2014 Karácsony és Szilveszter

Az év első posztjában először is szeretnék boldog Újévet kívánni minden hűséges olvasómnak, akik itt vagytok és már közel 3 éve követtek. :) Mikor elkezdtem az írást nem is gondoltam volna, hogy 3 év múlva annyi olvasóm lesz, mint amennyi és ez továbbra is nagy erőt ad az íráshoz. Amelett, hogy évek mulva majd szeretnék mindenre emlékezni, ha újraolvasom a blogomat, Ti, Olvasók is hatalmas erőt és inspirációt adtok. :)

Most pedig bele is vágok a hiper-szuper, otthon töltött két hét beszámolójába.

Az utolsó Angliában töltött hetemen (dec.15 hétfő-dec.18-csütörtök) ki lett adva, hogy úgy takarítsam ki a házat, hogy az majd nagyon csilli-villi legyen és a tisztaság "kitartson" nekik a 2 hétre, amíg odahaza vakációzom. Ezzel túl nagy gond nem is lett volna, én akartam hazamenni és persze akkor a tőlem telhető legalaposabban kinyalom a házat, viszont az volt a bökkenő, hogy ezen a héten a nagylánynak már nem volt iskola, tehát minden délelőtt itthon volt velem-és emellett heti több délelőtt-vagy délután a baba is itthon van. Szóval egy kissé sok feladatot kaptam,az alap takarításos dolgok mellé ilyeneket, hogy pl konyhaszekrények kirámolása, hűtő-sütő-mikró kisuvickolása- és ehhez hasonlók. A hét elején eléggé rástresszeltem, hogy is fogom mindezt megcsinálni úgy, hogy közben a nyakamon van két gyerek. És oké, hogy a nagyobbik már eléggé önálló, de attól még itthon van, és nem tudok tempósan dolgozni, ha közben őt is ki kell szolgálnom..Nem mondom, hogy túlélhetetlen volt az a 4 nap, hálisten elég sokszor vitték el a gyerekeket barátok, nagyszülők stb,de tény, hogy ez az egész így nem könnyítette meg az utolsó hetemet. Esküszöm, 18-án, csütörtök este a világ legboldogabb embereként gurítottam le egy cidert miközben a bőröndömön az utolsó simításokat végeztem, abban a tudatban, hogy 2 hétre letehetem a lantot és otthon nem kell majd mások után pakolnom, nem kell 4 ember helyett dolgoznom és mégcsak gyereksírás sem lesz.Azt viszont a család védelmében el kell mondjam, hogy fizették a 2 hetes vakációmat, amivel a repjegyem ára teljesen vissza is jött (irtó drága volt nem mellesleg).

Csütörök éjjel alig aludtam, kb hajnal 1-kor sikerült elaludnom és reggel 4-kor már szólt is az ébresztőm (de 3-tól már kipattantak a szemeim és fenn voltam). Hulla üzemmódban nagyon halkan kiosontam a fürdőbe, elintéztem, amit el kellett, kontaktlencse, fogmosás, stb majd 4:20-kor, öltözés előtt az a gondolat hasított belém, hogy csak a biztonság kedvéért bekapcsolom a laptopom és lecsekkolom, hogy a reptérre tartó vonatommal minden rendben van-e. És milyen jól tettem! Azt hittem infarktust kapok, amikor láttam, hogy az eredetileg kinézett, 5:47-es vonatom nemhogy késik, de törölték!! Irtó nagy pánik lett rajtam urrá, így rögtön a lehetséges opciókat vettem számításba. Lett volna vonatom fél órával később, 6:15-kor, de mire azzal a reptérre érek, átérek a bőröndfeladáson és biztonsági ellenőrzésen, esélyes lett volna, hogy lekésem a járatom (8:20-kor ment). És ha időközben kiderülne, hogy ez a vonat is késik, akkor meg egyenesen 100%, hogy nem érem el a gépet. Aztán láttam, hogy az egyel korábbi, 5:17-es vonat viszont még mindig "on time"-nem késik, nincs törölve, így rögtön eldöntöttem, hogy akkor megyek azzal. Mivel a vasútállomás gyalog-egy bőröndöt és egy nagy megpakolt táskát cipelve- negyed órára van, plusz ugye jegyet is kell vennem meghát nem az utolsó pillanatban akarok odaesni, így 4:25-kor realizáltam, hogy legkésőbb 4:55-kor indulnom kell, ha nem akarom lekésni a vonatot. Volt tehát fél órám felöltözni, nagyjából rendbeszedni magam, bepakolni az utolsó dolgokat a bőröndömbe (olyanokat, amiket aznap reggel még használtam),  lecipelni irtó halkan a cuccaimat, rendbe rakni a szobámat úgy, hogy 2 hétre, ha netán bemegy oda valaki teljesen rendben legyen, elpakolni az ágyneműt, stb...Szóval kissé kétségbeestem, hogy a frászba fog mindez sikerülni 30 perc alatt, de jelentem, bár nagyon szedett-vetett állapotban, de pontosan 4:55-kor elhagytam a házat és még a szobám is normálisan nézett ki. :D Az viszont durva, hogy csak a véletlennek köszönhettem, hogy lecsekkoltam a vonatom, eredetileg úgy gondoltam, a reggeli járatokkal biztos nincs gond csak aztán valami belső hang mégis azt súgta, hogy nézzem meg.
Odakint koromsötét volt, órák voltak hátra a napfelkeltéig. A vasútállomáson rengeteg lépcső van, viszont a b*zi lift le volt zárva (nem értem éjszakára miért kell lezárni-azt hiszik, olyankor nem utaznak az emberek nehéz csomaggal?? fuck logic.) Kidögölöttem és leizzadtam, mire átcihelődtem a vágányomhoz, de a vonat időben jött és nem érdekelt semmi, csak az, hogy végre Luton felé robogok.
A reptéren iszonyú hosszú volt a sor a csomagfeladáson, ráadásul féltem, hogy a sporttáskám, amit mindig kézipoggyásznak használok nem fog beférni a mérőrácsba-és akkor feladatják velem csilliárdokért. A félelmem tetézte, hogy amíg sorban álltam, kb 10 embert szívatott meg az ott álló Wizzair-es hölgyemény és akasztott "túl nagy" címkét a csomagjukra. Nekem az volt az irtó nagy szerencsém, hogy mikor én haladtam el a nőci mellett a nőci épp le volt foglalva-egy hapsi, aki még a foggantyút is letörte a kézipoggyászáról, csak hogy beleférjen a keretbe idegbeteg módon vitatkozott a nővel, amit meg is tudok érteni. Hiába fapados meg olcsó (bár nem minden esetben) a Wizzair egy iszonyúan kizsákmányoló légitársaság, el is döntöttem, hogy többet nem utazom velük, nem csak a poggyászkezelés miatt, de egyébként irtó kényelmetlen a repülőgép, kicsi a lábtér, olyan, mint ha heringek lennénk a konzervdobozban. De hogy ne szaladjak ennyire előre, csak a szerencsének köszönhetem, hogy az én poggyászomba nem kötött bele senki, és amint átestem a poggyászfeladáson, a kutya sem nézte, hogy mekkora a csomagom, a beszállókapunál pl már nem érdekelt senkit.
Aztán beszálltunk a gépbe, egy amerikai pár mellett ültem-az akcentusukból gondoltam így. Mint írtam, a Wizz gépei iszonyú kényelmetlenek, alig van lábtér, egy magasabb vagy nagyobb termetű embernek szerintem kínszenvedés lehet. A mögöttem ülő faszi is elég magas lehetett mert végig fészkelődte a 2 órát, egyfolytában rugdosta a székemet-kedvem lett volna kivágni a gépből esküszöm..A mellettem ülő amerikai macára pedig pontosan a felszállás előtt 1 perccel jött rá a pisilhetnék, már be volt kötve az övem meg minden, mikor közölte, hogy ki akar menni..Mondom, mi, hát szállunk fel??? Aztán csak kimászott, az utaskísérők meg még be is engedték a klotyóba és irtó nagyot röhögtem, mikor abban a pillantban megindult a gép és elkezdett gyorsítani, hogy megkezdjük a felszállást..Óóó mondom, milyen jó lesz neki így pisilni..Aztán pöpke 10 másodpercen belül vissza is jött a csaj (kissé megijedhetett gondolom-dehát istenem, nem az oviban vagyunk, nem hiszem el, hogy nem bírta volna ki legalább addig, míg felszállunk) , persze ekkor megint ki kellett kötnöm az övem, hogy a nőci vissza tudjon mászni-közben már elég gyorsan taxiztunk a kifutópályán..Mondom nem hiszem el, hogy pont mellettem ülnek az efféle idióták..:D A 2 órás repülőúton ettem-aludtam-valamennyire pótoltam az éjszakai alváshiányt- aztán mire feleszméltem, már meg is kezdtük az ereszkedést drága jó Budapest felé.  Aztán leszállás után még fél óra volt a passport control, mondom fasza, a kabátom rámizzadt, wc-re kellett volna már mennem meg már nagyon mehetnékem volt hazafelé is. Aztán a reptéren ért egy ksiebb fajta "Welcome to Hungary" present, elmentem wc-re, ami le volt zárva. Megkérdeztem az ott takarító nénitől, hogy mikor lehet bemenni (szépen, udvariasan) erre helyből leoltott, eléggé durván, hogy most nem mehetek be, neki takarítania kell de ha a szaros wc-re akarok ráülni csak tessék (ezekkel a szavakkal). Hirtelen nem tudtam milyen gettóba keveredtem, aztán annyit mondtam, oké, ne legyen ideges, egy szimpla kérdést tettem fel..Eztán elnézést kért, nekem meg egy olyan fílingem volt, hogy hehe, üdv magyarisztánban..De esküszöm ez a kis incidens sem szegte kedvem, nagyon örültem, hogy végre itthon vagyok. :)

A reptéren a szüleim vártak (mint mindig). Imádom azt a pillanatot, amikor kimegyek az érkezőbe és összetalákozunk. Ezalakalommal pedig meglepetésvendég is volt, elhozták a reptérre a kutyusomat is, azt sem tudtam hova legyek (mikor legutóbb, márciusban eljöttem otthonról poénkodtam, hogy majd legközelebb hozzák a kutyut magukkal,de nem gondoltam, hogy tényleg megteszik.)

