) amikor minden nap megnéztem. Még manapság is kb félévente kötelező számomra.:D  Azt a humort, ami abban a filmben van nem lehet lekörözni, biztos elfogult vagyok de szerintem a világ legviccesebb filmje. Meg egyébként ciki nem ciki, de én kiskorom óta nagy rajongója vagyok a mulatós-és cigányzenének.:)) Szóval jó hangulatban telt a készülődés.


9 órakor elindultam a vasútállomásra, 10 órakkor találkoztam Zitával a belvárosban, majd elsétáltunk a Coach Stationre (buszállomás). Neki bezzeg nem nehéz a cucca, bár hozni is alig hozott valamit.

A busz 11-kor indult Londonból, és reggel 7:50 re érünk Edinburgh-be.A busz tömve van, azon filóztunk Zitával vajon mi a fenének megy ennyi ember ilyenkor Edinburgh-be, de valószínűleg azért, mert éjjel utazva legalább lehet aludni és az éjszakai busz 2 órával gyorsabb is, mint a nappali.
A busz indulása után szinte mindenki azonnal álomba merült. Zita és én sem tettünk másképp, illetve részemről én csak tettem volna,de olyan kényelmetlen ez a coach, hogy nem igaz. Fáj a nyakam, a hátam és a térdem is, akárhogy fordulok, akárhogy ülök, per pill szinte a nyakamban vanak a lábaim. Arról nem is beszélve, hogy a mögöttem ülő nő (egy ausztrál spiné) 5 percenként fészkelődik, így hol rugdossa, hol hátulról nyomja a székemet, Csak azért nem küldtem el eddig melegebb éghajlatra,mert egyrészt iszonyúan béketűrő vagyok, másrészt ha rászólnék akkor is max 15 perce hagyná abba.
Az út első 3 órájában próbáltam aludni zenével a fülemben,de mivel tényleg baromi kényelmetlen ez a busz így nem jött össze.
Érdekes, hogy én tudok egy helyben ülni, nem mocorgok mint a mérgezett egér, nem rugdosom az előttem ülő székét percenként,hanem ülök a sejhajomon,Pedig én eddig azt hittem nagyon izgága vagyok, aki ismer tudja, hogy nem tudok egy helyben ülni, de látom vannak nálam rosszabbak is.

Most körülnézek magam körül, mindenki alszik, síri csend van a buszon, csak az én ülésem felett ég az olvasólámpa, miközben jegyzetelek, és messze van még Skócia.

Hajnal 2-kor megálltunk Sheffield-ben egy fél órás pihenőre. Sokan (Zita is) a buszban maradtak és húzták a lóbőrt, de a lábamnak nyújtózásra volt szüksége, a lábamnak meg kajára, így bementem a mekibe és leküldtem egy sült krumpli-kóla kombót, hajnal 2-kor, igazán jól esett.:D 2:30-ra kellett újra a buszon lenni, én 2:28-még a meki mosdójában voltam, így a buszhoz vissza futva mentem, de még pont odaértem.:)

A világ legkényelmetlenebb busza, Sheffield

Fel nem fogom, hogy pl akik busszal mennek haza Magyaroszágra, és utaznak 27 órát,hogy a fenébe bírják. Nem akarok panaszkodni, szó se róla, de engem ez a 9 óra buszozás is teljesen lemerít, írtó kényelmetlen és én alapvetően elég aktív vagyok, nem arra lettem tervezve, hogy 9 vagy több órát egy helyben kihúzzak. Eddig 90%-ig biztos voltam benne, hogy nem fogok sose busszal hazautazni, de mostmár 120%-ra nőtt ez a szám.Ezzel persze nem azokat akarom leszólni, akik  a buszozást választják, mert mindenkinek mások az igényei, tűrőképessége, de én személy szerint még a 2 órás repülőutat is végig malmozom.

Btw a gyógyszer, amit hányingerre vettem használt, egyeltalán nem vagyok rosszul szóval ebből a szempontból semmi gáz, pedig paráztam, mert eszembe jutottak a régi osztálykirándulások, amikor minden bajom volt, de a pirulák amiket tegnap vettem és a Zitától kapott Daedalon megtették a hatásukat."

Reggel 8 óra, Edinburgh, buszállomás:
"Hajnal 5kor ismét megálltunk , ezúttal csak negyed órára. Én ismét kihasználtam, hogy kinyújthatom a lábaimat és elmentem mosdóba, meg különben is, a jót turista akkor megy wc-re amikor lehet, nem akkor, amikor már kell.
Mikor visszaültem a buszra, végkimerültségemnek köszönhetően aludtam kb fél órát, de ez nem igazi alvás volt, inkább félálomban voltam, hallottam mi zajlik körülöttem (nagyjából semmi). Világosodni csak fél 7 után kezdett. A "Welcome to Scotland" táblát hajnal 6-kor pillantottam meg, innentől kezdve még másfél órát utaztunk, és reggel fél 8-ra érkeztünk meg a skót fővárosba, Edinburgh-ba."

Ez tehát a jegyzetfüzetemből átmásolt útleírás volt, a következő bejegyzésben természetesen folytatom a skóciai élménybeszámolót, jó lesz, lesz benne kísértettúra, városnézés, kastély stb és az a nagy helyzet, hogy majdnem Skóciában ragadtunk Zitával, (ezt nyugodtan értések szó szerint), de fantasztikusra sikeredett az egész kirándulás.

Folyt, köv...

Csütörtök reggeli pánik-allergia

Már szerda reggel óta érzékeltem, hogy a szám egy picit fel van dagadva, vagyis csak az alsó ajkam. A duzzanat szerdán egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt, de nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget (sajnos hajlamos vagyok az egészségügyi problémáimat elbagatellizálni, mondván, úgysem tartós, vagy súlyos). Aztán szerda estére már igen nagyra nőtt az ajkam, és már egy kicsit látható is volt.

Kis kitérő: szerda este meginvitáltam a kedvenc pubomba, -ahol a szülinapomat is tartottuk- egy svéd aupair lányt, akit pár hete ismertem meg, a hosztanyu ajánlotta nekem, és ő szerezte meg a telefonszámát is. A csajjal már találkoztam egyszer és nagyon kedvesnek tűnt, így mivel a héten még nem voltam sehol, így arra gondoltam elmehetnénk a svéd lánnyal -Majával- egy sörre, dumapartira.
Mikor a pubban voltunk akkor már kicsit súlyosabb méretet öltött a számon a duzzanat, rendeltem egy tál hagymakarikát, de azt is csak úgy tudtam megenni, hogy felaprítottam őket egy centis darabokra és kb 2 órán keresztül nyammogtam rajtuk. Ennek ellenére egy nagyon pozitív estét zártam, Maja nagyon közvetlen és rengeteg közös témánk van, ő is szeret utazni, bulizni és nagyon jó rálátása van a dolgokra, egyszóval szerintem a jövőben jó barátok leszünk. Mondta, hogy ő nagyon északon lakik Svédországban, ott ahol már látszik a Sarki fény, és télen nem jön fel, nyáron viszont nem megy le a Nap, a városkája északabbon fekszik, mint Izland szigete. Hihetetlen érdekes lehet ez a "nem megy le, nem kel fel a Nap" dolog, egyszer annyira szívesen eltöltenék ott egy fél évet, belekóstólnék a skandináv életszeméletbe, minden éjjel lesném az északi fényt.:))  Kitérő vége.

