2012. november 18., vasárnap

A tv és a gyerekek, furcsa szokások és a hétvége

Vasárnap este 8 van, éppen most értem haza Londonból. Éppen semmi dolgom és vacsizni sem vacsizunk még így gondoltam vakarok már ide pár sort az elmúlt napokról, és néhány érdekességről, amit mostanában tapasztaltam.

Péntek este most először mióta ideköltöztem az új családomhoz, azaz 2 és fél hónapja először nem mentem el este sehová. Az elmúlt hónapokban nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy péntek estétől varánapig nincs megállás és pörögtem, mint a buszkerék,  ezért péntek napközben azon agyaltam, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy "vazze péntek van én meg itthon fogom számolni a csempéket". XD Aztán eljött az este, letettem a lantot (átadtam apukának a gyereket) és realizáltam, hogy baromi fáradt vagyok, meg különben is múlt héten Skóciában voltam, 48 órán keresztül egyeltalán nem volt megállás, így kell ez a kis péntek esti szusszanás. Unatkozni viszont egyeltalán nem unatkoztam, képeket rendezgettem a gépemen, blogolvasást pótoltam, majd apuka szólt, hogy kész a vacsi (carbonarás-szalonnás tészta), így lementem és evés közben valami agyrohasztó műsort néztünk, amiben egy pali, -aki kb olyan mint Magyarországon Uri Geller- hülyíti a népet, akik meg elhiszik a sok baromságot.
Vacsi után pedig most először megnéztem a Másnaposok 2-őt. Tudom, időben, mert már tavalyi a film. Én az elsőt imádom, az egyik legjobb film ami az elmúlt évtizedben készült (ki is nevezték az évtized komédiájának, nem véletlenül) szóval magam sem tudom, hogy mért nem néztem meg a második részt mostanáig. (Amikor tavaly adták  a mozikban én akkor jöttem ki Angliába és nem volt időm aztán meg elfelejtettem.) De péntek este megnéztem, magyarul,hogy a poénok jobban átjöjjenek, bár kicsit krtitikusan álltam neki a filmnézésnek, mivel ha egy király filmnek folytatása van, akkor az általában meg sem közelíti az első részt, de azt kell mondjam, hogy a Másnaposok 2 ha nem is jobb, mint az első, de annyira jó biztos van.:))) Az elejétől a végéig röhögtem, rengeteg első részre emlékeztető motívum található benne, ami a nézőnek egyfajta "aha" élményt ad, de nem majmolják az első részt hanem ez egy különálló sztori a maga hülyeségeivel és különlegességeivel (más csak azért is mert Bangkok-ban játszódik) szóval én mindenkinek, aki eddig nem látta de szereti az elsőt, csak ajánlani tudom, hogy nézze meg.

Szombaton korán (9kor) keltem, mert 11-re talit beszéltem meg Sárával. Sára is aupair, már két éve, eddig Észak Angliában volt, nemrég költözött Londonba. Ami a slussz-plusz, hogy Sára és én egy középiskolába, sőt még egy évfolyamba is jártunk, csak ő nyelvi előkészítős volt, így tovább maradt egy évvel, de ennek ellenére mi idekint Angliában eddig még nem találkoztunk, szóval gondoltam, hogy ha már mindketten itt lakunk Londonban, akkor nem létezik, hogy ne jöjjünk össze egy kávéra, akármire, amikor még egy suliba is jártunk.
Jó 2 és fél órát voltam nála (Twickenham, Nyugat-London), be nem álló szájjal és sok nevetéssel töltöttük az időt, majd én tovább mentem egy bevásárlóközpontba, méghozzá abba, ahol Anna is dolgozik a mekiben, mert sálat akartam venni. A vásárlásról csak annyit, hogy engem a Primark-ba csak kényszerzubbonyban szabadna beengedni, mert annyi volt a szándékom, hogy vegyek egy sálat, ehhez képest vettem gatyát, felsőt, csatokkat, arckrémet, de sálat azt nem :) Az a bolt kb egy feketlyuk, minden megtalálható benne, és minden annyira olcsó, hogy az ember hülye lenne nem megvenni ami megtetszik. És pontosan erre  játszanak, ezért van a nagy olcsóság, mert tudják, hogy a fél boltot meg fogjuk venni, mert minden fillérekbe kerül, de persze ezek összeadva már egy jó nagy összeget adnak, szóval az alacsony áraik ellenére oriási hasznuk van.