Lili&Me

A szüleim első felém intézett mondata az volt, hogy mennyire le vagyok fogyva és etetnek-e rendesen. Tény, hogy mikor legutoljára láttak még 9 kg-val nehezebb voltam-és akkor sem voltam kövér. Ugyanezt megkaptam szinte minden egyes embertől, akivel találkoztam otthon. Haza autóztunk, otthon bevágtam egy nagy adag fasírtot és aprósüteményeket, elvittem a kutyumat sétálni és este pedig már mentem is énekpróbára. A helyi templomban, ahol kiskorom óta ministrálok egy ideje tagja vagyok a kórusnak is, és amint megtudtam, hogy a hazaérkezésem napján lesz próba, nem volt kérdés, hogy elmegyek. Nagyon jó volt látni a többieket, együtt énekelni magyarul, magyarul beszélni, látni, hogy örülnek nekem.

Énekpróbán

Kicsit megkésve, de hozzám is megérkezett a Mikulás

Fasírt&rizibizi&uborkasaláta-a kedvenc kombinációm

Reggeli

Futás otthon is

Magyar naplemente-nincs párja

Karácsonyfadíszítés a plébániaudvaron

Megmondom őszintén odahaza nagyon nem érdekelt és nem figyeltem mit eszem, ki akartam használni, hogy hegyekben állnak a sütemények, a szaloncukor, jó kaják és sör-meg egyébként is karácsony van, mire való ez az időszak, ha nem erre, nem igaz? :) Meg ki tudja, mikor leszek megint otthon és ehetem a jó hazai kosztot. Viszont hogy ne jöjjek ki a formámból otthon is eljártam futni, az első otthon töltött héten végig enyhe volt az idő, minden nap kimentem kb 50 percet futni így a legkevésbé sem aggódtam a megevett szaloncukor mennyiség miatt (amiből asszem rekordot állítottam fel amúgy). Komolyan mondom, annyira más odahaza futni, ismerős terepen, a gyönyörű Dunaparton, a bicikliúton, ahol egy-két futón-és bringáson kívül a madár sem jár, a helyen, ahol felnőttem és fiatal éveimet töltöttem...Leírhatatlan, minden egyes futás alkalmával újászülettem (mint egyébként mindig). December 24-én például több mint egy órát futottam összefüggően a Duna mentén, majd lementem a partra egy kicsit megpihenni, az idő enyhe volt (kb 12 fok), a szél csendes, egy patak folyt a Dunába pont ott, ahol én voltam. Azt a fajta békességet, ami ott fogott el leírni sem tudom, nagyon nagy hálát éreztem azért, hogy ilyen pillanatot megélhetek,azért hogy otthon lehettem ráadásul ilyen szép helyen és így indul a karácsonyom.
A második otthon töltött hetemen az időjárás nagy fordulatot vett, leesett a hó és irtó hideg volt (mínusz 7-től mínusz 15 fokig), így ekkor már nem mentem futni, egyrészt az útra fagyott jég miatt, másrészt mert nem akartam lebetegedni és úgy visszajönni Angliába, de a második héten sem punnyadtam, minden nap megcsináltam egy fél órás hasizom gyakorlat-sorozatot és 150 felülést.

Már 3 éve nem töltöttem otthon a karácsonyt, nem tudatosan de mindig úgy alakult, hogy Angliában maradtam, így nagyon izgatott voltam idén és örültem, hogy végre megint otthon lehetek és családi körben tölthetem ezt az ünnepet.
Karácsony előtt 3 napig takarítottam otthon-az én feladatom volt a takarítás-anyumé a főzés. Komolyan mondom teljesen más, mikor az ember a saját családjában takarít, mint mikor Angliában csinálom ezt a hosztfamily-m után.
Advent utolsó vasárnapján a helyi templomban is segítettem feldíszíteni 6 méter magas karácsonyfákat (létráról, ipari szerszámokkal, hehe.)

A kép az éjféli mise után készült

December 24-én (a futásom után) felállítottuk és feldíszítettük odahaza a fát. A dolog úgy nézett ki, hogy apum és én tettük fel az égőket a fára, majd anyum és én díszítettünk. 2 hosszú, fehér égősorunk van, és ezek úgy összegabalyodtak a zacskóban (nem is tudom ki és mért tette őket egy zacskóba :D) hogy már az öcsémet is odahívtuk, mindhármunk nyakában-kezében-és a csilláron is égősor lógott és mégsem sikerült kibogozni őket fél óra után sem. Végül amennyire lehetett szétszedtük rajta a csomót és úgy tettük fel a fára, ahogy volt. :D De végülis így a fára feltéve nem lehetett megmondani, hogy össze vannak akadva.Íme az eredmény:

Dísz a konyhában

A fadíszítés után mindenki készülődött az esti vacsira. Nálunk az a hagyomány, hogy a keresztanyumnál gyűlik össze a nagycsalád, mi, unokatesóim, nagynénik-bácsik. A legjobb barátnőm Reni-akit még Angliában ismertem meg-már évek óta az unokatesómmal jár (ők meg általam ismerkedtek meg-és mostmár együtt is élnek) így Reni is ott volt 24-én a karácsonyi vacsorán,őt is volt szerencsém látni jó hosszú idő után. Mikor 2 éve még csak ismerkedtek az unokatesómmal, ponénkodtunk Renivel, hogy tán egyszer majd együtt fogunk ülni a karácsonyi vacsorán, és jééé, ez most teljesült. :) Persze itt is megjegyezte mindenki, hogy mennyit fogytam, jól esett, nem tagadom. A karácsonyi vacsora pedig hiper-szuper volt, rengeteg féle kajával, sörrel-borral-keresztanyám házi készítésű Baleys-ével és amit csak el tudtok képzelni. Halászlé, húsleves, kacsa, hal, máj, sült krumpli, saláták, beigli-hegyek, csokigolyó, ischler, méteres torta, felsorolni sem tudom. Mint ahogy az nálunk családi hagyomány-az első piák elfogyasztása után a politikára terelődött a szó és ez meg is maradt fő témaként az este hátralévő részére, de komolyan mondom, még ez is tetszett, rengeteget nevettem a beszólásokon, frankón jól esett magyar nyelven magyar politizálást hallgatni :D Ami az ajándékokat illeti, pénzt kaptam-amin vettem cipőt, parfümöt, futáshoz kellékeket, körömlakkot stb, valamint a szüleimtől egy szép táskát.

Nagycsalád

Keresztanyummal

Kiscsalád -Én, Öcsém. Anyu, Apu

Megy a vacsi

Keresztanyum fája-eléggé termetes :D

Kb 9 felé mentünk haza, otthon is ajándékoztunk, tovább folytatódott az evés-ivás, sztorizgatás, Reszkessetek betörők nézés. A többiek 11 körül elkezdtek aludni készülni, én viszont fenn maradtam, mindenképp el akartam menni az éjféli misére-hisz már 3 éve nem voltam . A mise hihetetlenül szép volt és megint csak hatalmas hálát éreztem azért, hogy ott lehettem.

Otthon

Betlehem a templomban

Kutyummal Szenteste

December 25-én, csütörtökön a keresztanyumat és barátját láttuk vendégül ebédre-ezen a napon is egy órát voltam futni. Délután felmentem az unokatesómékhoz, mert szerettem volna egy jót beszélgetni Renivel mielőtt elindulnak Paksra, Reni családjához. Renivel is ajándékoztunk, én tőle egy kézzel készített fadíszt és egy Minion figurát kaptam-mert tudja, hogy imádom a filmet, én pedig Angliából hoztam neki nyakláncot, karkötőt, csokit és a kedvencét, zabkását. Miután Reni és az unokatesóm elmentek Paksa, én , a másik unokatesóm, nagynéném-és bácsikám elmentünk kutyákat sétáltatni majd hazaérve befészkeltük magunkat a tv elé egy rakás rágcsálnivalóval és megnéztük "Az útvesztő" című filmet. Tyűűűű, hát mit mondjak, elképesztően megfogott a film, tetszett, hogy nem lőtték le már az elején az összes poént, agyalni és gondolkodni kellett, valamint szerintem a sztori is jó és izgi volt. Kár, hogy nem készül több ilyen film gyakrabban. Ez is könyvadaptáció-mint az Éhezők Viadala-és lesz második része, előre láthatólag még az idén, mondanom sem kell , hogy nagyon várom. Még mindig a hatása alatt vagyok :D A film után én hazamentem, otthon is filmet néztünk-Reszkessetek betörők 2 -mi más, ugye- kaja-kómásan tovább zabáltunk, élveztük, hogy karácsony van és senkinek semmi kötelezettsége nincs.

Ajándék Renitől

Unokatesómék fája

A kutyum is komálta az ajándékom

Egy kis hazai ajándékcsomag az unokatesóméktól-és a Renitől kapott kézzel készült dísz

December 26-án folytatódott a rokonlátogatás-templomba járás, lazsálás, ami aztán meg is maradt és a két ünnep között is így folytatódott.

Lili <3

Ahol lakom...

Az angol családom legnagyobb kedvencét a sült tésztámat az otthoniak is egy perc alatt befalták-anyum írta, hogy azóta ő is elkészítette már, nagyon megszerették

 Aztán az év utolsó vasárnapján arra keltem, hogy leesett a hó. Igaz, hogy nem pont karácsonyhoz, de én ettől függetlenül úgy veszem, hogy fehér karácsonyom volt. Ez is milyen csudi jó, hogy már évek óta nem esett hó karácsony körül odahaza-erre mikor hazamegyek még az időjárás is kedvezően alakul. :) A jeges utakon való csúszkálástól eltekintve rettentő módon élveztem a fehérséget és a havat.

Az én kis templomom <3

Az esztergomi Bazilika

Szent Tamás-hegy

A két ünnep közötti pár napon volt időm megejteni néhány találkozót rég nem látott barátokkal Esztergom legcukibb kávézóiban, sőt, még egy volt, nagyon kedves tanárommal is sikerült összehozni egy forralt borozással egybekötött mesedélutánt. Ittam már forralt bort Anglia több pontján, köztük London legnagyobb karácsonyi vásárában, de állítom, az otthoni kis cukrászdában ezerszer finomabbat kaptam, mint eddig bárhol. 