Pár őszi hangulatkeltő kép:

Maja

A gót (duzzanatot a számon ne keressétek, a kép alaposan meg lett retusálva:))

 

 

A duzzanat ellenére tök jól aludtam, azt gondoltam mára el is múlik. Reggel, mikor felkeltem, még az ágyamban éreztem, hogy az alsó ajkam kb négyszeresére fel van dagadva. Tükörben akkor még nem láttam a képemet, de már akkor lepörgött előttem a kép, miszerint a fél délelőttömet a kórházban fogom tölteni. Aztán felöltöztem, belenéztem a tükörbe és kajak megijedtem magamtól.:D  Elég durván néztem ki, igencsak groteszk látvány táult elém a tükörből. Nem tudtam hogy röhögjek, vagy pánikoljak..Aztán lementem a konyhába, a szokásos reggeli rutinra, gyereket megreggeliztetni stb, ekkor jött a következő meglepi, hogy alig tudtam beszélni, majd mégegy meglepi, hogy a teámat is csak szürcsölve, nyögve-nyelve tudtam meginni. Aztán lejött anyuka és rendesen megijedt az ábrázatomtól.XD Egyből mondta, hogy irány egy doki ma reggel. Nem ellenkeztem, mivel holnap utazom Skóciába, és nem ilyen pofával szerettem volna ezt megtenni. Anyuka elvitte helyettem a gyerket suliba, és még azt is megnézte nekem az okostelóján, hogy a hozzánk legközelebbi walk in hospital (kórház, ahová be lehet sétálni ha bármi bajod van) hánykor nyit.  Aztán összeszedtem magam és irány a kórház.

A walk in hospital mindössze negyed órára van a házunktól gyalog, mi nekem nagyon jól jött. Belibegtem, és a recepción amint meglátták az arcomat senki nem kérdezett semmit, csak mondták, hogy foglaljak helyet, a doki hamarosan hívni fog. A hamarosan majdnem egy óra volt, de amúgy sem volt semmi dolgom délelőtt, és így legalább kiolvastam egy, a kórházban talált, alkoholizmusról szóló prospektust, haha:D Mostmár tudom mi a legjobb másnaposság ellen, és mit kell tenni ha én vagy bárki a közelemben túlissza magát.:DD

A dokinéni, aki megvizsgált nem tudta egyértelműen eldönteni hogy mi a bajom, a lehetséges opciók: bogárcsípés (de nem emlékszem, hogy bármi megcsípett volna az utóbbi időben), allergia (új alapozót kezdtem használni, szóval könnyen lehet) vagy csak egy túlságosan nagyra nőtt pattanás, és pont az ajkamnál gyűlik benne a gyenny. (bocs a gusztiságért). Mindenesetre kaptam hisztamint (allergiás tüneteket csillapító gyógyszer) és felírt antibiotikumot is, ha nem múlnának el pár napon belül a tünetek. Plusz mondta, ha úgy érzem dagad a torkom/nyelvem, nyikorcsomóim azonnal keressek fel egy orvost, mert fulladáshoz vezethet (megnyugató).

Mivel az elmúlt 2 napban alig ettem valamit, ma reggel meg semmit, így már nagyon éhes voltam, így a kórház után bepattantam az első utamba eső mekibe egy menüre. Tudom, tudom, kórház után meki..de tényleg valami gyorsra volt szükségem. A hamburgert felaprítottam kb centis darabokra csakhogy le tudjam tuszkolni a számon, ugyanígy a sültkrumplit is, majd bevettem a mai antihisztamin adagot.

Hazafelé sétáltam egy nagyot, iszonyú jól esett. Dél volt már, mikor betoppantam a házba, anyuka egyből kérdezte minden oké-e és mondta, hogy levest kéne ma ennem, mert az könnyen lemegy. Nem tudom, hogy csak általánosságban voltam-e fáradt, vagy a gyógyszer következménye, de 2 órát aludtam miután hazaértem. De ma így is büszke voltam magamra: mert miután felkeltem volt időm netezni, kitakarítottam a fürdőszobámat, lefürödtem/hajat mostam, és még enni is volt időm mielőtt a gyerekért mentem a suliba.:)) Anyuka ekkor már nem volt itthon, de írt sms-t, hogy vesz nekem levest a boltban, ha kérek. De aranyos. Kaptam finom zöldség-és csirke levest, nyam-nyam:))

Délutánra már egy kicsit visszament a duzzanat, úgylátszik elkezdett hatni a gyógyszer hálistennek. 4szere helyett már "csak" 3szorosa volt a szám. Aztán estére méglejjebb ment, mostmár kívülről nem is nagyon látszik, csak közelről, de belül azért még érzem, hogy van ott valami, kb olyan 2szere lehet a megszokottnak. De szerintem ha így halad, akkor holnapra teljesen el fog múlni, 7 napra kaptam hisztamin adagot, de lehet, hogy be sem kell szednem az összeset. Holnap (de még holnap után is) viszont még beveszem, akár lesz tünetem, akár nem, biztos ami tuti ugyebár.

Ééés jeee, itt az utazás ideje, holnap végre nekiindulunk Zitával Skóciának. Már ma akartam pakolni, de mivel a délelőttöm teljesen ráment a kórházba futkosásra, délután meg kisebb dolgom is nagyobb volt, így holnapra marad, de mivel nem kell sok cucc így no para lesz. Holnap még el kell viszont mennem shoppingolni, fogkrém és társai, nameg persze chips és egy kis útravaló, valamint a nagybőröndömből elő kell keresnem a könyveimet, amivel a 9 órás út során fogom szórakoztatni magam.:))

Valószínű nem írok többet a kirándulás előtt, szóval jövő héten jelentkezem a skóciai és couchsurifng-es élménybeszámolóval.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok.:)

az aupair és a szerződés

Ez az iromány nem élménybeszámoló lesz, hanem afféle elmélkedés.
Az aupair és a család közti "szerződésről" (nem véletlenül használtam az idézőjelet) fogok regélni egy kicsit. Különböző fórumokon és aupair-ekkel kapcsolatos oldalakon rengetegszer találtam már ehhez kapcsolódó kérdéseket, kétségeket, szóval ez a téma már régóta foglalkoztat, sőt anno mikor az aupaireknek szóló útikalauz bejegyzésemet írtam (itt megtekinthető) már akkor is szót akartam róla ejteni. A végső löketet ahhoz, hogy írjak róla a minap egy facebook-os csoportban az egyik tag által feltett kérdés adta.

Mi is a szerződés: A "szerződés" egy megállapodás az aupair és a család között, le van benne fektetve, hogy mi tartozik bele az aupair munkarendjébe, munkaórák száma, szabadnapok és hetek száma, a fizetés, és az, hogyha odáig fajulnának a dolgok, mennyi a felmondási idő a család és az aupair részéről. Azt mindenképpen tisztázni kell, hogy ez NEM hivatalos, tehát alá lehet persze egy ilyet írni, de sok esetben sajnos annyit ér, mint a wc papír. Vannak családok, akik ha írnak szerződést, akkor be is tartják, de sajnos ez a ritkább,  az a nagy helyzet,hogy a családok azt csinálnak, amit akarnak (persze az aupair is), nem egy olyan esetről hallottam, és embert ismerek, akinél az ilyen Word-ben megírt és onnan kinyomtatott sajtpapírt (aka szerződés) simán megszegték.

