Új családom, Olimpia, vakációs hetem és miegymás:)

Szijjasztok kedves blogolvasó Jónép!:))

Na igen, nem írtam, tudom, régóta, azaz 2 és fél hete, de valahogy ebben az időszakban nem nagyon vitt rá a blogolásra a lélek, mert rengeteg minden történt és vagy időm vagy engergiám nem volt, de nem is pazarlom a szót tovább magyarázkodásra, hanem belevágok a közepébe. A cím sejtet egyet-mást, amiket mindjárt ki is fejtek.

Ott hagytam abba, hogy Zita barátnőmmel meglátogattuk a Stonehenge-et még júliusban, azaz 14-én.
Akkor este Zitával (és Melissával, az olasz lánnyal, aki velünk vacsizott) elterveztük, hogy megyünk az Olimpiára, ha törik-ha szakad, tök mindegy mire (persze magyar vonatkozásút preferáltunk). Zita szerzett is jegyeket, többet is, több sportágra, és az egyik meccsre, pontosabban az Anglia-Ausztrália férfi röplabdára együtt mentünk el.:)) A részletekkel később, előbb időrendi sorrendben mesélem el a dolgokat, ez csak amolyan beharangozó volt.:))



A legútóbbi bejegyzésben említőlegesen mondtam, hogy a hosztpapival mosolyszünetünk volt, ez mára már rég megoldódott, köszön újra, meg magyaráz, stb szóval semmi gáz nincs, de gondoltam azért ezt megosztom veletek, nehogy aztán aggódjatok, mi lett a sztori vége.:)) A hosztékkal most minden ok, csinálom a dolgom, ők is az övéket, és békében vagyunk egymással.

Ha már a hosztékat említettem: a kisasszonyomnak kitört a nyári szünet. Nem most, hanem azutáni héten, amikor elmentünk a Zitával Stonehenge.hez, azaz július 16-tól. Ez a következőt jelenti: egész reggelre megkapom ajándékba a gyereket, reggeli, tv, játék, mégtöbb játék, fürdés, ebéd, játék, és délután olyan 1-2 felé jön érte valaki (nagyszülők, rokonok), akik elviszik, hogy velük töltse a nap további részét.Délután egy pár órát házimunkával töltök, amit a suli idő alatt midnig délelőtt csináltam, de most értelemszerűen délelőtt nincs rá idő. Haza este hozzák vissza a kislányt, de sokszor már olyankor a szülők is itthon vannak, így nekem akkor már nem sok dolgom van, és akár le is léphetek.  A gyermekkel sok gond nincs, csinája, amit kérek, persze van, hogy többször rá kell szólni, de alapvetően jól viselkedik, aranyos.:) Így telt tehát az első sulimentes hét a kisasszonyommal.


Ennek a hétnek a végén (júli 18) volt egy interjúm egy családdal, mert ekkor még mindig családkeresésben voltam. Ez a family nagyon jó helyen lakott, Golders Green-ben, Észak-Londonban, nem messze a mostani lakhelyemtől, a házuk 2 percre volt a metróállomástól, aminél nagyobb előny nem sok van.2 kicsi gyerekük van, egy 18 hónapos és egy 3 éves. Elmentem hozzájuk, megnéztem a házukat, a környéket meg magát a családot. A szülők nagyon kedvesek voltak, a gyerekek picik és cukik, a ház pedig gyönyörű, az aupair szobáról (ami a ház legfelső szintjén van saját fürdővel) nem is beszélve. Úgy váltam el tőlük, hogy majd értesítenek. Sajnos azt az üzenetet kaptam tőlük, hogy mivel nincs a pici babákkal tapasztalatom, így nem engem választanak, de ha csak a 3 évesre kellene nekik valaki, akkor gondolkodás nélkül engem választanának, és biztosak benne, hogy elérem a céljaimat és sok siket kívánnak. Kedves üzenet volt, annak ellenére, hogy nem én lettem a befutó, mert gondolom jó benyomást tehettem  rájuk, ha ilyet írtak. Abban pedig én magam sem voltam 100%-ig biztos, hogy el tudok látni egy kisbabát, így egyeltalán nem haragudtam rájuk. Tehát ezután folytattam a keresést.