Mézeskalácsos latte

Esztergom fényei

Örömöm a söröm-és a citromos Gösser mindig is a kedvencem lesz

Aletta barátnőmmel

Nappali fényben a karifánk

Forralt bor&krémes-avagy az otthon ízei

December utolsó hete csakugyan hidegnek bizonyult, még nap közben sem ment mínusz 7-8 fok fölé a hőmérséklet, de komolyan mondom, még ez is hiányzik, a baromi hidegben mászkálás, 3 zokniban is lábfázás, 5 réteg ruhában közlekedés majd hazaérkezés a meleg házba, Otthonra. Próbáltam teljesen kihasználni az otthon töltött utolsó napokat,  hisz a 2 hét írtó gyorsan telt és közeledett a visszautam napja.

A szilveszterem is pazar volt. Elöljáróban el kell mondjam, hogy a helyi hívőközösség , aminek tagja vagyok (ehhez tartozik a kórus is például) egész évben szervez mindenféle eseményt, kirándulást, farsangi-szülinapi-szilveszteri bulikat. Ezeken én sajnos nem vagyok ott mert nem tartózkodom otthon évközben, viszont most, hogy volt szerencsém a szilvesztert otthon tölteni evidens volt, hogy én is velük ünnepelek az év utolsó estéjén. A dolog a következőképp néz ki: a bulit a közösség tagjai szervezik, jönnek velem egykorúak, kicsit fiatalabbak, idősebbek, jönnek komplett családok-anyuka, apuka-nagyobb gyerekek. A dolognak annyi köze van a plébániához, hogy a plébánia birtokában lévő közösségi házban van megszervezve az egész, de amúgy mindent mi szervezünk: mindenki visz kaját-piát, egy hapsi hozott irtó nagy hangfalakat és laptopot-ő biztosította a zenét-majd később a karaokét is. A december 31-i, év végi, este 6 órás hálaadó mise után kerül megrendezésre ez a banzáj. (A misén durván szétfagytam, odakint mínusz 10 fok volt és a templomban sem volt az a nagy meleg, hogy úgy mondjam, rajtam ráadásul kabát sem volt -a ministránsruhát arra nem tudom rávenni, így "mindössze" 4 pulcsi volt rajtam, de így is fáztam.) A hálaadó mise után pedig mindenki, aki hivatalos volt a bulira (de bárkit szívesen látnak amúgy) átmentünk a közösségi házba, előkészítettük a kajákat-piákat, virslit, szendvicseket, majd indult is a buli. A gyerekek az emeleten játszottak (és kb darabokra szedtek mindent XD) mi, felnőttek pedig lent voltunk. Első körben retródiszkót csaptunk. A csajok a konyhában keverték a piát-mojitot-amiből én leküldtem 4-et az este folyamán -valamint volt még ezer féle bor, forralt bor, pezsgő és likőrök. Mindig volt pohár a kezemben és amint az kifogyott már jött is valaki újratölteni, így mondanom sem kell, hogy sikerült egy kisebb (?) fajtát becsiccsentem, de ezzel nem voltam egyedül, elég sokan elmondhattuk ezt magunkról. A retódiszkó után pedig kimentünk az utcára, ugyanis volt a körünkben egy férfi aki pirotechnikus és neki köszönhetően saját tűzijátékunk is volt-amit a környező bulikból többen ki is jöttek megnézni. A tűzijáték után folytatódott az ivászat és a diszkó-a Gangam Style-ra tombolt a legjobban mindenki-de ment még rengeteg mai sláger. Éjfél után következett a tombola,-a tombolajegyeket ingyen osztogatták. Nekem 5 jegyem volt és mindegyikkel nyertem valamit. Sosem nyertem még tombolán semmit így igencsak meglepődtem, hogy most rögtön ennyit sikerült. A végén már frankón szégyelltem kimenni az ajándékokért. :D 

A tombola és a virslievészet után karaokézni kezdtünk, jómagam nyitottam a sort, méghozzá a Frozen című meséből énekeltem el két dalt (Let it go-és First time in forever)-szegény hallgatóság :D Bár hozzáteszem, az este folyamán bevitt Mojito-és pezsgőmennyiség is segített az éneklésben. :D Én hajnal 2-ig maradtam, ekkor már nagyon éreztem, hogy menni kéne haza és végre vízszintesben lehessek. 

Let it go

Az újév első napján délután 1-ig aludtam. A kiskutyám többször is beugrott mellém az ágyba-odakint petárdáztak-nem is tudom ki volt az a hülye, aki ezt képes volt feltalálni..Kb 11 felé félálomban érzetem, hogy mozog az ágyam és körülöttem minden, de egyrészt még félig aludtam, másrészt iszonyú másnapos voltam, ígyhát azt hittem csak álmodom/képzelem. Később láttam a hírekben és olvastam a neten, hogy egy nem túl nagy 4-es erősségű földrengés rázta meg a környékünket. Mit mondjak, alaposan meglepődtem, mert az akkori állapotomnak köszönhetően szinte 100%-ig biztos voltam benne, hogy csak álmodtam az egészet. A szüleim például fel sem ébredtek rá, nem is akarták elhinni nekem, mikor először mondtam nekik, csak mikor már a saját szemükkel látták a hírekben. Így indult tehát az újév, 2015, földrengéssel és borzalmas másnappal.Mikor kimásztam az ágyamból realizáltam, hogy elképesztően fáj a fejem és hányingerem van-a mojito mellett ez utóbbit a rengeteg összeevett süteménynek is köszönhettem. Gyorsan visszabújtam még egy fél órára, aztán összekaptam magam, ebédeltünk lencsét, aztán robogtam át egy barátnőmhöz, ahol ünnepi koccintásra voltam hivatalos. A koccintás után elköszöntem a barátnőm családjától (akik amúgy elég közel állnak hozzám) és a barátnőmmel mentünk még egy utolsót sétálni-elnéztünk többek közt a temető felé-még így utoljára, legalábbis nekem.
Séta után hazafelé vettem az irányt, mert nem volt más hátra, mint a nyaralásom legutálatosabb része, bepakolni a bőröndömet, elkészülni a másnapi utazásra. Kb egy óra alatt megvoltam mindennel, de délutánra rányomta a bélyegét a tudat, hogy iszonyú gyorsan eltelt a vakációm, alig jöttem haza és már csomagolhattam is, megint vissza kell mennem. Eztán becsekkoltam a járatomra, majd a délután/este további részét a családommal töltöttem, beszélgettünk, vacsiztunk, koccintottunk, kihasználtuk az utolsó együtt töltött estét.

A visszautam napján, január 2-án délelőtt még elvittem a kutyumat sétálni, bepakoltam minden maradandó dolgot a táskáimba, majd délben a szüleimmel elindultunk Ferihegyre. Nagyon rossz volt elhagyni a városkámat, Esztergomot és a házunkat, de abban a megnyugtató tudatban jöttem most el, hogy Húsvétkor megint jövök-szintén egy hosszabb vakációra-de erről majd máskor írok részletesebben.
A járatomról tudni kell, hogy nem fapados-hanem a Brussels Airlines-sal utaztam, életemben először nem fapadossal. Már 3,5 éve repkedek London-Budapest között, de eddig a fapados mindig olcsóbb volt, most viszont, a karácsonyi-újévi horribilis repjegy árak között még a Brussels Airlines bizonyult a legjobb választásnak. Annyi hátulütője volt a dolognak, hogy nem közvetlen járat volt, hanem át kellett szállnom Brüsszelben, de gondoltam ez legyen a legnagyobb bajom, eljutok A-ból a B-be így is-úgy is és végre nem a Wizz gépén kell nyomorognom. A reptér előtt a szüleimmel elugrottunk vásárolni-már Pesten-majd délután 3-kor átmentünk Ferihegyre, feladtam a bőröndömet és itt is volt a búcsú ideje. Hosszasan integettem a biztonsági ellenőrzéstől aztán bementem a terminálba. Itt még volt egy órám, amit kockulással és kajálással töltöttem, valamint szépen lassan végleg tudatosult bennem, hogy a szuper vakációm véget ért, még néhány óra és visszatérek a valóságba. A világon semmi kedvem nem volt visszajönni a családhoz, kicsit szidtam is magam, hogy miért jövök megint vissza és miért nem maradtam otthon. Azt hiszem ez normális, hisz az otthon töltött 2 hét szuper volt, tán az eddigi legjobb az összes otthoni vakációmból,  főleg, mivel 2 ünnep is erre az időszakra esett, tehát nem csoda, ha mindezek után az életkedvem a zéróval és nullával volt egyenlő a visszajövetel miatt. Azt meg kell jegyeznem egyébként, hogy a Ferihegyi reptér szerintem nagyon szép és világszínvonalú, szerintem simán ver egy-két londoni repteret, a Lutont és a Stanstead-et biztosan-amik engem egyébként inkább egy Tesco-ra emlékeztetnek. A Ferihegyen nemrégiben megépült Skycourt-terminál, várórészleg elképesztően szép és modern és fele annyira sem zsúfolt, mint a fent említett két repülőtér. 