Nade akkor mi kell ahhoz, hogy hivatalos legyen: 2 tanú, ügyvéd, bár ehhez mondanom sem kell, hogy még egy rakás pénz is szükségeltetik. Azt sem árt leszögezni, hogy ilyen komolyságú szerződést senki nem fog írni egy aupair munka miatt, aminek a havi jövedelme nagy átlagban 300-400 font között mozog. És nem is kell, ha én hoszfamily lennék biztos nem írnék effélét és aupairként sem várom el a családoktól, hogy ilyen szükségtelen dolgokra pazarolják a pénzüket/idejüket.

A legtöbb "szerződés" ami aupairek és fogadócsaládok között köttetik az a már fentebb említett "sajtpapír" (az amit csak úgy, nem hivatalosan szokás írni, mostantól az egyszerűség kedvéért így fogom megnevezni). Tény, hogy jó érzés lehet mindkét félnek aláírni egy ilyet, mert azt érzed, hogy biztosítva vannak a jogaid, ha bármiféle gondod van, vagy a család nem azt nyújtja, amit ígért, akkor lehet erre a sajtpapírra hivatkozni. Viszont az a nagy helyzet, hogy sok esetben ez nem ér semmit, mivel ugye ez az irat nem hivatalos, így ha a család úgy dönt, hogy megszegi, többet dolgoztat, szívat, akkor sem lesz semmi következménye, elvégre kinek és hol fogsz mutogatni egy Word-ben megírt szerződést? Ha neadjisten -és ez most a legrosszabb esetőség, csak példának írom, de amúgy megeshet (mert a világon bármi megeshet)- valami komolyat vét ellened a család, például 25 helyett 50 órát dolgoztat, vagy nem adnak egy szabad napot, hovatovább órát a héten (ilyet is hallottam már), vagy olyat csináltatnak meg veled, ami messzemenően túlmegy a munkakörödön, pl szemetes takarítása, gusztustalan dolgok elvégeztetése, tehát ha valami olyat csinál a család a "szerződés" ellenére ami végleg kivágja az aupairnél a biztosítékot, akkor ezzel a sajtpapírral,(szerződés) bizony nem mész semmire ha a jogaidat követeled, mivel ez a papír nem hivatalos.

Ebből a szempontból nézve én azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy van-e a családdal egy írásbeli megállapodás vagy nincs, mert ez nem hivatalos és mindkét fél ott szegi meg ahol akarja.  Azt nem mondom, nem javaslom, hogy egyeltalán ne is írjatok/írassatok alá ilyet, ha valakit ez nyugodtabbá tesz, akkor persze, mért ne, mert mint említettem a rendes családok betartják (bár az aupairek körében nyílt titok, hogy belőlük van kevesebb).  De tény, hogyha elfajul a helyzet az aupair és család között, akkor egy ilyen papírral sajnos nem megy az ember lánya semmire.


Engedjétek meg ezek után,hogy leírjam a saját tapasztalataimat:

A legelső családom, akiknél 3 hónapot voltam, egy nagyon kedves, aranyos család voltak, ultrajófej szülők, családtagként kezeltek, és mindent megkaptam tőlük, mintha én is az ő gyerekük lennék.
Az elején én és anyuka aláírtunk egy megállapodást, amelyben az állt, hogyha oda jutna valaha a helyzet, hogy az egyik fél felmondana a másiknak akkor a család is és én is 4 hetet adunk egymásnak, hogy ők találjanak új aupairt, én pedig új családot. A legtöbb helyen ez a felmondási idő 2 hét, de anyuka úgy gondolta neki is és nekem is jobb, ha mi 4 hétben állapodunk meg, mert 2 hét vajmi kevés arra, hogy az ember utódot keressen és okosan válasszon. Én erre bőszen bólogattam, ugyanis tudtam, hogy 2 hét tényleg nagyon kevés, az alatt csak sietve, kapkodva lehet új családot találni, és nagyobb az esélye, hogy az időhiány miatt az ember hibát vét és igent mond egy rossz hosztcsaládnak.

Aztán eltelt 3 hónap, és bár a család mint mondtam tényleg nagyon kedves volt, de realizáltuk én is és a family is, hogy mi nem illünk össze, nem én vagyok a tökéletes aupair számukra, és ők sem a tökéletes hosztcsalád nekem. Nem én mondtam fel, hanem a család mondott fel nekem. Mikor ez megtörtént, akkor közölték,hogy szeretnék ha 2 hét alatt találnék magamnak új helyet. Letaglóztam, és hivatkoztam a mi kis "sajtpapírunkra", a megállapodásunkra, amiben 4 hét állt. Ők tehát megszegték a mi kis "szerződésünket." Próbáltam erősködni, hivatkozni a megállapodásra, de ők ragaszkodtak a 2 héthez, szóval nem volt mit tenni, erőszakkal nem kényszeríthettem őket.

El kell viszont mondjam, hogy a család nem köcsögségből változtatta meg a megállapodást, azt szeretném leszögezni, hogy ők nagyon rendes emberek, ettől a kis módosítástól eltekintve mindig nagyon korrektek voltak. Az mondták, hogy azért adnak 4 hét helyett kettőt, mert miután felmondtak nekem úgy gondolják, hogy egyik félnek sem kell feszélyezve éreznie magát még 4 héten keresztül, mert az sem az ő családi légkörüknek nem tenne jót, de nekem sem, és ebben teljesen igazat adok nekik, hiszen otthon otthon kell éreznünk magunkat, nem pedig feszélyezve. Szóval annak ellenére, hogy teljesen bepánikoltam, hogy vajon fogok-e sikeresen egy jó családot találni 2 hét alatt, nem volt bennem emiatt rossz érzés velük szemben. A családom amúgy nagyon rendes volt, adtak rólam nagyon jó referenciát (amit a mai napig használok) és segítettek nekem új helyet keresni, valamint biztosítottak arról, hogy hozzájuk bármikor mehetek a jövőben, ha gond van. Szóval az én történetem pozitívan alakult. Azóta is rendszeresen visszajárok hozzájuk látogatni, mert annak ellenére, hogy nem én voltam nekik "az igazi" nagyon szeretnek.

De tény viszont, hogy a család megszegte a "szerződést" amit írtunk, de szerencsémre ők rendes család voltak. Na most, lehet, hogy egy nem rendes család nem csak ennyivel szegi meg a "szerződést" hanem egyből kirak, ha nekik úgy tetszik, akár van megállapodásotok, akár nincs, lehet, hogy simán ráhúz a munkaóráidra még plusz 10-20 órát, és mivel ez a papír nem hivatalos, így tenni nem tudsz semmit, jön a jól ismert mondás, hogy megszoksz vagy megszöksz. Általában az utóbbi szokott történni.

Szóval ennyit tudok hozzáfűzni az aupair és szerződés témához, választ a kérdésre, miszerint írassunk-e ilyet vagy sem szándékosan nem adtam, úgy gondolom ezt mindenki döntse el magának. Én leírtam, hogy egy ilyen papír mennyit ér (jobbára semmit) és azt is mi kell ahhoz, hogy hivatalosan is leszerződj egy családdal, de mégegyszer hangsúlyozom, hogy a hivatalosnak meg semmi értelme, mert ez csak aupair munka, nem kell ilyesmire pénzt és időt pazarolni.

