2012. november 7., szerda

az aupair és a szerződés

Ez az iromány nem élménybeszámoló lesz, hanem afféle elmélkedés.
Az aupair és a család közti "szerződésről" (nem véletlenül használtam az idézőjelet) fogok regélni egy kicsit. Különböző fórumokon és aupair-ekkel kapcsolatos oldalakon rengetegszer találtam már ehhez kapcsolódó kérdéseket, kétségeket, szóval ez a téma már régóta foglalkoztat, sőt anno mikor az aupaireknek szóló útikalauz bejegyzésemet írtam (itt megtekinthető) már akkor is szót akartam róla ejteni. A végső löketet ahhoz, hogy írjak róla a minap egy facebook-os csoportban az egyik tag által feltett kérdés adta.

Mi is a szerződés: A "szerződés" egy megállapodás az aupair és a család között, le van benne fektetve, hogy mi tartozik bele az aupair munkarendjébe, munkaórák száma, szabadnapok és hetek száma, a fizetés, és az, hogyha odáig fajulnának a dolgok, mennyi a felmondási idő a család és az aupair részéről. Azt mindenképpen tisztázni kell, hogy ez NEM hivatalos, tehát alá lehet persze egy ilyet írni, de sok esetben sajnos annyit ér, mint a wc papír. Vannak családok, akik ha írnak szerződést, akkor be is tartják, de sajnos ez a ritkább,  az a nagy helyzet,hogy a családok azt csinálnak, amit akarnak (persze az aupair is), nem egy olyan esetről hallottam, és embert ismerek, akinél az ilyen Word-ben megírt és onnan kinyomtatott sajtpapírt (aka szerződés) simán megszegték.

Nade akkor mi kell ahhoz, hogy hivatalos legyen: 2 tanú, ügyvéd, bár ehhez mondanom sem kell, hogy még egy rakás pénz is szükségeltetik. Azt sem árt leszögezni, hogy ilyen komolyságú szerződést senki nem fog írni egy aupair munka miatt, aminek a havi jövedelme nagy átlagban 300-400 font között mozog. És nem is kell, ha én hoszfamily lennék biztos nem írnék effélét és aupairként sem várom el a családoktól, hogy ilyen szükségtelen dolgokra pazarolják a pénzüket/idejüket.

A legtöbb "szerződés" ami aupairek és fogadócsaládok között köttetik az a már fentebb említett "sajtpapír" (az amit csak úgy, nem hivatalosan szokás írni, mostantól az egyszerűség kedvéért így fogom megnevezni). Tény, hogy jó érzés lehet mindkét félnek aláírni egy ilyet, mert azt érzed, hogy biztosítva vannak a jogaid, ha bármiféle gondod van, vagy a család nem azt nyújtja, amit ígért, akkor lehet erre a sajtpapírra hivatkozni. Viszont az a nagy helyzet, hogy sok esetben ez nem ér semmit, mivel ugye ez az irat nem hivatalos, így ha a család úgy dönt, hogy megszegi, többet dolgoztat, szívat, akkor sem lesz semmi következménye, elvégre kinek és hol fogsz mutogatni egy Word-ben megírt szerződést? Ha neadjisten -és ez most a legrosszabb esetőség, csak példának írom, de amúgy megeshet (mert a világon bármi megeshet)- valami komolyat vét ellened a család, például 25 helyett 50 órát dolgoztat, vagy nem adnak egy szabad napot, hovatovább órát a héten (ilyet is hallottam már), vagy olyat csináltatnak meg veled, ami messzemenően túlmegy a munkakörödön, pl szemetes takarítása, gusztustalan dolgok elvégeztetése, tehát ha valami olyat csinál a család a "szerződés" ellenére ami végleg kivágja az aupairnél a biztosítékot, akkor ezzel a sajtpapírral,(szerződés) bizony nem mész semmire ha a jogaidat követeled, mivel ez a papír nem hivatalos.

Ebből a szempontból nézve én azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy van-e a családdal egy írásbeli megállapodás vagy nincs, mert ez nem hivatalos és mindkét fél ott szegi meg ahol akarja.  Azt nem mondom, nem javaslom, hogy egyeltalán ne is írjatok/írassatok alá ilyet, ha valakit ez nyugodtabbá tesz, akkor persze, mért ne, mert mint említettem a rendes családok betartják (bár az aupairek körében nyílt titok, hogy belőlük van kevesebb).  De tény, hogyha elfajul a helyzet az aupair és család között, akkor egy ilyen papírral sajnos nem megy az ember lánya semmire.