A Skycourt

Felszállás előtt

Beszálláshoz készülődve pedig realizáltam, milyen jó, hogy nem fapadossal utazom, most először volt lehetőségem összehasonlítani a két féle légitársaságot és azt kell mondjam, hülye vagyok, hogy eddig mindig fapadost választottam. Igaz, hogy azok olcsóbbak, de most látom csak igazán, mennyivel jobbak a "rendes", nem low cost társaságok. Először is, az ember a rendes légitárs.nál kiválaszthatja, hol szeretne ülni és eztán helyjegyet kap, így nincs tolakodás a sorban állásnál és beszállásnál (egyeltalán, sorba sem kell állni, hisz felesleges, ha úgyis előre megvan a helyed.) Míg a fapadosoknál nagyon sokat kell felszállás előtt sorban állni a beszállókapunál (miközben leszakad a hátam a táskámtól, rámolvad a kabátom stb..) itt rendes váró-és székek voltak arra a pár perce, mielőtt beengedtek minket a gépbe. Valamint nem busz vitt ki minket a géphez és nem is kellett szabadban gyalogolnunk, hanem beszállófolyosó vezetett a repülőhöz így fázni sem fáztunk. A következő meglepetés a repülőn ért, normális, mégegyszer mondom normál méretű lábtere volt mindenkinek (nem csak a magasabb díjas helyeken) , nem kellett nyomorogni, kényelmesen elfértem én is és senki nem rugdosta az ülésem hátulról. A légiutaskísérők franciául és angolul beszéltek, rajtam kívül alig volt magyar a gépen, a többség francia, belga, holland, német volt. Este 6-kor szálltunk fel, ezt követően én azonnal be is aludtam és majdnem végig szunyáltam a Brüsszelbe vezető 2 órás úton. Végig erősen dobált a gép így fel-felébredtem, de összességében egy kellemes utat tudhattam magam mögött. Este 8 után értünk a brüsszeli repülőtérre, ami hatalmas, de tényleg, irdatlanul nagy és el kellett zarándokolnom az egyik terminálról a másikra, hogy elérjem a 9-kor induló csatlakozójáratom. A reptéren ha az ember átszáll egy óra szinte semmire sem elég, több, mint fél órát sétáltam egyhuzamban, mire az A terminálról a B-re jutottam, épphogy volt időm vizet venni és már kezdtük is meg a beszállást. A London felé tartó gép szintén olyan tágas volt, mint az előző és itt már egyeltalán nem hallottam magyar szót. Mindössze egy órás út állt előttünk, alighogy felszálltunk már be is jelentették, hogy ereszkedünk London felé. Mivel a Heatrow repülőtérre mentem, ami a városközponttól egy kőhajításra található, átrepültünk London felett. Gyerekek, eszméletlen látvány a kivilágított London a magasból, látni lehet a London Eye-t, a Tower-Híd-at, a Shard-ot, és mindent, még a Winter Wonderland-et (London legnagyobb karácsonyi vására és vidámparkja, elképesztő fényekkel és világítással) is szemügyre vehettem felülről. Majdnem besírtam a látványtól, most láthattam a saját szememmel a magasból azt, hogy mekkora eszméletlen nagy város ez a London. Mostantól nem fogok csodálkozni, hogy metróval is órákba telik eljutni egyik helyről a másikra. Az pedig külön élményszámban megy, hogy a Winter Wonderland-et megcsodálhattam odafentről, hisz két nappal a visszautamat követően le is bontották az egészet, tehát ha nem most jövök, akkor még egy évet várhatnék egy ilyen látványra. A képek nem adják vissza annyira a látványt, de igyekeztem épképzláb fotókat lőni. 

Azt hiszem ez magáért beszél

A Shard

London Eye és a Temze

A nagy fénycsomó baloldalt a Winter Wonderland

9 után szálltam le a Heatrow-n, további fél órámba telt, mire átestem az útlevél ellenőrzésem és poggyászkiadáson, aztán robogtam is a mteró felé. Kerek egy órát metróztam a reptértől a belvárosig, ekkor már este 11 volt, nagyon sok órája úton voltam, mögöttem volt egy átszállás, a karom-vállam majd leszakadt a cipekedéstől és csak vissza akartam érni a család házába. Egy belvárosi vasútállomáson (St.Pancras-on) sikerült lekésnem a vonatomat, méghozzá kerek egy másodperccel. A mozgólépcsőn nem tudtam rohanni a bőröndömmel és utazótáskámmal, láttam, hogy a vonatom a vágányon van és indulni készül, és abban a szent pillanatban húzott el előttem, mikor leértem. Kicsit kivoltam, mert fél óra mulva, fél 12-kor jött a következő én pedig már hulla voltam. A fél órát kihasználtam arra, hogy szusszanjak és netezzek egyet, ha már így alakult. Először is tudattam a szüleimmel, hogy sikeresen megérkeztem Angliába és egy órán belül ha minden igaz otthon is leszek. Végül a fél óra nagyon hamar eltelt ,facebook és email csekkolás után nemsokára befutott a vonat, az utolsó vonat hazáig.

Hajnali fél egykor értem vissza a tök üres házba. Hálás voltam a sorsnak, hogy idekint azért nem voltak mínuszok, nem fáztam a hazafelé vezető 15 perces gyalogúton. A fogadócsaládom nem volt itthon, másnapra, szombat délutánra/estére vártam őket haza, a szilvesztert/újévet egy nyaralóban töltötték egy meseszép vidéki nemzeti parkban (láttam képeket, nem gyenge.) Jobb is volt, hogy nem volt itthon senki, eléggé vegyes érzések kavarogtak bennem, hatalmas űrt éreztem amiatt, hogy megint itt vagyok és nem otthon, hiányzott a családom és alapjáraton minden és mindenki otthonról, így jó volt, hogy nem kellett mindjárt a család nyakába ugranom és jópofiznom velük. Tehát, hazaérvén gyorsan körbejártam a házat-megnézendő, hogy nem-e törtek be, minden rendben van-e és, hogy mekkora kupit termeltek 2 hét alatt, hehe :D Nyugtáztam, hogy minden okés, a ház sem nézett ki túl csúful és be sem tört senki, zuhany és rövid pakolás után hajnal 2-kor hajtottam álomra a fejem. 

Másnap, szombaton először is kitakarítottam a szobámat-portörlés, porszívózás, aztán nekiestem a bőröndöm kipakolásának is. Ha már így pakolgattam, gondoltam miért ne és tartottam egy hatalmas, afféle év eleji szortírozást a szekrényeimben: a rég nem hordott ruháimat egy kupacba gyűjtöttem és betettem a bőröndömbe, kidobni még nem akartam őket (bár szerintem csak idő kérdése és ez lesz a sorsuk) , de legalább már nem a szekrényemben fogják az értékes helyet és fogasokat.:D A többi fiókomban is rendet tettem, kukáztam számtalan, haszontalanná vált holmit, dobozokat, blokkokat, ilyen-olyan kacatokat-lett is egy nagy zsákra való szeméthalmazom-, rendbe tettem a cipőimet, az éjjeli szekrényemet és az összes létező dolgomat. Bár nem terveztem ekkora nagy takarítást/szortírozást, pusztán csak spontán jött, de el kell mondjam, nagy örömmel tölt el látni a megüresedett helyet a fiókokban/szekrényemben, azzal, hogy megszabadultam minden felesleges cucctól úgy érzem, hogy ez így tökéletes kezdése az évnek, egy új kezdetnek.
Délután elmentem a gym-be (tán ez az egyetlen dolog, ami hiányzott Angliából a két hét alatt) és tartottam egy mega-giga edzést: 5 km futással kezdtem (40 perc) majd további 1,5 órán át edzettem különféle kardio-és súlyzógépeken. El sem tudom mondani, mennyire jól esett, nagyon nagy szüksége volt már erre a testemnek (annak ellenére, hogy otthon is futottam/edzettem). Tehát az első Angliában töltött napon tul.képp teljesen jó volt, bár kérdezgettem magamtól, hogy minek jöttem vissza, viszont rendet tettem magam körül és arra is jutott időm, hogy a testemet karban tartsam, azt hiszem ez jó kezdése az évnek.
Este mikor hazajöttem a gym-ből már itthon volt a család, örült nekem mindenki, gyors élménybeszámolót tartottunk ki-ki a maga karácsonyáról-nyaralásáról. Hoztam egy doboz szaloncukrot (gondoltam ha szeretni fogják, ha nem, ez a legaktuálisabb karácsonyi hungarikum) és a gyereknek túrórudit. A szaloncukorért senki nem rajongott (marcipános pedig, de anyuka-apuka-és a nagylány egymás után nyögték be, hogy nem szeretik a marcipánt), de no para, több marad nekem. :D A túrórudinak viszont hatalmas sikere volt.

Ez lenne tehát az én kis szuper otthoni karácsonyi vakációm. Tán életem eddigi legjobb karácsonya volt ez és mindenképpen az eddigi legszuperebb otthon töltött időt tudhatom magam mögött. Nagyon elcsigázva jöttem vissza, de felvillanyoznak a jövőbeli terveim, a kiköltözés és az, hogy nemsokára saját lábra állhatok és a magam ura lehetek. Amióta csak leszálltam a repülőről minden gondolatom ekörül forog, másképp nem is tudom hogy lenne erőm a szükre hétköznapokra. Dehát ez van, az embernek mindig kell valami, ami erőt adjon, amit várhat, és tervezhet. Ezzel a gondolattal búcsúzom mára és mindenkinek kívánok olyan szuper napokat, amiket én otthon megélhettem. 

"Szajré" otthonról :)

Puszik! :)

Szösszenet a decemberről

Itthonról, Magyarországról írom ezt a bejegyzést (és írtam a legutóbbit is, amiben még novemberről meséltem.) 3 éve először töltöttem most itthon a karácsonyt, ami fantasztikusra sikeredett és iszonyúan jól esik itthon lenni a családommal, barátaimmal. Mikor ezt pötyögöm szilveszter délután van, éppen akadt egy órám még az esti készülődés előtt, ígyhát gondoltam gyorsan kihasználom az alkalmat, hogy fikantsak ide valamit a decemberről.

December első 3 hetét végigdolgoztam és dec. 19-én, pénteken röppentem haza a 2 hetes karácsonyi vakációmra. De ne szaladjunk ennyire előre, pár szó decemberről. Dolgosan telt ez a hónap, nemcsak a családnál melóztam sokat, de folyamatosan szereztem be a karácsonyi ajándékokat, ezeket csomagoltam, készülődtem a hazautamra, bőröndöt kellett beszereznem, rendszereznem kellett egy kicsit a dolgaimat, hogy átlássam, miket fogok magammal hazahozni (ruhákra gondolok) és mennyi ajándék fog beférni a bőröndömbe. Mindezek mellett minden áldott nap eljártam az edzőterembe, erről már beszámoltam részletesen az előző bejegyzésben, nagyon imádok járni, de eléggé időigényes, tul.képp a napi szabadidőm oda is van vele (de egy cseppet sem bánom.) Szóval elmondhatom, a december és az adventi láz bár szuper volt és nagy örömmel töltött el a készülődés, de rendesen le is szívta az energiámat.