Másnap Renivel, a helyi magyar barátnőmmel, akivel folyamatosan egyre jobban leszünk, és nagyon örülök, hogy ő itt van nekem, elmentünk ide a helyi parkba. Nem csináltunk semmi extrát, vettünk útközben fagyit, meg vittünk fényképezőt és beszélgettünk, ökörködtünk, pózoltunk, de hihetetlen jól elvoltunk, ráadásul aznap nagyon jó idő volt, volt vagy 26-28 fok, ami még adott egy löketet a hangulatnak (annak ellenére, hogy nem szeretem a dögmeleget hoszútávon, aznap jól esett a topp-ban szaladgálós idő.)



Az ezt követő héten (júli 20-26)-án volt egy úgynevezett vakációs hetem. Azért úgynevezett, mert ez sem vakáció nem volt, továbbá sem egy egész hét, de kifejtem. Tehát júli 20-tól kezdve anyukának 2 hét szabadsága volt. Júli 20-tól, azaz hétfőtől 24-ig vagyis péntekig a család elutazott nyaralni, aminek én nagyon örültem, mert bár tudtam, hogy ebben az 5 napban én vigyázok a kutyura és méteres listát fogok kapni a takarítanivalóról, de vártam már, hogy csend és nyugalom legyen a házban, hogy akkor keljek-feküdjek, jöjjek-menjek mikor akarok és kicsit egyedül lehessek.

Tehát mint látjátok nem vakáció volt, mert dolgoztam közben, igaz a kislány nem volt itt, így rá nem kellett vigyáznom, de napi 4-5 órákat takarítottam plusz kutyut sétáltattam. Hétfőn a család délben hagyta el a terepet, anyuka terhessége miatt, ami már a 6. hónapnál tart nem mentek külföldre, hanem Oxfordba egy spa-ba (üdülő központ). Mielőtt elmentek kaptam egy listát, ami nagy meglepetésemre nem volt méteres hosszúságú, tul. képpen alig volt rajta olyan dolog, amit magamtól nem akartam volna megcsinálni, ilyenek voltak mint pl kutya fürdetés, kutya fésülés minden nap, konyha szekrények kipakolása, tehát semmi extra.  Ezen a héten nagyon meleg volt itt Angliában, 30 fok minden nap egészen péntekig, amit én nagyon nehezen viseltem mert már hozzászoktam az elmúlt évben, hogy itt nincs ilyen kánikula és nem is hiányzott, ráadásul pont ezen a héten takarítottam nagyon sokat így a hátam közepére sem kívántam. Pénteken nagyon örültem neki, mikor lehült és szeles-felhős idő volt újra a Szigetországomban:)
Azért volt jó oldala is a melegnek: Reni kedden áthívott az udvarukba napozni, ejtőzni, beszélgetni. 10-re mentem hozzá, napoztunk (illetve ő napozott, én megmaradtam az árnyéknál) majd délben csináltunk tejbegrízt. Azóta nem ettem tejbegrízt mióta Angliába költöztem, így hihetetlenül jól esett, ráadásul Reninek magyar búzadarája és kakaópora volt, így igazán ízletesre sikeredett, örök hálám Neki azóta is:)))

Szerdán Renivel magyaros estet szerveztünk a portámon, annak örömére, hogy egyedül vagyok és nem volt senki a házban. Paprikás krumpit főztem mégpedig Gyulai kolbásszal, ami itt Angliában annyira ritka, mint sivatagban a hóvihar így aztán különösen örültem, mikor megpillantottam a helyi Kelet-európai boltban a szépséges szálakat.:)) A szerdai nap jó sűrű volt, délelőtt és fél délután takarítottam, majd kutyust fürdettem és mikor ezzel megvoltam, neki is ugrottam a paprikás krumplinak. A Reninek nem mondtam meg, hogy még életemben nem csináltam paprikás krumplit, netről néztem a receptet és nem tűnt nehéznek, szóval gondoltam nem is keltek pánikot, hogy esetleg éhen maradunk.:)) Jól gondoltam, tényleg nem volt nehéz elkészíteni, most csináltam először de minden gond nélkül elkészült az eledel, ráadásul szerintem nagyon finom lett, Reni is nagyon dícsérte és a Gyulai kolbász olyan ízaromát adott neki, amilyet itt az angol jónép nem igen láthat.:))  Mikor megvacsiztunk Renivel, bevallottam neki, hogy ez életem első paprikás krumplija.:)) Képek nem készültek, de elképzelni is elég a finom illatokat, a fincsi kolbász-és krumpli darabokat és az uborkát, és máris beindul a nyálelválasztási-reflexetek, ugye?:D