Ha valaki biztonságban érzi magát attól, hogy a jogai, munkaórái ésatöbbi írásba van adva (megértem, ha igen) akkor írasson nyugodtan ilyen maszek szerződést, de szerintem elég, ha a legelején még mikor email-eztek, akkor leíratni a családdal, hogy mit várnak tőled, az emailt elmented, és később ha gond van arra is lehet hivatkozni. Továbbá ne kapkodjátok el a családkeresést, hallgassatok a megérzéseitekre, fogadjátok meg olyanoknak a tanácsát, akik már voltak aupairek, és ha kell, várjatok mégegy hetet mielőtt igent mondotok valakinek, hogy meglegyen a számotokra megfelelő család.

Az időmilliomos-avagy keddi szösszenet

Tegnap már írtam, hogy új formában fogok blogolni, ha történik valami, akkor arról azt követően (max pár nappal, szóval nem hetekkel később, amikor már értelme sincs az egésznek) egy rövidebb, de tartalmasabb beszámolót írni. Amit nem tettem hozzá, de fontos, hogy ugye eddig nagyon "énközpontú" volt a blog, leírtam mi történik velem azt heló, nem tértem ki egy-egy aupair témát szorosan érintő kérdésre/problémára, pedig aki ismer, az tudja hogy véleményem az van, mindenről (néha már már túl sok mindenről muhaha:D).

Múlt héten őszi szünete volt a kisfúnak, így 25 óra helyett 35-öt dolgoztam, de az is annyiban merült ki, hogy reggel elvittem a busszal egy sporttáborba, onnan délután 3kor hazahoztam, és este 7-ig vigyáztam rá, ami abból állt, hogy ültünk a tv előtt és csokit meg chipset ettünk, majd adtam magunknak vacsorát. Nincs rossz dolgom na. Pénteken délután csak el kellett hoznom a sprottáborból, és onnantól anyuka vette át a stafétabotot, így aznap pl össz-vissz 2 órát dolgoztam.

Ezért cserébe ezen a héten alig kell dolgoznom, tegnap is mindössze 4 órát melóztam, és ma reggel csak egy órát kellettem, amíg összekészítettem a fiúcskát a sulira, elvinni anyuka vitte el, aminek azért is örültem, mert mikor reggel felkeltem, láttam, hogy odakint fagyott az éjszaka, deres a fű, és egy porcikám nem kívánkozott ki a lakásból. Mikor anyuka hazajött mondta, hogy ma már nem kellek, a délutánt majd ő megoldja.:) Köszi!:)) Szóval mondhatni szabad napom van ma (én azt a reggeli egy órát nem tekintem munkának.) Ennek örömére 10 körül visszafeküdtem aludni, fél egyig húztam a lóbőrt, de nem aludtam valami jól, mert ebben a házban ha kell ha nem, mindig a maxon van nyomatva a fűtés és baromi melegem volt. Igaz, hogy odakint mínuszok röpködtek, de egy idő után nem bírtam és kinyitottam az ablakot, mert az állott, gatyarohasztó melegben egyszerűen nem tudtam aludni.

Nem mondtam még, de most pénteken Zitával felkerekedünk egy hétvégi kirándulásra, méghozzá Skóciába, Edinburgh-ba:))) Alig várom már, nekem Skócia mindig is szerepelt a bakancslistámon, az ottani 2 fő úticélom pedig Edinburgh, amit most hétvégén ki is pipálok, valamint a Loch Ness-i tó, igaz, ez utóbbi jóval messzebb van, de ami késik, nem múlik, így az is meglesz a jövőben, nem kell aggódni.:)

Az útitervünk a következő: pénteken este 10 órára odamegyünk a Victoria Coach Station-re (buszállomás), majd 11kor buszra pattanunk, és megkezdjük 9 órás utunkat Edinburgh felé. Reggel lesz mire odaérünk, a szállásunkon lepakoljuk a cuccainkat, és elmegyünk a várba, a föld alatti városba, meg várost nézni.  Este mikor már kellően kidöglöttünk a meneteléstől (meg a kialvatlanságtól, merthát tervezzük, hogy alszunk a buszon, de nem tudom mennyit és milyen minőségben fogunk tudni) beülünk egy skót pub-ba, teltömjük magunkat jó erős skót viszkivel addig, amíg rosszul nem leszünk, majd 10 körül hazamegyünk a szállásra. Másnap azaz varsárnap 7-kor kelünk, 8-fél 9 körül végleg elhagyjuk a szállást, majd megnézünk egy kialudt vulkánt és lemegyünk a tengerparta, majd délután 3kor vonatra szállunk. Hazafelé nem busszal jövünk, mert nagyon hosszú lenne vele az út, és egyikünk sem akar mosott fos lenni másnap, hétfőn, amikor dolgozunk. Igaz, hogy a vonatjegyünk a buszjegynek a háromszorosa volt, de vonattal mindössze 4 és fél óra alatt Londonban leszünk, így ha minden igaz, vasárnap este 9-10 körül (legkésőbb) már itthon leszünk a házunkban, és időben fogunk tudni aludni menni, ami azért fontos, mert a kirándulás alatt vajmi keveset fogunk szunyálni.

A mai szabadnap tehát pont kapóra jön, mert el kell intéznem ezt azt az utazásig. Fel kell kutatnom a környékbeli patikákat hányáscsillapító gyógyszerért, ugyanis kiskorom óta nehezen bírom a buszozást (és az autózást) és gyógyszer nélkül kb 5 perc alatt hányingerem lesz, ami kitart az út teljesen időtartalmára, ami jelen esetben 9 óra lesz odafelé, így muszály lesz valami ütőset vennem. Megmondom a patikusnak majd, hogy nem baj ha olyat ad, ami elálmosít, mert éjszaka fogunk utazni és akkor 2 legyet ütök egy csapásra, nem leszek rosszul és könnyebben el is alszom.:)) (Zita gondolom már előre fél, hogy 9 órán keresztül fogok neki pofázni.:D).

Mivel mindössze 2 napra megyünk, így sok cuccot nem viszünk, én kistáskával fogok menni, amiben lesz váltó nadrág, felső, fehérnemű, törölköző, egy kevés tisztálkodószer,meg egy kis rágcsálnivaló, de ennyi.:)) Meg talán egy váltócipő, mert ugyebár sosem lehet tudni, lehet, hogy megázunk, kocsmából hazafelé elhagyjuk a lábbelinket (nem komolyan mondtam :D) de tény, hogy nem árt ha van.