A hosztcsaládomban egyébként minden rendben volt, továbbra is rendesen és kedvesek hozzám, de részemről már nagyon ott van a levegőben, hogy régóta csinálom ezt a fajta munkát és kedves hosztcsalád ide-vagy oda, de elég rendesen érzem azt, hogy ez az életforma már kezd nagyon terhessé válni. 2 bejegyzéssel lejjebb ki is veséztem ezt, hogy akármennyire is jó helyen vagyok most és minden rendben, de megvannak a hátrányai annak, hogy az ember a munkahelyén lakik, nincs elkülönülve a munka-és szabadidőm rendesen, állandóan toppon kell lenni, kb csak akkor vagyok teljesen szabad, ha elmegyek otthonról és a többi. Ez tényleg nem a család hibája, hanem szimplán csak az van, hogy 3,5 év aupairkedés után mindez már kezd kicsit sok lenni. A jövőfejtegetős bejegyzésemben emíltettem, hogy majd márciusban szeretnék kiköltözni és saját lábra állni-ez még mindig tervben van-de ugyebár erről még nem szóltam a hosztcsaládomnak, terveim szerint január elején fogom közölni velük a hírt. Lényeg a lényeg, hogy mivel a december alapból nagyon zsúfolt volt a karácsonyi készülődéssel, a fogadócsaládom és az igazi családom ajándékainak beszerzésével, gym-be járkálással és munkával, így a hangulatomra egy kicsit rányomta a bélyegét az, hogy már nagyon-nagyon kivagyok az aupair munka bizonyos velejáróival és mostmár igenis jó lesz, ha végre máshoz kezdek. Mondjuk úgy, mikor dec.19-én "felszabadultam" a munkából és hazarepültem, igazi megváltásként fogtam fel azt, hogy a következő 2 hétben nem kell felelősnek lennem más gyerekéért, házáért, nem kell mások után non stop takarítanom, alkalmazkodnom stb..

Tudni kell, hogy a repülőjegyeket a karácsonyi vakációmra még október közepén foglaltam le magamnak. Már szeptember óta folyamatosan követtem a repjegyek árait az interneten, mert köztudott, hogy karácsonykor irdatlanul drágák a jegyek, 100 000.-tól kezdődnek és a határ a csillagos ég. Minél később foglal az ember, azaz minél közelebb decemberhez, annál drágábbak a jegyek. Én szívem szerint már szeptemberben foglaltam volna, de ugye a családhoz kell alkalmazkodnom és ők szeptemberben még nem tudták megmondani, hogy milyen dátumokra tudnak engem elengedni karácsonykor. Október közepén azonban úgy gondoltam, nem várhatok tovább, hisz a repjegyek ára hamarosan az égig szökik, odaálltam a család elé, hogy nekem most rögtön tudnom kell a dátumokat, mert tovább nem várhatok a foglalással, nem vagyok milliomos. Mivel már 10 hónapja nem voltam itthon és a családnál már 6 hónapja (amióta csak elkezdtem náluk dolgozni) nem volt szabadságom, ígyhát 2 hetet kértem a családtól, mondván, hogy egyrészt rég voltam szabad (náluk még nem is) másrészt pedig ha már hazautazom és kifizetek 100 000 ft-ot a repjegyre, akkor már szeretnék 2 hétig otthon lenni. Az anyuka húzta a száját, nem értette miért nem elég nekem egy hét szünet. Ezt most komolyan magyaráznom kell, miért akarok karácsonyhoz 2 hétre hazamenni? Ha nem is érti a dolog "lelki" részét, de még mindig ott a tény, hogy náluk fél év alatt egy hét szabadságom sem volt, ha másért nem, már ezért meg kellett volna kapjam, ha úgy nézzük, az a 2 hét járt nekem...Aztán mondta az anyuka, hogy hát necces lesz 2 hétre elengednie, mert igaz, hogy ő is otthon lesz 2 egész hétig és nem fog dolgozni, de kéne neki egy segítőkéz a gyerekek és a ház körül, valamint segítség a karácsonyi ebéden, stb...Eldobom magam! Szóval ő úgy gondolta, hogy én majd karácsonykor is körbeugrálom őket annak ellenére, hogy ő is otthon lesz. Tudjátok, pontosan tudom, hogy én dolgozni vagyok ám velük, viszont megáll az eszem, hogy az angolok életvitelén, hogy még akkor sem tudnak egy lépést tenni aupair/nanny/takarító nélkül, amikor otthon vannak! Ezt egyszerűen amíg élek nem fogom megérteni, tudom, hogy más kultúra meg minden, de nekem magas, hogy az emberek a saját gyerekükhöz/mindennapi dolgokhoz, feladatokhoz lusták, még 2 nyamvadt hét erejéig is.
Szóval, hogy visszatérjek a jegyem lefoglalásához: október közepén odaálltam anyuka elé, hogy mostmár konkretizáljuk a dátumokat légyszi, és szégyen-vagy nem szégyen, de kamuztam neki, azt mondtam, hogy december 20-án hivatalba kell mennem egészségbiztosítási kártyát intézni és január 1.én pedig szülinapot ünnepel a nagycsalád így csak 2-án tudnék visszarepülni Londonba. (Természetesen egyik sem volt igaz.) Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de ha már itt tartunk az sem szép, hogy a család a saját kényelme miatt nem akar egy hétnél több kimenőt adni, így döntöttem tehát a kamuzás mellett. A dolog bejött, a család rábólintott a dec.19-jan-2-szabadságomra.
Aztán megnéztem az adott dátumokra a repjegy árakat és azt láttam, hogy dec. 19-én, pénteken már iszonyú drágák a jegyek, egyedül a reggel 8-órás Wizzair gép volt 110 font nagybőrönddel, ami egy elég jó ajánlat. Direkt megkéreztem az anyukát, hogy nem gond-e az, hogy én dec.19-én pénteken már hajnal 5-kor lelépek itthonról (ugye a péntek elvileg nekem még munkanap, de gyakorlatilag meg a család előzetesen rábólintott, hogy aznap utazzak, így gondoltam tökmindegy, hogy délelőtt húzok-e el otthonról a reptérre, vagy hajnalban.) Szóval a család rábólintott arra, hogy én dec.19-én a reggel 8-as géppel mehetek is Isten hírével haza. Többször is rákérdeztem erre, és csak eztán foglaltam le a jegyemet. Ez volt október közepén.

Aztán december második hetében az anyukának volt egy olyan húzása, ami egy csöppet kiverte nálam a biztosítékot. Egy hétfői napon felhívott telefonon, és kérdezte, hogy ugye a dec.19-i járatom este lesz???? Hirtelen meglepettségemben azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, hisz ekkor már 2 hónapja lefixáltuk, hogy hajnalban utazom. Válaszoltam neki, hogy nem, már hajnal 5-kor el kell indulnom a reptérre, mert reggel 8-kor felszállok. Erre totál kiakadt és közölte, hogy neki dec.18-án, csütörtök este céges bulija van és egy szállodába mennek ahol ott is alszanak, le van foglalva az egész és ő arra számított, hogy én dec. 19-én, péntek reggel még itthon leszek és intézem a gyerekeket és majd csak délután megyek a reptérre! Na ezen a ponton annyira elöntötte a fejemet a vér, mint még sosem! Az anyukának pontosan tudnia kellett, hogy én már hajnalban elhúzok itthonról, hiszen mikor október végén, egy szombati napon a gyerekek szülinapi buliját tarottuk, engem egész szombatra befogott dolgozni, mondván, hogy azon a szombaton dolgozzam le a dec.19-et, pénteket, amikor is utazom. Szóval én még október végén ledolgoztam ezt az egy nyomorult pénteket és ráadásul ez az anyuka ötlete volt, szóval nagyon is jól kellett tudnia azt, hogy én dec.19-én pénteken már nem leszek itthon, nem leszek munkába állítható. Másfelől meg könyörgöm, ez egy kicsit bunkó húzás lett volna, hogy én keljek fel a gyerekeihez és én intézzem őket egész délelőtt/fél délután,majd utána lóhalálában rohanak a reptérre!! Vagy nem??? De ez mindegy is, mert októberben lezsíroztuk, hogy megkapom azt a dec.19-et, és le is dolgoztam!! Szóval irtóra mérges voltam,hogy az anyuka kérdőre vont a telefonban, hogy miért nem este megyek és olyat tettem, mint még soha: még ott helyben, a telefonban 3 mondatban nagyon leoltottam, közöltem, hogy legyen kedves nem kamuzni meg játszani a hülyét, mert 2 hónapja lebeszéltük az egészet, 5x rákérzdeztem, hogy jó-e, ha hajnalban megyek, valamint le is dolgoztam már jóelőre azt a napot. Mondtam neki, hogy nem tudom mi a célja ezzel, tán azt hiszi, hogy most hirtelen átteszem a repjegyem estére?? Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem emlékezett arra, amit már réges rég lebeszéltünk. Aztán az anyuka is kiakadt a telefonban, elkezdett mindenféle, totál témába nem vágó dolgot a fejemhez vágni, valahogy úgy nézett ki, hogy mindketten ordítottunk a telefonban egyszerre, egyikünk sem hallotta a másikat, csak a magunkét fújtuk percekig :D De egyszerűen nálam ez volt az a pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy az sem izgat, ha kirúgnak, de nem tudtam tovább tűrni. Aztán mondtam anyusnak, hogy irtó sok szívességet teszek én nekik és itt az ideje, hogy most ők tegyenek értem valamit. Na erre megint 5 perces monológba kezdett, hogy ők is nagyon sokat tesznek ám értem szóval ezt ne hozzam fel neki blablabla...Eléggé elragadtatta magát, annyira, hogy nem bírtam tovább és elbőgtem magam a telefonban. Na ekkor lekettyenhetett az anyukának, hogy kissé túllőtt a célon, és nagyon hirtelen stílust váltott: egyszerre nyájas lett és jófej, mondta, hogy majd megoldja valahogy a céges buliját és ne aggódjak, haza fogok tudni menni a terv szerint és majd mindent elrendez, ne idegeskedjek semmi miatt. Szóval úgy tettük le a telefont, hogy minden rendben lesz és jó szájízzel. Ezt a kis telefonos csevejt követően egy kicsit furcsa volt otthon a hangulat aznap meg még másnap, bár ha belegondolok jól zártuk a  dolgot, anyuka rájött, hogy túllőtt a célon és innentől kezdve jófej volt, csak mégis ott volt a levegőben ennek a kis összezörrenésnek a lenyomata...