Következő nap, csütrötökön folytattam a takarítást, ekkor már láttam a végét, sajnos nem csak a takarításnak de az egyedüllétemnek is, de a ház már egész pofásan nézett ki.:))
Reggel egy kellemes meglepetés várt az ajtóban (mivel postaládánk az nincs.:))
Vivi aupair kollegám, aki a tengeren túlon aupairkedik (Philladelphiában) és akivel a face-n tartom a kapcsolatot képeslapot küldött nekem New Yorkból:)) (A blogját oldalt a bloglistában megtaláljátok-aki még nem ismeri- reklám helye:D)

 

Köszi és puszi érte:)

Pénteken befejeztem az utolsó simításokat a házon. A család este 6-kor érkezett meg. Annak ellenére, hogy ezen az ú.n. vakációs hetemen nem lazultam, azért nagyon jó volt, hogy reggelente nem kellett korán kelni, habár fent voltam minden nap már 9 körül a meleg miatt, élveztem, hogy este akkor megyek le a konyhába vacsizni mikor akarok, volt olyan, hogy hajnal 1-kor mentem le még ezért-azért és tök jó volt, hogy nem szólt senki, vagy senkit nem ébrszetettem fel amikor a riasztót kikapcsoltam, meg nagyon jó volt csak úgy simán egyedül lenni, akkor üvöltetni a zenét, amikor akartam, jönni-menni mikor kedvem tartott.:)


Másnap szombaton, azaz múlt héten volt egy újabb interjúm Londonban. A család: anyuka, apuka és egy 4 éves übercuki kisfiú, aki idén szeptemberben kezdi a sulit, valamint egy kiskutya. London 3-as zónájában laknak, (Balham), Dél-Londonban, a metróállomástól nem messze, a munkám a csak a picúrral kapcsolatos dolgok, suliba vinni-hozni, vele lenni míg a szülők hazaérnek, és az ő szobájának rendben tartása. Takarítani nem kell, és a fizetés is nagyon jó. Szombaton a balham-i metróállomáson találkoztunk,jöttek mindannyian(kutyát kivéve) és átmentünk a Starbucks-ba ahol egy órát tötöttünk, beszélgettünk, és a végén kimondtuk a match-et (vagyis, hogy engem választanak.) :))) Nagyon nagyon örültem/örülök, mert apuka és anyuka is nagyon kedvesek és nyitottak, a pici fiú pedig hietetlenül édes és eleven, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megleszünk a következő évben. Az anyuka mondta, hogy nekik még nem volt aupair-ük, így nagyon örülnek neki, hogy nekem már 2 családom is volt és több, mint egy éve aupair-kedem, mert így tőlem tudnak tanácsot/ötletet kérni, hogy mi is az aupair dolga.  Augusztus 30-án fogok hozzájuk költözni, és augusztus folyamán még egyszer elmegyek meglátogatni őket, amit már ők is és én is nagyon várok.:)


Az interjú után nekem tali volt megbeszélve Zitával, de még Zita előtt elmentem a Tower-Hídhoz, hogy lefényképezzem az olimpiai karikákat a hídon, amelyeket az Olimpia kezdete előtt szereltek fel.

 

Zitával a Victoria állomáson taliztam, úgy volt, hogy ekkor fogja odaadni a jegyemet az Olimpiára, amit aznap vesz fel a jegyirodában, de elaludt (előtte való nap bulizott:)) így mivel nekem este 7re haza kellett mennem bébisztittelni, így azt csináltuk, hogy Zita este elment a jegyirodába, felvette a jegyeket, én elmagyaráztam neki milyen vonattal és hogyan juthat el hozzám, a házunkhoz és míg én bébiszittelek ő elhozza nekem a jegyet. A dolgot kicsit megnehezítette, hogy Zitánál nem volt telefon, mivel én az Isten háta mögött lakom (vagyis Londonon belül az Isten háta mögött, kint a 6. zónában, amerre Zita még nemigen járt), így kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy mire szálljon fel és itt a városomban merre menjen, merre van az utcánk. Már este 10 is elmúlt, mire kiért hozzám Zita, mondta, hogy itt a városkámban sikerült egy kicsit elkeverednie, de nagyon rendes volt tőle, hogy elhozta nekem a jegyet egészen a házunkig. Volt egy bibi, mégpedig a jegyhez travel card (tömegközlekedési jegy) is járt volna, de Zitának azt mondták az irodában, hogy az összes elfogyott, így menjen vissza máskor.  Végül vasárnap vette fel Zita a travelcard-okat, és hétfőn feladta nekem sürgősségivel postán, bár paráztunk, hogy nem fog ideérni másnapra, azaz keddre, a mérkőzés napjára. De meglepve vettem tudomásul kedd reggel, hogy milyen frankó Angliában a posta, mert mikor mentem le reggel 9kor, akkor már ott figyelt a Zita piros borítéka benne a travelcard-dal.:))