Engedjétek meg ezek után,hogy leírjam a saját tapasztalataimat:

A legelső családom, akiknél 3 hónapot voltam, egy nagyon kedves, aranyos család voltak, ultrajófej szülők, családtagként kezeltek, és mindent megkaptam tőlük, mintha én is az ő gyerekük lennék.
Az elején én és anyuka aláírtunk egy megállapodást, amelyben az állt, hogyha oda jutna valaha a helyzet, hogy az egyik fél felmondana a másiknak akkor a család is és én is 4 hetet adunk egymásnak, hogy ők találjanak új aupairt, én pedig új családot. A legtöbb helyen ez a felmondási idő 2 hét, de anyuka úgy gondolta neki is és nekem is jobb, ha mi 4 hétben állapodunk meg, mert 2 hét vajmi kevés arra, hogy az ember utódot keressen és okosan válasszon. Én erre bőszen bólogattam, ugyanis tudtam, hogy 2 hét tényleg nagyon kevés, az alatt csak sietve, kapkodva lehet új családot találni, és nagyobb az esélye, hogy az időhiány miatt az ember hibát vét és igent mond egy rossz hosztcsaládnak.

Aztán eltelt 3 hónap, és bár a család mint mondtam tényleg nagyon kedves volt, de realizáltuk én is és a family is, hogy mi nem illünk össze, nem én vagyok a tökéletes aupair számukra, és ők sem a tökéletes hosztcsalád nekem. Nem én mondtam fel, hanem a család mondott fel nekem. Mikor ez megtörtént, akkor közölték,hogy szeretnék ha 2 hét alatt találnék magamnak új helyet. Letaglóztam, és hivatkoztam a mi kis "sajtpapírunkra", a megállapodásunkra, amiben 4 hét állt. Ők tehát megszegték a mi kis "szerződésünket." Próbáltam erősködni, hivatkozni a megállapodásra, de ők ragaszkodtak a 2 héthez, szóval nem volt mit tenni, erőszakkal nem kényszeríthettem őket.

El kell viszont mondjam, hogy a család nem köcsögségből változtatta meg a megállapodást, azt szeretném leszögezni, hogy ők nagyon rendes emberek, ettől a kis módosítástól eltekintve mindig nagyon korrektek voltak. Az mondták, hogy azért adnak 4 hét helyett kettőt, mert miután felmondtak nekem úgy gondolják, hogy egyik félnek sem kell feszélyezve éreznie magát még 4 héten keresztül, mert az sem az ő családi légkörüknek nem tenne jót, de nekem sem, és ebben teljesen igazat adok nekik, hiszen otthon otthon kell éreznünk magunkat, nem pedig feszélyezve. Szóval annak ellenére, hogy teljesen bepánikoltam, hogy vajon fogok-e sikeresen egy jó családot találni 2 hét alatt, nem volt bennem emiatt rossz érzés velük szemben. A családom amúgy nagyon rendes volt, adtak rólam nagyon jó referenciát (amit a mai napig használok) és segítettek nekem új helyet keresni, valamint biztosítottak arról, hogy hozzájuk bármikor mehetek a jövőben, ha gond van. Szóval az én történetem pozitívan alakult. Azóta is rendszeresen visszajárok hozzájuk látogatni, mert annak ellenére, hogy nem én voltam nekik "az igazi" nagyon szeretnek.

De tény viszont, hogy a család megszegte a "szerződést" amit írtunk, de szerencsémre ők rendes család voltak. Na most, lehet, hogy egy nem rendes család nem csak ennyivel szegi meg a "szerződést" hanem egyből kirak, ha nekik úgy tetszik, akár van megállapodásotok, akár nincs, lehet, hogy simán ráhúz a munkaóráidra még plusz 10-20 órát, és mivel ez a papír nem hivatalos, így tenni nem tudsz semmit, jön a jól ismert mondás, hogy megszoksz vagy megszöksz. Általában az utóbbi szokott történni.

Szóval ennyit tudok hozzáfűzni az aupair és szerződés témához, választ a kérdésre, miszerint írassunk-e ilyet vagy sem szándékosan nem adtam, úgy gondolom ezt mindenki döntse el magának. Én leírtam, hogy egy ilyen papír mennyit ér (jobbára semmit) és azt is mi kell ahhoz, hogy hivatalosan is leszerződj egy családdal, de mégegyszer hangsúlyozom, hogy a hivatalosnak meg semmi értelme, mert ez csak aupair munka, nem kell ilyesmire pénzt és időt pazarolni.

Ha valaki biztonságban érzi magát attól, hogy a jogai, munkaórái ésatöbbi írásba van adva (megértem, ha igen) akkor írasson nyugodtan ilyen maszek szerződést, de szerintem elég, ha a legelején még mikor email-eztek, akkor leíratni a családdal, hogy mit várnak tőled, az emailt elmented, és később ha gond van arra is lehet hivatkozni. Továbbá ne kapkodjátok el a családkeresést, hallgassatok a megérzéseitekre, fogadjátok meg olyanoknak a tanácsát, akik már voltak aupairek, és ha kell, várjatok mégegy hetet mielőtt igent mondotok valakinek, hogy meglegyen a számotokra megfelelő család.