Mindenesetre én egy kicsit kiakadtam a dolgon, mert először is, tényleg nem volt náluk még szabadságom, szerintem alap, hogy akkor most karácsonyhoz 2 hetet adnak nekem és nem értettem, miért kell a dec.19-ével variálni, másodszor pedig, már réges-rég le is dolgoztam azt a napot, tehát én fair voltam. Egyszerűen nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az övék vagyok, persze tudom, ez így egy kicsit túlzás de majdhogy nem, hisz minden szempontból tőlük függök és az ő programjaikon/ideg-és lelkiállapotukon/jófejségükön múlik az életem szinte minden mozzanata. Az pedig kicsit zavaró, hogy sírnom kell ahhoz, hogy az anyuka észrevegye magát és rájöjjön, hogy ez így mégsem jó...
Aztán végül minden gond nélkül el tudtam menni dec.19-én reggel haza, ez többet szóba sem került (azt leszámítva, hogy anyuka néha vicceskedve beszólt, hogy mi lesz majd vele nélkülem 2 hétig..)

Decemberben még említésre méltó, hogy egy hetes építési munkálatok voltak a házban, az alagsorban lévő nappalit barmolták szét, konkrétan kibontottak egy falat és ami ezzel jár: a fal helyét be kellett burkolni, ilyen-olyan vezetékeket kicserélni-ezeket is burkolni stb. Igazából nem sok vizet zavart a 2 lengyel munkás (akiket amúgy ismertem is, hisz mikor 3 éve voltam itt a családnál ők építették át a konyhát), csakhát mégsem megszokott minden, hisz a munkásokhoz kellett igazodnom ha jönni-menni akartam, irtó nagy port és koszt csináltak így azon a héten a házimunkám kb a duplája volt, valamint idegesítő volt, hogy mikor délelőttönként letettem a babát aludni, mindig felébredt a zajokra-na akkor viszont ölni tudtam volna. Idegesítő az, amikor lenne 100 dolgom, amiket csak akkor tudok megcsinálni, mikor a baba alszik, de mivel folyton kalapáltak, ki-be mászkáltak a munkások a házban így a baba többször felkelt és nem tudtam a megszokott rendben csinálni a dolgaimat a ház körül. Mindegy is, egy hétig tartott, túlélte mindenki és a nappali pedig tök szép lett. Viszont még mindig azt mondom, aupairként nem létezik idegesítőbb dolog az építési munkálatoknál, valamilyen módon mindig érint (így volt ez már 3 éve is, mikor ugyanez a család a konyhát építette..)

Írtam az előző bejegyzésben, hogy csatlakoztam a gym-hez. A friss tagságomhoz járt egy olyan opció, hogy a csatlakozásomat követő egy hónapban bevihetek magammal vendéget a gym-be, 3 különböző embert, és egy személy 3x jöhet be velem. Mivel jól tudtam, hogy Anita barártnőm is nagyon benne van a fogyókúrában, így evidens volt, hogy ő lesz az, akit beviszek, hiszen közel is lakik így utaznia sem kellett sokat. December pont 3 hétvégét töltöttünk Angliában a hazautazásunk előtt, így mindhárom decemberi hétvégén egy-egy napot a gym-ben töltöttünk ketten. Minden alkalommal kb 3 órát  voltunk bent, futottunk, edzettünk, úsztunk, majd egy kávé mellett kibeszéltük az élet nagy dolgait. Anitát rettentően megszerettem és nagyon örülök, hogy együtt tervezzük a jövőnket és a kiköltözésünket.

Pár kép decemberről, csak hogy ne legyen "képtelen" a bejegyzés.

Rizses hús-a magyar étel, amit még az angolok is lapátolnak

Anitával St.Albans-ban

Karácsonyfa a hosztcsaládomnál

Egy kis ablakdísz az angol szobámban-az egyszerűség kedvéért :) 

A következő bejegyzésben az itthon töltött időről és a karácsonyi-szilveszteri eseményekről mesélek majd-jó sok képem lesz hozzá. :) Mosr rohanok, készülődöm az estére.

Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Újévet kívánok! Bulizzatok jól vagy, akinek nincs kedve kimenni ebben a baromi hidegben, kellemes otthoni időtöltést kívánok. Találkozunk 2015-ben! :)

Puszik!

Színes november-szerelem a gym-mel, hétvégék és röpke "tali" a Királynővel

Néha nem tudom, hová repül ilyen gyorsan az idő-még 2 nap és itt a karácsony. Egy hónapja írtam utoljára, azóta annyira beindult az élet minden fronton november-decemberben-azt hiszem elkapott az adventi láz- , hogy a drága jó Bloggerre már semmi időm sem maradt. Bár nem tervezem a jövőben havi mindössze egy bejegyzéssel kiszúrni a szemeteket-de ez az időszak most ilyen volt, sajna ennyire futotta.
Per pillanat itthon vagyok, Magyarországon, dec. 19-én, múlt pénteken röppentem haza és azóta megállásom sem volt, őrület, ami itt zajlik esküszöm-persze jó értelemben. :) De adósotok vagyok a november-decemberi események kitárgyalásával is-most pedig éppen van egy kis időm-bár hozzáteszem már éjfél is elmúlt, de úgy érzem, nem tologathatom tovább az írást, így most nekifekszem a novembernek aztán majd jön decemben legközelebb.

Csapjunk is a lovak közé. Az előző bejegyzés a jövőbeli tervek feszegtéséről szólt és azt kell mondjam, áldom az eget, hogy vezetem a blogot mert leírva számomra is sokkal világosabban látszik rengeteg minden és jobban átlátom mit kéne, hogyan kéne.

November elő heteiben az időjárás még eléggé kegyes volt-úgy értem megvolt a napi 8-10 fok, ami nekem több, mint elég a napi a futáshoz-első számú boldogságforrásomhoz. Igaz, már jobban fel kellett öltöznöm, mint mondjuk szeptember-októberben-ezekben a hónapokban sokszor elég volt még a trikó(ugyebár futás közben annyira izzadok, mint egy ló-nem igen érzek hideget), novemberben viszont már be kellett szereznem erre a célra egy vastag, direkt futáshoz kitalált pulcsit-olyat, ami rendesen tartja a meleget, viszont nem izzadok bele. Pár hétig ez elég is volt, de ahogy bejött a csípősebb-szeles időjárás már egy kabát is elkelt a pulcsi fölé és a fülem is igencsak megsínylette a szelet. A füleimmel kiskorom óta "gondok vannak" a hidegben, emlékszem, mikor pici voltam mindenn télen minimum egyszer fel kellett szúrni-rendszeresen kifújta a fülemet a szél és ez a mai napig sincs másként. Mármint mostmár nem kell felszúrni de pl most, futás közben realizáltam, hogy a fülecském még mindig nem bírja a hideg, jeges szelet. Ahogy bejöttek a novemberi csípősebb hidegek a fülem egyre jobban és jobban fájt futások után-feszült, kattogott-pattogott-szörnyű komolyan mondom. Azt el kell mondanom, hogy eleinte attól féltem, hogy majd a hideg időjárás miatt fázni fogok és emiatt nem fogom bírni a téli futást a szabadban, viszont eme félelmem megdőlni látszott, hisz vastag pulcsiban és a futókabátomban abszolút nem fáztam a futások során-max az első öt percben, de ahogy bemelegedtem mindig melegem volt és sosem összefagyva mentem haza. Tehát kezdtem örülni, hogy jeeee, télen sem kell felhagynom a futással, hisz fázni nem fázom, akkor hát, semmi akadálya az egésznek. Viszont ahogy elkezdett fájni a fülem-ami sajnos sapkát viselve is ugyanúgy fáj, ugyanúgy kikezdi a hideg menetszél-rájöttem, hogy ezt sajnos nem fogom tudni még hónapokig így folytatni, a tél folyamán, amikor majd január-februárban még ennél is hidegebb lesz kizárt dolog, hogy ki tudjak jönni napi szinten futni a fájós fülemmel. Meg hát kinek hiányzik egy jó kis fülgyulladás Angliában, full time meló mellett, nem?

Ameddig lehetett-értsd, ameddig a hőmérő nem kúszott le kb 5 fokra tovább folytattam a szabadtéri futást-amit otthon mindig kiegészítettem napi 20 perc hasizomgyakorlattal és súlyzózással. Viszont november közepén, amikor a fülem már erősen tiltakozott a hideg ellen rájöttem, hogy okosabb dolog lesz a téli hónapokra kondibérletet vennem. El kell mondjam, régóta "álmom" volt eljárni gym-be, de ezidáig a napi 40 perc futás és a 20 perc hasizomgyak. bőven elég volt, a gym bérletek pedig havi viszonylatban elképesztően drágák Angliában, így mivel amúgy is rengeteget mozogtam, nem vettem rá magam, hogy emellé még kondibérletet vegyek csilliárdokért. Viszont november közepén, mikor láttam, hogy a futás így már nem fog sokáig működni a szabadban elhatároztam, hogy akkor beíratkozom a gym-be. Elvégre az nem létezik, hogy én majd novembertől jövő márciusig mozgás nélkül tunyuljak, ahhoz már túlságosan a lényem részévé vált a mozgás. Igazából az ember nem is tudná elképzelni, mekkora hatással van rá az életmódváltás, csak ha már benne van. Értem ezen azt, hogy 10 hónap futás után már el sem tudom képzelni, hogy csak azért mert tél van hirtelen megálljak és pihentessem az egészet amíg kitavaszodik.