Kedden (júli 31) volt 3 órányi vasalnivalóm, lévén, hogy a család nemrég jött meg a vakációból, de délelőtt ezt gyorsan lezavartam és aznap ezen kívül már semmi dolgom nem volt, így bevágtam ebédre egy nagy pizzát és készülődtem a nagy meccsre. Annyira boldog voltam, hogy elemehetek az Olimpiára, hogy az nem igaz.:))
Az Anglia-Ausztrália férfi röplabda meccs az Earls Court Olimpiai Röplabda Stadionban került megrendezésre, este 8 órás kezdéssel. Zitával este 7kor taliztunk a stadion melletti metrómegállóban, kissé nehézkes volt egymást megtalálni abban a bazinagy tömegben, de sikerült, és elindultunk a stadion felé.  Én rettenetesen tartottam attól, hogy majd iszonyatos nagy tömeg lesz a Röpi Stadionnál és a metróállomásnál, de nagy meglepetésemre csak a metrónál volt egy kisebb fajta tömörülés, de ezen kívül sehol máshol. Azt is gondoltam, hogy bejutni a stadionba majd 100 évbe fog telni a biztonsági ellenőrzések miatt, hát ebben is tévedtem, Zitával egészen pontosan egy perc alatt bejutottunk, mivel jól működő, olajozott rendszer volt a bejáratnál. Több sor is volt, ahová be lehetett állni, ennek köszönhető, hogy egy percnél tovább nem kellett sorban állni, a biztonsági ellenőrzés pedig abban merült ki, hogy levetették velünk a kabétunkat, kipakoltuk a zsebünket, ezeket átvilágították a reptéren, és ha nem volt az embernél semmi gyanús, akkor mehet is Isten hírével befelé a stadionba.


Mikor beértünk a stadionba Zitával, tátva maradt a szánk. Ugyanis, emberek az a stadion rohadt nagy ám. Még egyikünk sem volt soha ekkora stadionban, sőt még stadiont sem igazán láttunk, lévén, hogy egyikünk sem volt még nagyon semilyen meccsen életében, így mikor megláttuk ezt a bazi nagy létesítményt majdnem dobtunk egy hátast.:))  Vettünk kávét, meg sütit és elfoglaltuk a helyünket. A helyünkre érve jött a következő nagy meglepetés, ugyanis Zita olyan jó helyeket szerzett nekünk ("B" kategóriás jegy, tehát ennél jobb nem sok volt), jó magasan ültünk, de elég közel ahhoz, hogy jól lássuk az egész pályát plusz a nagykivetítőt is. A meccs 8kor kezdődött, mi természetesen Angliának szurkoltunk és végig üvöltöttük az egészet, hogy "Hajrá GB!" :D

A meccset sajnos Anglia elvesztette, hiába ordibáltunk végig, hogy "Go England". 5 szett van egy röpi meccsen, de ezen a mérkőzésen nem került sor mind az 5-re, mert az első 3-at Ausztrália zsinórban megnyerte, ráadásul mindegyiket nagy fölénnyel, így 3 szett után kimondták Ausztrália győzelmét, tehát a játéknak vége volt már fél 10 előtt.  Annak ellenére, hogy a párfogolt csapat vesztett, hihetetlen nagy lémény volt ott lenni a stadionban, az atmoszféra, a teli tüdőből szurkolás, amikor a tömeg hullámzott a szünetekben, és elmondhatom, hogy megjártam az Olimpiát, egy nagy álmom vált valóra ismét, csakúgy mint pár hete Stonehenge-el.