Szót kell ejtsek viszont a szállásunkról: nem hotelbe, hosztelbe vagy ehhez hasonló helyre megyünk, hanem couchsurfing-elni fogunk.
Azoknak, akik még nem hallottak erről: a couchsufring (magyarra fordítva kanapészörf) véleményem szerint nagyon hasznos dolog. Van egy website (www.couchsurfing.com), ahová emberek regisztrálnak fel a világ MINDEN pontjáról, és felkínálják a házukban a kanapéjukat (vagy estenként az egyik, de akár több szobát is) turistáknak, méghozzá ingyen és bérmentve. Az emberek a couchsurfing-es adatlapjukra ráírják, hogy hol laknak, hány embert tudnak fogadni (a legtöbben 1 vagy max 2 személyt vállalnak, de van aki többet is) és ha szimpatikus, akkor írhatsz neki privát üzenetet, amiben lebeszélitek a részleteket, hogy hány éjszakára, hányan mennétek. A dolog teljesen ingyenes, neked cserébe mindössze valami apróságot, pl csoki, bor kell a fogadódnak ajándékozni, ezt is jelképesen. Van, aki "csak" kanapét ajánlj, és neked kell vinni hálózsákot, van akihez viszont egyeltalán semmit nem kell vinni,ad takarót, pokrócot, stb ezt személyesen meg lehet beszélni, ha leveleztek.
Mindenképpen egy jó dolog, mert így teljesen ingyen jut az ember szálláshoz, tető van a feje felett, és a non plusz ultája a dolognak pedig, hogy a szállásadódtól meg tudod kérdezni hová érdemes menni, mit ajánlatos megnézni, milyen helyekre éri meg beülni, és nem utolsó sorban nemzetközi barátságkötés szempontjából is mindenképpen megéri.
A "dark side"-avagy a sötét oldala a dolognak:  ugyebár nem tudhatod, hogy pontosan kihez mész, amikor levelezel valakivel erről a couchsurfing oldalról akkor nem tudhatod, ki van a vonal másik végén, és bár kicsi az esélye, de belefuthatsz rossz emberekbe is. Én azt mondom viszont, hogy nem szabad a dolgokat a negatív oldalról megközelíteni, bár az is badarság lenne persze, ha nem számolnánk a veszéllyel, így elbagatelizálni sem kell. Tök egyedül valószínűleg nem mernék neki vágni egy kanapészörfölésnek, de úgy gondolom, hogyha a barátaimmal vagyok, akkor ugyebár egységben az erő, vigyázunk egymásra és éberek leszünk. Meg különben is, egyszer én is lehetek bevállalós.:))Szóval én is Zita is nagyon kíváncsian várjuk, hogy mit fog hozni nekünk a kanapészörfölés a hétvégén.

Most pedig konkrétan a szállásadónkról: már október elején felregisztráltunk a couchsurfing.com-ra Zitával, és folyamatosan kerestünk edinburgh-i szállásadók után. A hosztelt is számításba vettük még a legelején, de mivel már másfél hónapra előre is csak borsos áron találtunk volna szobákat, így inkább úgy döntöttünk, hogy tökösek leszünk és kipróbáljuk a kanapészörföt.
Először úgy voltunk vele, hogy csakis lányokhoz megyünk, senkinek sem hiányzik ugyebár, hogy már az első kanapészörfös alkalommal megerőszakoljanak, vagy valami attrocitás érjen bennünket. Írtunk rengeteg lánynak, de senki sem írt vissza, így mikor már majdnem egy hónap telt el sikertelen próbálkozásokkal, eldönöttük, hogy fiúknak is írunk. A férfinéptől persze egyből kaptunk pozitív választ, így a szállásunk a következő lesz: 26 éves világjáró csávó, aki a haverjaival lakik egy lakásban, egy nagyon szép edinburgh-i utcában, közel a tengerparthoz, a vasútállomáshoz és a belvároshoz. Az elhelyezkedés tehát tökéletes. A kanapé: a nappaliban van egy egyszemélyes kanapé, de a srác belegyezett, hogy mind a ketten menjünk, bár az egyikünk a földön fog aludni, de viszünk pokrócot , meg különben is, egy éjszakát kibírunk és teljesen ingyenes lesz a dolog. A srác így első blikkre jó arcnak tűnik.
Van viszont egy kis - hogyismondjam-pikantériája a dolognak: a csávó írta az adatlapján, hogy a zuhanyzóban rossz a lámpa, de nem kell aggódni, így is lehet fürdeni csak nyitva kell hagyni az ajtót.:DD Ezen én majdnem besírtam. A Zitával egyből arra gondoltunk, hogy biztos direkt b*szta el a lámpát, meg hogy valamire készül a pasas, de mivel ő volt az egyetlen aki visszaírt nekünk, így eldöntöttük, hogy zuhanyozni reggel megyünk és max majd őrt állunk egymásnak.:)) De szerintem nem lesz semmi gáz.

Természetesen majd megírom, hogy milyen volt az első kanapészörfös élményem, amint hazajöttünk Skóciából, feltéve persze ha életben maradunk.:))

Most meg indulok csizmát venni, mert odafent északon biztosan hideg lesz, hiszen már itt is fagyott.

Nincs más hátra, mint előre

 

Üdvözlök mindenkit a blogomon újra. Borzalmas vagyok, tudom, amiért eddig nem írtam,  megint eltelt egy hónap, bejegyzés nélkül. A blogomat viszont (a statisztikákból látom) továbbra is látogatják, így gondoltam, hogy ideje már bejelentkezni.

Szuper hónapon vagyok túl, az október is olyan eseménydúsra sikeredett, mint a szeptember, sőt, tán még pörgősebbre. Viszont nem fogok róla részletes beszámolót írni, mert ez a hónap már elmúlt, és így utólag már nem látom sok értelmét megírni, hogy melyik hétvégén mit csináltam, inkább csak címszavakban fogom megemlíteni mik voltak, és azokat egy-egy képpel illusztrálni.

A barátaimmal minden hétvégén elmentünk valahova, volt, hogy múzeumba, volt, hogy kirándulni, vagy pub-ozni, voltunk egy párszor bulizni, ezekhez nem fűznék hozzá semmit, mindegyik csudijó volt.

Amit kiemelnék, az a születsénapom, ami hála az én nagyszerű barátaimnak feldhetetlenre sikeredett. A szülinapom október 23-án van, milyen király, otthon az pirosbetűs ünnep, életem során sosem kellett ezen a napon dolgoznom vagy suliba mennem, dejó nekem;) Idén ezen a héten a hosztcsaládomban a szülők nyaralni mentek a Kanári-szigetekre, a gyereket elvitték a nagymamához, így én egy teljes hétig élvezhettem, hogy üres a ház, ráadásul fiezetett vakációm volt kéremszépen, csinálnom  a világon semmit nem kellett (az előző hosztcsaládom ilyenkor is elvárta,hogy takarítsak, sőt ilyenkor kellett nagytakarítanom.). A szülinapom előtti hétvégén Zita és Anna meginvitáltak a kedvenc pub-unkba. Én nem tudtam róla, de ők készültek nekem egy meglepetés tortával, amit még az érkezésem előtt odadtak a személyzetnek, majd mikor befutottam a pubba, akkor egyszer csak az egyik pincér kihozta a tortát, rajta 22 gyertya, és Zita, Anna meg még egy jópáran a pubban elkezdték énekeleni a Happy Brithday To You-t.:))) Meg voltam hatva, nekem még sosem volt ilyen meglepetés tortám (mit mondjak a tavalyi évben tortám sem volt) és még sosem énekeltek nekem nyilvánosan Boldog szülinapot. Elfútam a gyertyákat, felvágtam a tortát, és ekkor jött a második meglepi. Annától ajándékba nyakba akasztható felespoharakat (még mindig röhögőgörcsben török ki ha eszembe jut) kaptam. (Mert pár nappal ezelőtt már kaptam a Zitától+Annától közösen egy üveg Bailey's-t). Szóval a Bailey's-sel, amit magammal vittem a pubba (jó magyar szokás ugye :P) fel is avattuk a poharakat. A csajok olyan arik voltak, hogy a kedvenc koktélomat rendelték (Mojito) 2 nagy kancsóval is, szóval elég annyit hozzáfűznöm, hogy jó hangulatban telt az este.:)
A pubozás után mi a Zitával kinéztünk egy jókis bulihelyet Clapham-ban, Annának sajnos haza kellett mennie. A hely, ahová Zitával mentünk 9-ig volt ingyenes, de mi nem értünk oda időben, így beugrót fizettünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. A night club ahol voltunk, Zitával nekünk az jött le, hogy gót feelingje volt az egésznek, a fények meg a zene is olyan volt, hogy pár óra alatt "hipnózisba" esel tőle, de nekünk nagyon tetszett, buliztunk is hajnal fél-2 utánig, majd valamikor 3 előtt értem haza. Csajok, nagyon szépen köszönöm a szülinapi hétvégét, és az önzetlenségeteket, sosem fogom elfelejteni.:))



A szülinapom napján a ház ugye mint említettem üres volt, így este meginvitáltam Zitát egy paprikáskrumplira+beszélgetésre, ezen az estén is ugyancsak jól éreztük magunkat. A családtól, még mielőtt elmentek nyaralni, ajándékba egy kártyát meg 20 fontot kaptam, örültem neki, mert így arra költhettem azt a pénzt, amire akartam, anyuka mondta is, hogy ő személy szerint utálja a légből kapott ajándékokat(adni és kapni is) és gondolta szívesebben megyek a barátaimmal drinkelni abból  a pénzből, mintsem ők vegyenek egy pizsamát/akármit rajta. Jól gondolta.