Nagyon nagy szerencsémre a kis településem, ahol lakom rögtön két gym is található. Első körben a hozzám közelebb lévőt céloztam meg, egy hétfői napon a délutáni szabadidőmben bementem, hogy mutassák meg nekem a létesítményt, és, hogy árajánlatot kérjek. Egy 2 méter magas nagyon jófej fekete csávó lett az "idegenvezetőm", vagy fél órába telt, mire körbevezetett az amúgy nem túl nagy helyen, mindent ultra mézes-mázasan adott elő, hogy ez a gym mennyire jó, mert pl még testápoló is van a csapok mellett (ez nekem a baromi száraz bőrömmel mondjuk nem éppen hátrány :D). Aztán leültünk és rátértünk arra, hogy mennyi lenne az annyi. Mondta, hogy 25 éven aluliaknak van egy kedvezményük, havi 43 font lenne a díj viszont annyi a bökkenő, hogy ehhez alá kell írni egy 6 hónapos szerződést. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretek hónapokra elköteleződni főleg mivel jelenleg aupair vagyok, nem is tudom még pontosan, hogy mi lesz vagy hol leszek én 6 hónap múlva. A csávó ennek hallatára kicsit arculatot váltott-ezidáig baromi laza volt, de ahogy meghallotta, hogy nekem a 6 hónapos szerződés annyira nincs ínyemre eléggé rámenősen kezdett győzködni, hogy a 6 hónap hamar elmegy (jaja, elhiszem de nekem terveim vannak a jövőre nézve, valószínűleg költözöm is) aztán bevetett több opciót is. Mondta, hogy eredetileg lenne egy egyszer fizetendő 25 fontos csatlakozási díj is, de ha még ma aláírom a papírokat akkor ezt nem kell kifizetnem, de ha már holnap megyek vissza akkor lehet, hogy a head office (főiroda) újra életbe lépteti a csatlakozási díjat így mindenképp jobban járnék, ha még ma csatlakoznék. Fúúúú, ha valamivel, akkor az ilyen marketing fogásokkal lehet engem kikergetni a világból. Ez a "csak most, csak itt, csak neked" ajánlat, amit amúgy gondolom mindenkinek elsüt, aki betéved. Értem én, hogy ő nyilván bónuszt kap minden általa beszervezett új tag után és az az érdeke, hogy aláírassa velem azt a szerződést, de na, mielőtt elköteleződöm 6 hónapra, szeretnék rajta kicsit gondolkodni. Ígyhát mondtam a csávónak, hogy elhiszem, hogy ez így egy kihagyhatatlan ajánlat (mert a 43 font havonta, csatlakozási díj nélkül tényleg überfasza-hisz a legtöbb helyen min. 55-60 font a gym tagság) de ne haragudjon, hazamegyek, agyalok rajta és még a héten visszahívom. A csávó egy furább fizimiska keretében közölte, hogy lehet, hogy holnaptól újra életbe lép a csatlakozási díj. Erre már egy kicsit agresszívebben válaszoltam neki, hogy jólvan, vállalom a kockázatot, de én most gondolkodoni fogok, köszi.

Aztán a hét folyamán gondolkodtam rajta, és bár ugye terveim vannak-mint az előző bejegyzésemben is írtam, Anita barátnőmmel majd váltani és költözni szeretnénk-de arra jutottam, lehet, hogy nem is költözünk majd olyan messzire és akkor is el fogok tudni járni a gym-be, valamint ez egy nagyon ismert gym hálózat Angliában, ha innét el is költözöm, akkor majd transzferálom a szerződésem egy másik ugyanilyen gym-be (erre még előzetesen rákérdeztem a csávótól és lehetséges). Szóval úgy döntöttem, igen, csatlakozom a gym-hez hisz a havi 43 font tényleg nagyon baráti ár. Mivel azon a héten sok dolgom volt, nem hívtam fel mindjárt másnap a csávót, és ezt kapjátok ki, csütörtökön már keresett is telefonon, hogy élek-e még és döntöttem-e? (Nagyon-nagyon nem szeretem ezt a fajta rámenősséget, komolyan mondom.) Válaszoltam, hogy igen, szeretnék csatlakozni és másnap, pénteken le is megyek , hogy aláírjuk a papírokat. A csávó nagyon lelkes lett-ezt még a telefon túlvégéről is tisztán lehetett érzékelni-és mondta, hogy hát ezt aztán telefonon is elintézhetjük, miért ne csinálhatnánk meg most rögtön? Mindössze a teljesen nevemre és a bankszámla adataimra lenne szüksége. Namármost, ha van valami, amit én nem adok csak úgy ki a kezemből, azok a bankszámla adataim. Tudom, hogy magával a számlaszámmal nem tudna sokmindent kezdeni, és tudom, hogy én vagyok a baromi paranoiás-nem érdekel-de ezt valahogy nem vagyok hajlandó telefonon intézni. Határozottan kijelentettem neki, hogy köszönöm, de majd szombaton lefáradok a gym-be és személyesen elintézünk mindent. Tovább feszítette a csávó a húrt azzal, hogy mondta, ez mindössze 30 másodpercet vesz igénybe, bediktálom a számlaszámom, válaszolok pár egészségemmel kapcsolatos kérdésre és már kész is. Mondom, ha csak 30 másodperc, akkor szombaton is csak 30 másodperc lesz, ragaszkodom a szombathoz. Tudom, a csávó azért siettetett, mert félt, hogy tán meggondolom magam szombatig, de könyörgöm...olyan dolgokat, aminek köze van a banki adataimhoz, nem intézek telefonon,pont. Aztán nem volt más hátra, mint hogy megegyezzünk, hogy szombaton mikor látjuk egymást a gym-ben (11:30 lett az időpont) majd hatalmas örömömre letettük a telefont. Ekkor egy kicsit meg is bántam, hogy belementem ebbe az egész gym-es herce-hurcába, hihetetlen, hogy pár tenyérbe mászó dolgozó hogy el tudja venni a kedvét az embernek, pedig mint később kiderült-a legjobb döntés volt, hogy csatlakoztam a gym-hez.
Szombaton délelőtt felkerekedtem-immár sportruházattal, úszócuccal és törölközővel felszerelkezve és a gym felé vettem az irányt, gondoltam amint aláírom a papírokat, már használom is a helyet. Nem említettem, de medence is van-én pedig imádok úszni-szerintem előző életemben hal lehettem, a Balatont is átúsztam már még pár éve. Fél órával az időpont előtt a csávó hagyott nekem hangposta üzenetet, hogy ne felejtsek ám menni-ez már a zaklatás kategória, én mondom nektek :D Tényleg, nem is értem, hogy ők nem fogják fel azt, hogy ezzel a fajta nyomulással nemhogy kedvet nem csinálnak, de inkább elijesztik a leendő kuncsaftokat??? Ez mindegy is, aláírtam a szerződést, köszöntöttek a klubban én pedig robogtam is az öltözőbe aztán pedig birtokba vettem a terepet.

El kell mondjam, az utóbbi idők legjobb döntése volt, hogy csatlakoztam a gym-hez. Eddig ugye én "csak" futottam, de nov. közepe óta, amióta kondiba járok kitágult a látóköröm , hogy úgy mondjam. A futást továbbra is nyomom, minden alkalommal fél óra-40-percet, ezzel kezdem az edzéseket. Tök jó, hogy a futópadon azt is látom milyen sebességgel futok, mennyit, és hány kalóriát égetek el-ezekről ezidáig, amíg a szabadban futottam fogalmam sem volt. Vannak persze erre a célra kitalált alkalmazások, de én annyira visszamaradott vagyok, hogy nincsen okostelefonom (de komolyan mondom, szerintem nyugisabb életem van így, mint sokaknak, akiknek van. ) Azt viszont el kell mondanom, bár nagyon spéci a futópados futás, de össze sem tudom hasonlítani a szabadtéri futással. A szabadban sosem unatkozom futás közben még zene nékül sem, nézelődöm, tűnődöm, érzem a friss szellőt és magamba szívom a friss levegőt-mint, aki újjászületik.  Futópadon viszont valahogy lassabban telnek a percek és nem annyira felfrissítő, mivel fedett helyen vagyok, de ez végülis nem panasz, vagy fanyalgás, mivel pont emiatt döntöttem a téli hónapokban a gym mellett-csak a tényeket írom le.
Viszont futás után birtokba veszem a többi kondigépet, imádok mindent esküszöm, sokszor nehezemre esik választani és van, hogy egy alkalommal 4-5 gépen is edzem-amiről persze tudom, hogy le kell szoknom mert az ízületeimnek ennyi megterhelés hosszú távon nem tesz jót majd. Edzek mindenre-lábak, fenék, csípő, has, súlyzózom is. Amióta csak beíratkoztam, heti 5x eljárok a gym-be és minden alkalommal ott vagyok minimum 2 órát- hétvégente pedig akár 3-4-et, ilyenkor edzések végén úszni is szoktam, levezetés gyanánt. Hétköznapokon napi 4 óra szabadidőm van, ez úgy nézett ki az elmúlt hónapban, hogy amint letettem a munkát felkaptam a sporttáskám és robogtam is a gym-be. Ott edzek 2 órát, és mire hazaérek már csak kb 1-vagy fél óra szabadidőm maradt-ez elmegy evéssel, netezéssel. Ez a magyarázat arra is, hogy az elmúlt hónapban nem volt időm blogolni, teljesen a gym rabjává váltam, és szinte minden szabadidőmet ott töltöttem még a hétvégéken is. Van olyan is, hogy még este 7 után, mikor bejfejezem a munkát indulok el a gym-be. Bár sokan gondolom azt hinnék, hogy teljesen lemerít és lefáraszt ez, de azt kell mondjam, ez a pörgés engem pont, hogy feltölt energiával. A családnál rengeteget dolgozom-sokat gyerekezem és házimunkázom-ami után sokszor magam sem tudom, hogy a frászkarikába van még erőm 2-3 órát edzeni-de azt hiszem ezt csak az érti, aki szintén jár gym-be. Ha egyszer elkezdi az ember, akkor onnantól kezdve igényelni fogja a mogást, és úgy kell majd neki, mint egy falat kenyér. Hát jah, kb így érzek én is. Mikor márciusban elkezdtem futni, a futással kapcsolatban is ezt éreztem, hogy akármennyire kimerítő is volt egy-egy napom de a futásra akkor is szükségem van, kell és kész. Most a gym-mel vagyok ugyanígy. Az sem mellékes szempont, hogy ez alatt az egy hónap alatt, amit a gym-ben töltöttem leadtam kb. 2.5 kilót. Ez azért érdekes, mert márciustól novemberig, 8 hónap alatt 7 kg-t adtam le, most meg egy hónap alatt több, mint kettőt. Ez gondolom azért van, mert a gym-ben, többféle gépen többféle izomcsoportot is dolgoztatok meg.