A jegyünk az este 10-kor kezdődő Oroszország-Brazília meccsre is érvényes volt, de Zitával úgy döntöttünk, hogy nem maradunk ott, mert mindketten dolgoztunk másnap. Mérkőzés után, 10-kor elmentünk a Victorián a mekibe egy menüre, ott beszélgettünk 11ig, majd Zita felpattant a vonatára, én meg a metró felé vettem az irányt. Mivel kicsit késett a vonatom, így pontosan éjfélkor értem haza, majd képeket válogattam és hajnal egykor mentem aludni. Nagyon jó napot/estét zártam, és tuti, hogy erre mindig emlékezni fogok.:))

A hét további részében semmi extra nem történt, egészen tegnapig, azaz péntekig. Reni barátnőm ma utazott haza Magyarországra egy 2 hetes vakációra. Busszal utazik, 27 órát (nem irígylem hehe) és mivel 2 hétre megy, így rengeteg cuccot visz magával. Még hétfőn kölcsön is adtam neki az utazótáskámat,mert rájött, hogy a sajátja nem lesz elég. Szóval tegnap este fél 11kor kapok egy sms-t tőle, amiben "kétségbeesetten":D segítségemet kéri, mert rengeteg cucca van, 3 táska, amik nehezebbek, mint gondolta, és kellene neki egy segítőkéz, aki elkíséri a Victoria Coach Station-ig, London belvárosáig a vonaton és a metrón és segít vinni azt a rengeteg cuccot. A dolog legszebb része, hogy a vonat hajnal 5:54-kor indul Londonba.:)) Természetesen vállalkoztam a feladatra, aki ismer, az most biztos dog egy hátast, mivel engem hétvégén kirobbantani sem lehet az ágyamból 10-11 előtt (minimum:D), de én is kerülhetek olyan helyzetbe, hogy nekem lesz szükségem segítségre.  (Ami ezt illeti Reni fel is ajánlotta, hogyha majd költözök az új családomhoz akkor ő is segít nekem:)) Este mikor közöltem a szülőkkel, hogy én hajnalban lelépek, így ne lepődjenek meg ha nem találnak itthon reggel, akkor alig tudták felszedni az állukat a földről (ők is tudják, hogy hétvégén én híresen lusta vagyok.)

Hajnal 1-kor feküdtem le, és hajnal 5-kor már keltem is fel, odakint még félig sötét volt. Übercsendesen elkészültem, majd 5:30-kor már el is hagytam a házat. Természetesen az eső félúton a vasút felé elkezdett szakadni, így még egy hajnali zuhanyban is részem volt. Renivel 5:45kor taliztunk a vasúton, a vonat késett 14 percet, de így is simán odaértünk a Coach Stationhoz reggel 7 után. Reni becsekkolt, majd 7: 40 körül kicipeltük a cuccokat a buszhoz, eztán pedig nem maradt más hátra, csak a búcsú. Nagyon rossz lesz, hogy nem lesz itt Reni 2 hétig, már most hiányzik, de tudom, hogy jól fogja otthon magát érezni, és ez a lényeg. Már megbeszéltük, ha visszajön és mielőtt én az új családhoz költözöm még elmegyünk együtt bulizni.:))

Reggel 8kor én beültem a mekibe egy reggeli menüre, (igen a reggelt is azzal kezdem), majd metróra szálltam és fél 10-re haza is értem. Itthon mikor megjöttem még senki nem volt ébren, ami tök fura és egyben vicces is, mert azalatt míg ők aludtak, én 4 óra alatt megjártam Londont oda-vissza, tudtunk még egy utolsót dumálni Renivel és még a meki is belefért. :))

Itthon neteztem kicsit, majd 10-kor füldugót a fülbe és visszaaludtam. Délután 2-ig szunyáltam, azóta pedig blogot írok.

Ennyi lenne tehát az elmúlt 2 és fél hét eseményei.
Augusztus már be van táblázva teljesen: 3 hétvége van még hátra, ebből egyiken (valószínű jövő héten) tengerpartra megyek, másikon a következő családommal találkozom, és a harmadikon pedig, mikor Reni visszajön Angliába, akkor elmegyünk egyet bulizni, tehát unalomnak nincs helye kérem szépen.:))
Remélem mindenkinek tetszett eme szemelvény, szép hetet nektek:)