Boltolás után pedig bementem az ottani mekibe, ahol Anna is dolgozik, gondoltam meglepem, lecsekkolom a munkaruháját és a pultbéli tevékenységeit haha:D  Bazinagy forgalom volt abban a mekiben, ott aztán kell hajtani, nincs lazsálás, én már fél 4-kor mentem és mégis tömve volt a hely. Kifigyeltem melyik kasszánál áll Anna és beálltam a sorba. A mellette lévő kiszolgáló 5x megkérdezte, hogy mit kérek, de én mondtam, hogy inkább kivárom itt a soromat. Volt meglepi mikor Anna észrevett, sokat persze nem tudtunk beszélni, mivel kb 2 és fél perc alatt le is lettem rendezve, de Anna végig vigyorgott, mondta, hogy nem hiszi el meg nem is számított rám.:)) Vicces volt. Amúgy Anna le a kalappal, hogy bírod azt a hajtást és tempót, amit ott diktálnak, nameg azt a sok zizi embert, akit ki kell szolgálnod, mert tegnap én kb 5 percig álltam sorba de annyi zakkant jött-ment mellettem, reklamáltak, ordibáltak stb, hogy én lehet, hogy sikítófrászt kapnék 2 munkanap után.

Londonban már égnek a karácsonyi fények, november 5 óta, Robbie Williams kapcsolta fel őket nagy felhajtás keretében. Minden boltban a jingle bells szól és úton-útfélen karácsonyfa rengeteggel találom szemben magam.

 
 
 
Ma, vasárnap pedig a Reni elhívott Londonba egy palacsintázásra egy magyar beülős helyre. Rengeteg új arccal találkoztam, tuljadonképpen a Renit leszámítva senkit nem ismertem, de mindenki nagyon kedves volt, így egyből otthonosan éreztem magam a társaságban, 7-en voltunk ha jól számoltam. Az étteremben palacsintát ettünk jópáran, jómagam fahéjasat,  a többiek körében a nutellás volt a nyerő, de volt még ott húsleves, forralt bor és nekem 2 adag házipálinka is lecsúszott, szóval a hangulat pazar volt. :) Jó sokat beszélgettünk, több mint 2 órát voltunk a helyen, majd mikor már besötétedett elindultunk karácsonyi fényeket nézni. Elgyalogoltunk az Oxford street-hez, ahol az egyik legszebb a város kivilágítása és még műhó is van, hogy a karácsonyi hangulat biztosan ne maradhasson el. Itt csatlakozott hozzánk mégegy lány, akinek szülinapja volt, így a magyar helyen vásárolt palacsintába beleszúrtunk egy gyertyát és ez lett a "torta", nagyon hangulatos volt.:))

Miután kigyönyörködtük magunkat a fényekben és elegünk lett az oxford street-i tömegből, elindultunk haza. Hihetetlen jó napom volt és nagyon örülök, hogy ennyi új embert ismertem meg, mindannyian csupa aranyosak:)