A szülinapozásomnak ezzel még nem lett vége, a következő hétvégén Renivel és a spanyol lánnyal mentünk egyet ünnepelni, Észak-Londonba. A terv az volt, hogy én felmegyek Renihez, a házukhoz, majd onnan megyünk felszedni Silviát, és irány Harrow, a város ahol a kiszemelt pub/diszkó volt. Mondtam Reninek, hogy mi lenne ha nem mennék el a házukhoz, hanem a meki előtt taliznánk, hogy időt spóroljunk, de ő ragaszkodott hozzá, hogy de menjek csak el a házukba. Mikor odaértem világossá vált, hogy miért: drága Renim ugyanis saját készítésű sajttortát sütött nekem a szülinapomra:))) Tudta, hogy imádom a sajttortát, szóval gondolta megprólkozik sütni egyet és mit mondjak, isteni volt, a vanília, a nagy eprek a tetején:)) Kaptam még tőle egy jópár fényképet, amelyek a közös emlékeinkből készültek, valamit egy levelet. Reni: neked is nagyon köszönöm az isteni tortát és a fáradozásodat, amit azzal töltöttél, hogy elkészítetted.:)
Tortázás után felszedtük Silviát, és megindultunk a pár várossal arrébb kinézett pub-ba. A hely nekem nagyon tetszett, mert jó nagy volt, nem kocsmafeelingje volt, nem ült senki a szádban, és 9ig nem volt hangos a zene, így nyugodtan lehetett dumálni. Itt elfogyasztottuk a vacsinkat (nagyon finom menüket kaptunk, ráadásul egy akciót kihasználva fél áron, így az én menüm pl olcsóbb volt mint a Silvia söre) majd 10 után lementünk a földszintre táncolni. Annyira nem volt jó a zene, így nem maradtunk sokáig, éjfélkor hagytuk el a helyet, de nekem Észak Londonból így is 2 és fél óra volt hazajutni, szóval fél 3kor kerültem aznap éjjel ágyba (akkor volt az óraátállítás szóval gyakorlatilag fél 4 volt már mikor álomra hajtottam a fejem.)

Összességében nagyon király születésnapom volt, és nagyon köszönöm nektek lányok, hogy ezt lehetővé tettétek nekem <3

Úgy döntöttem továbbá, hogy új formában fogok blogolni, ígyekszem minél gyakrabban írni (minden nap nem fogok, mert nem lenne miről, az gondolom senkit nem izgat, hogy mit eszek, milyen színű zokniban vagyok ésatöbbi) de heti 2-3 bejegyzést szeretnék közzétenni, amelyek rövidebbek, de tartalmasak lesznek.



A mai bejegyzés után pedig, egy kedves barátnőm kérésére pedig meg fogom írni itt a blogomban annak a történetét, hogyan jöttem én Angliába, milyen viszontagságokon keresztül jutottam ide, ahol most vagyok. Gondolom most sokan néztek egy nagyon, hogy "hát mégis milyen viszontagságokra gonol ez?", de higgyétek el, igencsak eseménydús és fordulatokban (meg humorban), és izgalmakban gazdag történet lesz. Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy nem írom meg, mert nem akartam sem kérkedni, sem rossz példát mutatni a sztorimmal (nem kell semmi nagy dologra gondolni, nem követtem el semmilyen bűncselekményt), de aztán Anna barátnőm javaslatára úgy döntöttem, hogy közzé teszem a történetemet, hátha valakinek akit kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy merje-e azt tenni, amit ő szeretne, vagy engedelmeskedik a környezete(család, barátok) elvárásainak, azok erőt meríthetnek a történetemből.


Képek a szülinapomról:

Szülinap Vol.1 (Zita és Anna szervezésében:))

Annától kapott felespoharak-most mondjátok, hogy nem király^^

 

Isteni finom csokitortám:)

 

 

 

 

 

Szülinap Vol2. (Reni és Silvia)

 

 

 

 

 

Ps.: Sokkal több kép készült, a blogger kedves úgy döntött, hogy ma szívat és ezt a párat is csak idegbaj és hatépés árán tudtam nektek feltölteni.:)

 

 

Egypercesek

A legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy már egy hónapja itt vagyok az új hosztcsaládomnál, viszont még nem írtam arról, mivel ütöttem el a drága jó időmet ezalatt a hónap alatt, mi jót csináltam a hétvégeken..így ezt a bejegyzést ennek szentelem, de mint ahogy a cím is mutatja, nem kifejtegetve, mert akkor kb egy napig írhatnék, ugyanis az új család új életet, és a társaásgi életem felpezsdülését is jelentette, így lenne miről írni..:) A bejegyzés egy picit szokatlan lesz, képes beszámolók a hétvégékről, afféle képregény fog kikeveredni belőle. Enjoy :D


Szeptember 7, péntek:
Biztos írtam már, hogy Zitával nagyon közel lakunk egymáshoz,  15 percre metróval. Így már az idekerülésem utáni első hétvégén kialakítottuk a saját kis péntek esti rutinunkat, mégpedig, találtunk itt Balhamban a high street-en egy hangulatos kis pubot, ahová azóta is járunk péntekenként iszogatni, beszélgetni. Szeretem ezt a pubot, mert kultúrált, nem lepukkadt, ráadásul olyan italakcióik vannak, hogy épp azt nem kiabálják, hogy :"Gyere ide, rúgj be olcsón".:D Pl. 10 fontért 2 liter koktél, vagy 5 fontért egy tálca feles (5 db). Sör is olcsó és nagyon finom.