9 megjegyzés:

  1. Szia! Egy kis javítás...
    Az angol jogrendszer (persze kivételekkel) nem teszi kötelezővé sem tanúk aláírását, sem ügyvéd jelenlétét.
    Aláírással bizonyítod hogy megértetted ès elfogadod a leírtakat, a megszegésével bíróság elé állíthatnak.

    VálaszTörlés
  2. lehet, hogy állíthatnak, de szerintem ők a nagyhalakra vadásznak, ha én aupairként (ráadásul külfödiként) egy ilyen papírt lobogtatok nekik, sztem kiröhögnek, és nem foglalkoznak az üggyel.

    VálaszTörlés
  3. Szia :)

    Az első probléma ott indul az Au pair dologgal, hogy mi kényszerből vagyunk itt, s nagyon jól tudják. Azért jöttünk ki, mert rohadtul nem volt otthon semmi, vagy nem jött össze a helyzet. Szóval úgy állnak eleve hozzánk, hogy sokáig és sokat tűrünk szó nélkül, mert nincs más út, lehetőség számunkra... Ez a fájdalmas, hogy kihasználnak minket sokszor. A szerződés tényleg egy sajtpapír...s szerintem nem sok hely, ahol nem szegték meg....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, való igaz, hogy a legtöbbünk kényszerből van itt aupair-kedni és nem funból..

      Törlés
  4. Csak azért mert külföldi vagy, nem hajtanak el, itt azért elég jól működik az esélyegyenlőség. Az más kérdés, hogy akad e ügyvéd aki elvállalja az ügyed...ès hogy te a per alatt mit csinálsz...
    Sajnos mind tudjuk, hogy az au pair munka kiszolgáltatott helyzetbe hozhat szerződéssel vagy anélkül, de hálásak lehetünk hogy van ilyen lehetőség...mert 10 éve még vízum kötelezettek voltunk!
    Ès mindig van lehetőség váltani, de akár be lehet sétálni a bíróságra is.. Biztos hogy nem hajtanának el. De megérné?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értelek. Én valahol még anno azt olvastam, hogy kell a szerződéshez(hivataloshoz) ügyvéd is meg tanú, de persze megeshet, hogy rosszul tudom. Igazad van, van lehetőség "ügyet csinálni" ebből, de szeintem sem éri sem időt sem pénzt fekteni abba, ha bíróságig fajulna, másrészt meg ez egy havi 400 font jövedelmes munka, szóval felesleges lenne.
      Az tény, hogy régen még vízumköteles volt, és az én Angliába jutásomat nagyban megkönnyítette, hogy már nem az (ez is egy külön sztori), félreértés ne essék, a lehetőségnek én is nagyon örülök, mert nekem annak idején ez volt a legegyszerűbb mód Angliába jönni.
      Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, minél talpraesettnek és szemfülesnek kell lenni, és ha az ember tud alkalmazkodni akkor rengeteg mindent tanulhat.
      Váltani akármikor lehet, csak nem tudom ki hogy van vele, de mikor én elköltöztem az első családomtól a másodikhoz hamar rájöttem, hogy az a család nem teljesen oké, de mivel engem megvisel a folyamatos költözködés, és az, hogy nincs kb egy biztos pont sem az életemben, így én inkább megszoktam, és sokan mások is ezt teszik..

      Törlés
  5. Igen, tudom, hogy néha tud nagyon sz@r lenni a bizonytalanság, meg a kiszolgáltatottság mert nekem is volt benne részem...
    Csak a figyelmedet szerettem volna felhívni egy kis pontatlanságra... (nekem se munkaszerződésnél se egyik albérleti szerződésnèl sem kellett tanú vagy ügyvéd)
    Bocs, ha bárki érzéseit megsértettem, nem volt szándékos, én is végigjártam az utat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az enyémet biztos nem sértetted meg, no worries:) Sőt örülök, hoyg szóltál, hogy nem jól tudom..
      Nekem aztán jöhet hideg-meleg, tudom, hogyha nyilvánosan véleményt nyilvánítok, nem mindenki fog egyet érteni vele(és nem is kell:))..engem viszont akár negatív, akár pozitív, de érdekel mások nézőpontja is;)
      te már nem blogolsz?:(

      Törlés
    2. De, kéne, csak időm nincs...
      Majd igyekszem vakarni valamit hamarosan!
      ;)

      Törlés