A cím első felére rátérve, van valami amit le akartam már rég írni. A mai gyerekek rengeteget tévéznek, de persze nem csak a maiak, én például a tv előtt nőttem fel (erről az általános iskolás osztálytársaim tudnának mesélni). Mostanában viszont rengeteg az olyan gyerekeknek szóló tv program, amely tulajdonképpen megszólítja a tv nézőt és "beszélget" vele. A hoszt gyerekem nagy rajongója egy kalózokról szóló rajzfilmsorozatnak, és a főszereplő rendszeresen azt csinálja, hogy "ránéz" a tv nézőre, és megkérdezi: "Akarsz nekem segíteni felkutatni a kincset? Ha igen, mond hogy johoho." Vagy : " Ha látsz egy lábnyomot kiáltsd azt, hogy : Lábnyom!" Én szerintem nem vagyok sem visszamaradott, sem bigott tv ellenes, de szerintem ez beteges, hogy arra buzdít a tv-ből a mesehős, hogy dumálj vissza neki. Ez a gyereknek sem tesz jót, hogy nem létező alakoknak, tulajdonképpen egy dobozzal (persze ma már nem doboz alakú a tv, hanem plazma dukál minden angol házban) folytat párbeszédet, a túlzott tv alapból káros a gyerekek feljlődésére nézve, de ez, hogy még dumálni is kell vele szerintem infantilis. Én is sokat tv-ztem kiskoromban, de az hétszentség hogy nem pofáztam neki vissza.  És nem csak ez az egy ilyen tv műsor létezik, egy rakás olyan mese van amiben a szereplők a nézőkhöz (gyerekekhez) fordulnak, és kérdezgetnek tőlük, és ami mégrosszabb hogy a gyerkekek simán leállnak dumálni velük, mintha léteznének.

Plusz még pár angol szokás: pénteken délután szülinapi zsúrra vittem a gyerkőcöt. Az alap, hogy itt a szülinapi zsúr egy nagy semmi, minden egyes szülinapi buli 2 órás, egy perccel sem több vagy kevesebb. Mindnek van témája pl : pókember, kishableány, kutyafüle meg még mittudomén hogy mi, és ehhez kapcsoló játékokat játszanak és arcfestést kapnak, szóval a gyerek akárhányszor hazajön a szülinapi zsúrból mindig valami különlegesség ott díszeleg az arcán. Vannak erre szakosodott cégek és emberek, akik jó sok pénzért megszervezik a szülők helyett a bulit, nehogy már valamit csinálni is kelljen ugyebár, meg milyen jól hangzik a családoknak azzal menőzni, hogy drágábbnál drágább ipsék illegették magukat a csemetéik szülinapján.
A gyerekek ránézésre jól érzik amgukat a méregdrágán kibérelt játszóházakban, a jó sok pénzért felbérelt bohócok és más fura alakok produkcióit bámulva de szerintem ez borzasztóan személytelen. Alapból micsoda francos baromság ez, hogy 2 óra a buli és után mindenki mehet a dolgára? Ez szerintem valamilyen szinten "gúzsba köti" a gyerekeket, mert nem az van, hogy  "dejó, együtt vagyunk, játszunk amit és amíg jól esik" hanem 2 óra után mindenki mehet vissza, ahonnan jött. Rengeteg bulin van bohóc, varázsló vagy valamilyen produkciót előadó ember hívva, így a gyerekek nem is azt játszanak, amit akarnak, hanem a produkcióhoz kapcsolódót, amit megint azért nem méltányolok, mert ugye mindig van egy-két gyerek, aki ügyetlenebb a többinél, és nem tud pl olyan ügyesen sütit készíteni, gyöngyöt fűzni, lufit fújni stb mint a többiek, és emiatt rosszul éri magát, de nem tehet semmit, ezt kell csinálni mert  a csilliárdokért felbérelt tag ezt mondja. Pedig ha csak hagynák a gyerekeket játszani a maguk szabályai szerint akkor sokkal nagyobb lenne az esélye annak, hogy mindenki jól érezze magát.