(Google)

 

Szeptember 9, vasárnap:
Ezen a hétvégén nagyon meleg volt itt Angliában, így Renivel elhatároztuk, hogy hülyék leszünk nem kihasználni és leruccanunk a tengerparta, Brightonba. A nagyon meleget úgy kell érteni,hogy 30 fok, ami itt még nyáron sem gyakori, hát még ősszel. Ráadásul, mivel én egy hete költöztem Balhamba, így Renivel nagyon hiányoltuk egymást így nem volt kérdés, hogy közösen tesszük tiszteletünket a tengerparton. A vonaton iszonyatos nagy tömeg volt, csakis kizárólag  a szemfülességünknek köszönhetjük, hogy találtunk ülőhelyet, nem csoda, itt ahogy jó idő van, az emberek csapatosul vonulnak a tengerhez, ráadásul mindenki Brightonba megy, lévén, hogy az a legfelkapottabb tengerparti városa Angliának.  Én fürdeni is akartam a tengerben, mert bár igaz, hogy a víz qrva hideg volt, de majd pont ez fog visszatartni mikor ilyen jó idő van nem igaz?? :) Különben meg nem volt túl hideg, 18 fokos volt, ami nekem bőven elég, én a Dunán nőttem fel, ahol májustól szeptemberig napi szinten fürödtem, nem ritkán 16-17 C fokos vízben, így meg sem éreztem Brightonban azt a 18 fokot. Bár azt hozzá kell tennem, hogy rajtam kívül nem sokan fürödtek.:)) (Reni sem, sőt ő kabátban ült a parton mikor én lubickoltam-nagyon fújt a szél.) 2x is bementem a vízbe, mikor másodszorra mentem be már nagyon fújt a szél ami elképesztő nagy hullámokat korbácsolt, igazi vad vízen érezhettem magam. Mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem. :)) (Utána a testemre ragadt sót pedig mégjobban.)
Lubickolás után sétálni mentünk Renivel a parton, mivel ő most volt először Brightonban, felmentünk a mólóra, majd ettünk egy fagyit. Egész nap nagyon jó idő és kánikula volt, de délután 4 után felhők kezdtek gyűlni az égen és borzasztóan lehült a levegő, majd hamarosan esni kezdett. Ilyen Anglia, egyik percben még 30 fok van, aztán meg ha rosszra fordul az idő, az nagyon hirtelen és gyosran történik, nade így szeretjük. Este 7 után szálltunk vonatra, és hazfelé robogtunk. Összességében pedig teljesen megérte elmenni, életemben először fürödtem tengerben, ráadásul ősszel, szóval nagyon happy voltam.

 

Felirat hozzáadása

 

 

 

 

Brighton Eye :D

 

 

Szeptember 14, péntek:Unokatestvérem Ernő, aki Magyarországon lakik még a nyár folyamán a facebookon kersztül megismerte az én kedves barátnőmet, Renit (mondhatjuk, h általam, illetve az én szépséges fészbúk képeimen látta Őt, és bejelölte, a többi meg jött magától.) Reni mikor hazament nyaralni augusztusban, akkor sort kerítettek egy személyes talira is, és most járnak.:) Ennek örömére Ernő szeptember 14-én pénteken eljött Londonba, hogy eltöltsön itt egy hosszúhétvégét Renivel (meg velem:P). Péntek kora reggel érkezett a gépe és mivel én délelőtt szabad voltam (Reni még dolgozott) így megejtettem egy talit Ernővel a belvárosban. Hozott nekem csokit (Merci) meg ropit és főtt gesztenyééét, amit nagyon imádok és idekint még sehol nem láttam.:)) Először a mekibe mentünk mert mindketten éheztünl (Ernő megitta aznapi 3. kávéját, nemcsoda, hisz hajnal 5 óta úton volt), majd meki után megmutattam neki az M&M's boltot (amit eredetileg meg sem akart nézni, de szerintem tetszett neki :P:D) majd elmentünk az Oxford street-re ahol szegényemet vagy 5 boltba hurcoltam be napszemüvegért. Jah, napszemüveg. Szeptember elején minden egyes boltban mikor kerestem a napszemüvegeket azt a választ kaptam az eladóktól, hogy már nincs nyár, nem árulják őket. Mért, mondom itt ha a kalendárium augusztusról szeptemberre vált akkor már hiretelen nem is süt a nap?? Mindegy, szóval a napszemüvegbeszerzés sikerten volt. Délután 2kor elváltunk Ernővel, ő a hotelbe ment becsekkolni én meg haza mert aznap még dolgoztam egy keveset.

Ugyanezen a napon este  elmentünk Zitával a már említett kis pub-unkba, és én elfelejtettem ID-t vinni. 2 liter koktélt rendeltünk és mikor a pultos csávó rákérdezett, hol van an én ID-m akkor simán az acába mondtam, hogy "Csak a Zita iszik"...Na persze, majd a Zita egyedül megissza mind a két liter koktélt-gondolhatta magában a csávó, és vigyorogva, de kiadta nekünk a kért italmennyiséget. Eztán leültünk, és kb fél perc mulva, mikor már kiöntöttem magamnak a koktélt és a számhoz emeltem a poharat na ki jön arra? A kedvenc pultos csávónk és nagy mosollyal az arcán közli, hogy most az egyszer elnézi, de legközelebb csak ID-vel adja ki a nedüt.  Mi is röhögtünk, rendes volt.:) (Nade amúgy meg nemááán hogy nem nézek ki 18-nak...-.-). Később én még szomjas voltam egy whisky-re amit már rutinosan a Zita kért ki nekem... Ezen az estén sikerült is kicsit becsiccsenteni, de mire jó a péntek este?:)

Szeptember 16, vasárnap:
Vasárnap délután 3-as programot szerveztünk Renivel és Ernővel. (Előtte való nap ők tengerparton voltak én meg az egész napot elütöttem azzal, hogy csináltam a nagy semmit-de néha ilyen is kell:D)
A Hyde Parkban találkoztunk és beültünk egy szendvicsezős helyre, beszélgettünk...Miután itt végeztünk megindultunk a Hyde Parkban no céllal, csak sétálni, aznap annyira szép őszi idő volt, hogy kár lett volna kihasználni.

 

 

 

 

 

 

A séta után én elbúcsúztam az unokatesómtól (másnap repült is vissza Magyarországra) és Renivel is pápát intettünk és én hazamentem.

Szeptember 22, szombat:
Korán kezdődött a nap (mármint szombathoz képest), Zitával és Annával megbeszéltünk, hogy a belvárosban megnézünk egy kiállítást (London által inspirált tárgyak-szebben nem tudom lefordítani). 11-kor taliztunk is Zitával Farringdon-on (vonatállomás) de Anna egy picit elkeveredett így vártunk rá. Amíg várakoztunk gondoltuk elmegyünk megkeresni magát a múzeumot, ami a térkép szerint csak 2 utcányira volt a vasútállomástól, de mi Zitával olyan jók voltunk, hogy a totál ellenkező irányba mentünk, így majdnem egy órát sétáltunk rossz irányba és végül busz segítségével találtuk meg a kiállítás helyét. Telefonos segítséget adtunk Annának, aki időközben a Waterloo-ra keveredett és eztán hipp-hopp velünk volt Ő is és bementünk a kiállításra. Mi azt gondoltuk, hogy ez egy nagy valami lesz. és kb fél-egy órába fog teli körbe járni, hát tévedtünk, 2 teremben voltak kiállítva a tárgyak amit 5 kerek perc alatt be is jártunk és már végeztünk is. Viszont emellett a kiállítás mellett volt egy régi apátság amelyet szintén látogató ogadási céllal alakítottak ki, gondoltuk mért ne és bementünk. Nem bántuk meg, nagyon szép volt. Az apátság után a subway-be mentünk szedvicsezni, és ezt követően a csajok a Tower-be mentek felfedezni én pedig egy shopping centerbe, hogy ott hagyjam a fél fizetésem. Nagyon szép kis nap volt és nagyon jól éreztem magam a csajokkal.:)

 