Tehát elmondhatom, teljesen a gym szerelmese lettem és már az első nap beláttam, hogy bizony nem rossz, hogy aláírtam a 6 hónapos szerződést, mert történjék bármi vagy költözzek akárhova, de ki fogom használni ezt én. Ha belegondolok , hogy havi 43 fontot fizetek és heti 5 napot használom a gym-et, nagyon jó kis üzletet csináltam.

Novemberről még egy-két szó: November elején egyik hétvégén, amikor még szép, napos idő és viszonylag meleg (kb 12-14 fok volt) nov.9-én, vasárnap bementem a belvárosba. Egyedül mentem, néha jólesik az egyedüllét, amikor csak megyek, amerre a kedvem tartja anélkül, hogy meg kéne konzultálnom bárkivel. Ez a vasárnap Angliában nagy ünnep, az Emlékezés Napja. Röviden, ezen a napon emlékszik meg Anglia a világháborúban elhunyt katonákról valamint a jelenleg külföldön harcoló katonákról is, akik távol a hazájuktól-családjuktól vannak kiküldetésben. Az elesett katonák családjainak megsegítésére pedig poppy-t, kis papírból készült, kabátra tűzhető pipacsokat árulnak, amit ugyanúgy hordanak, mint mi magyarok a kokárdát. Én is vettem egy pipacsot a tescoban (egyébként szinte mindenhol, még az utolsó újságos bódéban is lehet kapni a november eleji időszakban.) Idén azért volt különlegesen nagy ünnep az Emlékezés Napja, mert az első világháború kitörésének századik évfordulója most volt.
Tudtam előre, hogy a belvárosban hatalmas megemlékezéseket tartanak ezen a napon, viszont el akartam kerülni a tömeget, így a Hyde park felé vettem az irányt. Dél körül, mikor sétáltam a Hyde park felé már messziről kiszúrta a szemem egy gyalogátkelőnél felgyülemlett embertömeg. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy hamarosan a királyi konvoj kereszti majd az utamat. Megindultam én is a zebra felé, de naívan azt gondoltam, hogy csak piros van és ezért torlódott össze a sok ember (a belvárosban ez nem ritka jelenség.) Előreverekedtem magam (gondolván, ha zöld lesz a lámpa még a tömeg előtt átmehessek). Szóval ott találtam magam, közvetlen az út mellett, a tömeg pedig mögöttem. Ám itt már láttam, hogy nem szimplán piros a lápma, de egy nagyobb csapat rendőr terelgeti a forgalmat /vagy áll vigyázban. A következő pillanatban 3 rendőrmotor és 2 rendőrautó tűnt fel, közvetlen mögötte pedig 2 autó. Az elsőben ha jól láttam politikusok voltak, a másodikban pedig Őfelsége személyesen!! Sőt, a Királynő még integetett is nekem (oké, és persze a tömeg többi tagjának is-de én álltam legelől). Széles vigyorral visszaintegettem, aztán a kocsik tovább is mentek, mielőtt a fényképezőm után kaphattam volna (pedig ha előre tudtam volna, ki közeledik.. :D ) Mondanom sem kell, hogy mekkora ívet adott ez a napomnak. Lehet, hogy más nem találná ezt ekkora nagyszámnak, de szerintem az nem semmi, amikor a Királynőt ilyen közelről is láthatja az ember élőben-hisz sokaknak csak az jut, hogy messziről kordonok mögül látják egy színpadon, ahol éppen beszédet mond vagy ilyesmi-nagyon formális helyzetben. Itt viszont mellettem húzott el kocsival-és még "pacsiztunk " is, integettünk egymásnak. Amúgy Őfelsége nagyon szélesen vigyorgott az autójában, gondolom ő is tudta, hogy az ott álló tömeg számára mekkora dolog ez, hogy ő ott integet nekünk. :D
A vicc pedig az, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy láttam élőben a Királynőt-2013-ban, Windsorban ugyanígy, kocsival hajtott el mellettünk a Királynő és testőre. Éppen a palota hátsó kapujánál fényképezkedtünk az unokatesómékkal-akik akkor voltak itt látogatóban-, amikor megjelentek a fegyveres őrök és pár perccel később behajtott a Királynő a kastély udvarába. Akkor is írtam a blogba, ide kattintva nosztalgiázhattok egy kicsit-és én is :)

Aztán a Hyde parkba érve a kellemes időre való tekintettel úgy döntöttem bringát bérelek és azzal járom be a környkéket, azt hiszem jobb alkalmat nem is találhattam volna erre, szikrázóan sütött a nap és viszonylag enyhe volt az idő, nem fáztam.

Love is in the air ^^

A bringatúra után a Tower-Hídhoz vettem az irányt, mégpedig azért, mert a Világháború 100. évfordulója alkalmából a Tower-erődítmény köré 888.000 (azaz nyolszáznyolcvan-nyolcezer) kerámiapipacsot ültettek, jelképezvén ezzel a vérbe árott földet és az értelmetlen öldöklést. Tudtam előre, hogy irtózatos tömeggel kell majd számolnom, bár fentebb említettem, hogy szerettem volna elkerülni a tömeget így nem mentem megemlékezésre sem, viszont úgy voltam vele, hogy a kerámiapipacsokat semmi esetre sem szeretném kihagyni hisz ez tényleg nem egy mindennapi látvány és ki tudja, tán soha többet nem lesz ilyen. Ahogy kijöttem a Tower-nél a metróból szembesültem is a hömpölygő tömeggel, a szó szoros értelmében több ezer ember volt a Tower-erődítmény körül és mindenkit egy cél vezérelt: szemügyre vételezni és lefékénypezni a pipacsokat. Nem volt más hátra, mint bevetni magam a tömegbe és olyan közel férkőzni a korlátokhoz-ahonnan a legtisztább volt a rálátás az egész mindensége-amilyen közel csak tudok. Nagyon lassan haladt a tömeg és beletelt egy kis időbe, de odakeveredtem a korláthoz, itt viszont frankón sorba kellett állnom ahhoz, hogy egy pár perc erejéig odanyomódhassak a korláthoz néhány képet elkattintani. Biztonsági őr is volt, aki szólt, mikor következem és akkor is figyelmeztetett, mikor lejárt az időm (kb 2 perc), hogy mostmár ideje elzúznom. Tényleg rettentő sokan voltak, őrület volt az egész, de megkaptam, amiért mentem, megcsodálhattam a közel egymillió kerámiapipacsot. A lélegzetem is elakadt a látványon, tényleg olyan volt, mintha vérben ázna a föld, a hideg futkosott a hátamon és bele sem mertem gondolni mekkora munka lehetett ezt megépíteni. A pipacsok sorsa egyébként az lett, hogy néhány héttel később lebontották az egészet és eladták őket. Vagyis, konkrétan már hónapokkal ezelőtt, amikor még meg sem volt építve online eladták mind a 888.000 pipacsot és a lebontást követően minden egyes szálat eljutattak a tulajdonosoknak. Őrület ez az ország.

Ezen azért jól látszik, mennyi ember volt kíváncsi a nem mindennapi emlékműre

A pipacsok közelről

Ez pedig már a gyönyörű naplemente-a tömegből kikeveredve a Tower-Híd előtt

The Shard-A Szilánk

Az ezt követő hétvégén pedig a National Gallery-be (Nemzeti Galéria) látogattam el. Nagyon szeretem a festészetet, az impresszionizmus a kedvencem-Monet, Manet, Renoir és társai, de órákat el tudok tölteni a híres festményeket bámulva.

A National Gallery előtt. Ezen a hétvégén már nem volt olyan szép az idő-elkelt a nagykabát.

TrafalgarSquare és a háttérben a Big Ben

Az egyik leghíresebb Monet kép-Vízililomok (1899)

Van Gogh híres naprafogói

A galéria után a könyvemmel beültem egy kávézóba a Regents Street-en röpke két órára-elvoltam egy mogyorós latte mellett olvasgatva. Igazából arra vártam, hogy 5-öt üssön az óra, ugyanis 5-kor kezdődött a karácsonyi díszkivilágítás ünnepélyes bekapcsolása. Minden évben világsztárok nyomják meg a mágikus bekapcsoló gombot, van visszaszámlálás és a végén tűzijáték is. Már tavaly is kint voltam az eseményen és idén sem szándékoztam kihagyni. Megint volt persze egy kisebb tömegnyomor-de már rutinosnak számítok a heringpartikban, hehe. A bekapcsolási ceremónia számomra legjobb része a visszaszámlálás-szerintem hatalmas ereje van annak, mikor egy tömeg visszaszámol és te is együtt ordítasz az emberekkel. :) Mikor vége lett a tűzijátéknak és kibámészkodtam magam a fényekben, gyorsan a metró felé vettem az irányt, hogy megelőzzem a tömeget és időben haza is érjek.

Képek a díszkivilágításról (google).

A november tehát mozgalmas volt, futással-gym-mel, londoni hétvégékkel és közben lázasan készülődtem a karácsonyra, nem csak a fogadócsaládomnak szerveztem az ajándékokat de készültem a hazautamra is. Egyik hétvégén megleptem magam és a fogadócsaládom egy ilyennel: 

Ez tul.képp hamis marcipángolyó, de a közepébe hántolt egész mogyorókat tettem valamint a kakaópor mellett a külsejét bevontam egy kis csokival is. Szerintem nagyon mutatós és rettentően finom, a mogyoró nagyon feldobja. 

Főzni pedig még mindig nagyon szeretek. Szerintem ennek a hosztcsaládom örül a legjobban.

Lasagne

Határtalan rajongásom miatt megleptem magam ezekkel a kis kiegészítőkkel is november folyamán. 

Mára ennyi voltam, hisz ez is jó hosszúra sikeredett. Amint tudok-és lesz egy újabb szusszanásnyi időm idehaza a feszített programtervben valahol, jelentkezem a decemberrel és a hazautam részletezésével. Puszik, mindenkinek kellemes és békés karácsonyi készülődést kívánok! :)