Én még emlékszem, amikor 8 évesen szülinapi bulit tartottunk, én voltam az első az osztályomból, és nem volt se bohóc sem semmiféle fura figura a házunknál, nem mentünk játszóházba, de a parti egész délután tartott és nem csak 2 órát, megbeszéltük, hogy ki mit akar játszani és mindenki kívánságának eleget tettünk, kólát ittunk meg málnaszörpöt annyit amennyi belénk fért, nem volt kimérve mindenkinek , hogy kap egy 2 decis kishableányos vagy valami flancos dobozt azt vagy elég vagy nem de mindenki nagyon jól érezte magát.
Ez a sok felesleges rongyrázás ami a gyerekzsúrok körében megy - és nem csakidekint de már Magyaroszrágon is -szerintem nagyon rossz példa a gyerekeknek, mert így nem az lesz számukra a fontos, hogy együtt lehessenek a barátaikkal, hanem az, hogy : "ha Carlosnak Toy Story-s partija volt, akkor én akarok valami még jobbat" és a kisgyerekeket nem kéne ennyire az anyagiasság felé orientálni már egészen kiskorukban.
Ami még számomra nagyon meglepő: A gyerekek nem együtt eszik meg az ünnepelt szülinapi tortáját , hanem mindenkinek csomagolnak egy szeletet, hogy vigye haza azt csá. Ez megint mi, kérem szépen?? Persze, amúgy világos, mivel 2 órára bérlik csak ki a parti színhelyét, naná hogy nincs idő leültetni a gyerekeket tortázni, ezért van beveztve ez a módszer, nade így megint elmarad valami fontos, méghozzá az, ami egy szülinapi buli lényege, a közös tortaevés. Abban mi a poén, ha haza viszik a gyerekek a tortaszeleteket és otthon a tv előtt befalják? Sokkal hangulatosabb az, amikor a kölykök együtt ülnek, beszélgetnek tele szájjal meg nevetgélnek felszabadultan miközben a tortát majszolják, az ilyen eseményeknek van közösségépítő jellege, nem annak, hogy 2 órán keresztül azt nézik, hogyan hajtogat lufit egy ránézésre is fura fikcó/nő.

Kicsit kuszára sikeredett a ma esti íromány, csak írtam, ami jött, meg ami eszembe jutott, remélem azért élvezhető volt.

Mindjárt hétfő van és ezzel együtt egy újabb hét. Az elmúlt 2 hetem elég lazsálós volt, mivel anyuka itthon volt én így alig dolgoztam 15-17 órát egy héten, komolyan mondom már kezdtem rommá unni magam (igen, a lazsálásba is bele lehet unni:D) de holnaptól újra dolgozik, így minden visszaáll a régi kerékvágásba (mondjuk ez sem jelent többet heti 20 óránál) szóval most pluszmunkka keresést folytatok,vagyis tulajdonképpen október eleje óta. Egyenlőre még nem találtam semmit, bár az a helyzet, hogy nagyon ellinkeskedtem a keresést is, azon kívül, hogy feladtam egy db hirdetést és szétszórtam a környéken pár darab szórólapot, nem sokat tettem még az ügy érdekében. Jövő héten megyek NI numbert csináltatni, aminek az a lényege, hogyha megvan ez az NI szám akkor bejelentett munkát is vállalhatok, így egyrészt végre fogok tudni bankszámlát nyitni (mert eddig NI number nélkül minden bank elhajtott) másrészt meg reménykedem, hogy befigyel valami részmunkidős állás is. Ez azért lenne jó, mert ha sikerülne pl vendéglátásban egy kis tapasztalatra szert tennem akkor az a jövőbeli terveimet is megkönnyíti. Hosszútávon nem szeretnék vendéglátásban dolgozni, de nincs kizárva, hogy egy fél évre vagy egy évre kimennék Amerikába, nagy álmom, hogy ott éljek, viszont így csípőből nem költöznék oda, de ha találnék ott valami vendéglátós állást, (márpedig az Államok hemzseg az effajta munkalehetőségektől) akkor kimennék körülnézni, látni, tapasztalni és majd úgyis eldöntöm, hogy hol jobb nekem lenni. Ugyanezt tervezem Ausztráliával is. Amerika, Ausztrália vagy Anglia lesz nekem a végső letelepedési célom én úgy érzem, de mielőtt döntenék, elmegyek és megnézem magamnak mindegyik országot, végülis mégcsak 22 éves vagyok rengeted időm van, hogy azt csináljam, amit akarok.

Mára ennyi okosság tőlem úgy hiszem épp elég is volt késő van szóval még egy kis youtube aztán Zzz.:)

2 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Oh, köszi szépen a megemlítést :)
    Nagyot mosolyogtam!

    VálaszTörlés
  2. Pont azután olvastam el a bejegyzésed arról, hogy milyen sz@r volt a hétvégén neked a mekiben, miután közzétettem ezt amiben írtam, hogy nem is tudom hogy bírod..tényleg le a kalappal:)

    VálaszTörlés