Szept. 23 , vasárnap:
Ítéletidő tombolt ezen a napon Londonban, eső megállás nélkül és hideg is volt valamint a szél is eszméletlenül fújt. De nekünk ez sem szegte a kedvünket, hogy kiruccanjunk: Renivel meginvitáltuk Tomit a szülinapja alkalmából Észak-Londonba, Golders Greenbe a magyar étterembe. Kisebb-nagyobb tervmódosítások után 3 órára volt megbeszélve a tali. Én ott is voltam időben, de a többiek késtek. (Ami azért fura mert én vagyok a notorius késő..)Mikor mindenki befutott kikértük, amit nem szégyelltünk, lévén, hogy mindenkire nagyon ráfért valami magyaros kaja, valami ehető.:)) Volt ott somlói, gundel palacsinta, töltött káposzta, csirke papríkás, bableves egyszóval mi szem-szájnak ingere. Egy jót beszélgettünk az étkek mellett és 6 óra körül a morcos idő ellenére vidáman indultunk haza.:)

 

Somlói Angliában-wáááá:))

 

Szept.26, péntek:

Este Annával és Zitával elruccantunk Putney-ba egy drinkre. Én a balfékségemnek köszönhetően ezúttal is elfelejtettem ID-t vinni (mégegyszer bocsi csajok..) viszont a kocsmába amit kinéztünk nemhogy a piát nem adják ki ID nélkül, de még a helyre sem tehettem be a lábam ha nincs nálam igazolvány. Mentünk (volna) befelé és  a 2 ajtós szekrény kidobóemberkék megint nem néztek 18-nak és könyörtelenül nem engedtek be.. (Nekem amúgy nincs személyim-tavaly elhagytam-útlevelem van, ami jó sokba került mivel idekint csináltattam és ugye az útlevelet nem lehet olyan könnyen belecsúsztatni a pénztariba mint a kis személyit, így eshet meg, hogy folyvást elfelejtem..-mivel az útlevelem az egyetlen igazolványom itt, így ahová nem muszály nem viszem magammal. De mostantól láhatatlan szalagcímként a szemem előtt fog lebegni, hogy ÚTLEVÉL mielőtt este drinkelni/bulizni megyünk valahová..)

Miután az első helyről kidobtak minket (illetve engem :D) így új pub után néztünk, találtunk is egyet nagyon közel az előbbihez, oda nem hogy beengedtek ID nélkül de még az italt is ideadták, így rendeltünk egy ilyet:

Tequila

 

 

Nemsokkal később Annának sajnos haza kellett mennie, mi Zitával viszont még legurítottunk egy koktélt is, majd a mekiben a Zita elfogyasztott egy menüt (kivételesen én nem-történelmi pillanat, hogy én a mekibe úgy szívom a levegőt, hogy nem mérgezem magam semmi egészségtelennel.) Najó, egy kóla azért lecsúszott, de semmi több.




 

 

Szept.29, szombat:

Gyönyörű őszi idő volt ezen a napon is, ennek örömére délután 2-ig aludtam:P. Eztán nem maradt nagyon másra időm, minthogy este 6-kor kigyalogoljak a metróállomáshoz Zita elé, aki azért jött hozzánk, hogy együtt készülődjünk az esti bulira. Zita vett egy másfél literes! pezsgőt alapozónak, amit simán le is gurítottunk abban az egy órában, amíg készülődtünk, így igen jókedvűen hagytuk el a házat.:)

 

 

Útközben vettünk mégegy ilyet (nem másfél litereset, hanem ezúttal csak 0, 75 litert) ami szintén elfogyott a szórakozóhelyig. Az O'neills-be mentünk a Piccadilly-n, 9-ig ingyenes volt a belépés és még pont odaértünk.:) Odabent egyből egy rockkoncerttel indítottak (ami meglepetésemre nem tartott tovább 3/4 óránál) de Zitával már épp elég jó hangulatban voltunk, hogy szétugráljuk magunkat.:) Pihenésképpen a koncert után ittunk egy sert, majd ismént belevetettük magunkat a táncba...Rádióslágerek után kb fél 12-től újabb rockkoncert vette kezdetét, ami szünetekkel tarkítva tarott min. 2 órán át.  Nagyon jó kis este volt, mindkettőnek hiányzott már egy jó bulizás.:)

 

 

 Miután eljöttünk a buliból volt egy kis adminisztrációs problémánk-megtalálandó a buszmegállót- de megoldottuk hála Zita okostelefonjának. Olyan nagy mákunk volt, hogy ugyanazzal az éjszakai busszal kellett hazajönnünk, annyi, hogy én pár megállóval előbb szálltam le Zitánál. Nem tudom ki hogy van vele, de én bulik után nem igazán szeretek egyedül hazamenni, felülök a buszra és két percen belül "betámad" vki.. Nade nem így volt ez szombaton.:)) Hajnali negyed 4-kor értem haza, egyből meg is rohamoztam a konyhát tejet keresve (másnap jelei kezdtek mutatkozi amire ugyebár a legjobba tej) majd 4 körül álomba is merültem.:)

Szeptember 30, vasárnap:
Jó sokáig aludtam a buli után természetesen, délutánra viszont tali volt megbeszélve Renivel, méghozzá lejött hozzám Balhamba (hála az égnek mivel én akkori állapotomban nem hiszem hogy a metróállomásnál messzebb jutottam volna..). Fél 3kor taliztunk, ebédeltünk a subway-ben, eljött és megnézte a portámat majd egy jó kis dumaparti után este elkísértem  vissza a metróhoz. Nem volt semmi extra de mi így is nagyon jól éreztük magunkat.:)

Így telt hát az első hónapom az új hosztcsaládomnál. Mint az látható, össze sem hasonlítható a régivel, a régi family-mnél a beosztásom miatt pl nem tehettem volna meg, hogy pénteken napközben bemegyek Londonba az unokatesómhoz, és a bulizás is nehezebben megoldható volt. Nem is mondtam még, de az előző hosztfamily-m kikötötte, hogyha bulizni megyek, akkor menjek haza éjfél előtt, mert  bezárják az ajtót (azt a zárat amit csak belülről lehet nyitni) és ha nem vagyok otthon éjfélre akkor csak másnap reggel, lehetőeg fél 8 után menjek haza, hogy ne keltsem fel őket. Ebben a ne keltsem fel őket-ben van valami, persze,értem én és empatikus vagyok  nade ha valaki aupairt fogad, akkor (elvileg) vállalnia kéne az ezzel járó dolgokat, pl hogy lesz olyan, amikor a fiatal 20-on éves bulizni szeretne menni, és ez a "kizárjuk a házból" dolog nekem nagyon nem jött be. Mivel nem volt választásom, vitatkozni velük erről meg nem akartam, így mikor bulizni mentem akkor betartottam a reggeli érkezést (de érthető okokból náluk csak ritkán mentem bulizni.)

De mindegy ez már hálisten a múlt, és az elmúlt hónapom is bizonyítja, hogy sokkal jobb kalandok/hétvégék állnak előttem:) Bulizni ugyan nem minden héten fogunk menni (Zitával már megállapodtunk a havi egy-ben, az még fizikailag is és anyagilag is bírható) viszont a következő néhány hétre megvan már, hogy hová megyünk a hétvégeken kirándulni, így a következő hónapok sem lesznek unalmasak.^^ Btw tök fura, hogy már október van, mióta aupair vagyok valahogy nem érzékelem az idő múlását, úgy szaladnak tova a napok/hetek/hónapok, hogy észre sem veszem. Ezt a hónapot nagyon szeressem, mert egyrészt hamarosan itt lesz a szülinapom másrészt pedig egyszerűen csak szeretem az őszt.:)

Na legyetek jók!:)