Utálok vásárolni..

De szeretem az új dolgokat.:)
A cím apropója, hogy ma ruhavásárló körúton voltam és hát nem nagyon lájkoltam (csak a végeredményt persze.:) Azért nem a szívem csücske a vásárlás, mert idegesít a tömeg, meg az, hogy a próbafülkékbe tutira rossz méretet viszek be majd szambázhatok ki onnan másikért, majd megint vissza, ha egy ruha jó lenne akkor nincs a méretemben, ha valaminek a színe tetszik akkor annak hülye a szabása stb...Tudom, hatalmas gondjaim vannak. Nem is gond ez, nem is járok gyakran, és az előbb felsorolt dolgok legalább okot adnak a spórolásra.:))
Eredetileg úgy volt, hogy egy újdonsült barátnőmmel Timivel megyünk ma Londonba az Oxford street-re egy nagy bevásárló körútra mert már egy ideje nem vettem ruhákat (ez nem egy hetet jelent;) )  hanem utoljára akkor mielőtt hazamentem Magyarországra látogatni, azaz április elején szóval már esedékes volt ezt-azt beszerezni pl trikók, egy-két új felső meg gatyó.  Nem szoktam "csak úgy, kedvtelésből" vásárolgatni mert annál azért jobban vigyázok a pénzemre. Jobban mondva, mikor ide költöztem Angliába akkor az első időkben kb minden héten vettem ezt-azt, mert még új volt ez nekem, azelőtt még otthon nem nagyon engedhettem meg magamnak a heti rendszerességi vásárolgatást, és egy-egy diákmunkát leszámítva munkám sem nagyon volt szóval itt az elején nagyon tetszett, hogy a saját keresetemből vehetek meg magamnak amit csak akarok (ok, akármire az au pair fizu sem elég de azért havi egyszer-kétszer simán be lehet újítani pár dolgot). Aztán leálltam ezzel mert félre is szerettem volna tenni meg felhalmoztam egy csomó ruhát. Azóta csak akkor megyek ha tényleg kell valami, nem pedig kedvtelésből. Most pont időszerű volt már egy vásárlás így hívtam is Timit, jött is volna de a családja elvitte Manchaster-be a hétvégére. Hívtam Renit is, aki ma szülinapozni ment egész délután tartó készülődéssel:)) Hívtam Juditot is ő meg spórol.
Juditról jut eszembe: július végén hazaköltözik.:( Tök rossz mert annyira jóban lettünk és mindig együtt mentünk hétvégente Londonba meg ide-oda és egyébként is nagyon egy hullámhosszon voltunk mindig.  De júli végéig azért még akad pár hétvége, jövő héten felderítjük a British Museum-ot, aztán meg Brightonba megyünk, hogy még a tengert is lássa mielőtt hazamegy, ezek biztosak eddig.
Vissza a mai naphoz. Mivel senki nem tudott volna jönni Oxford streetre így eldöntöttem, hogy megkímélem magam az ottani őrültekházától, a hatalmas embertömegektől és Oxford street helyett egy tőlünk fél órára lévő városba mentem, Watfordba. Watfordnak van egy elég jó bevásárlóközpontja, az összes bolttal ami számít pl Zara, H&M, Primark stb. Jó döntés volt, találtam is mindenfélét. Vettem egy nagyon ari táskát mert már igazán hiányzott egy nagyobb méretű táska mert amit még M.o-ról hoztam a fekete bőrtáskám már vagy 3 hónapja szétszakadt és azóta egy kisebbet hordtam mindig. Imádom a kistáskám és viszonylag jól el is férek benne, de ha már bele kell tenni egy esernyőt, ami errefelé gyakran kellhet, meg egy pucsit vagy üdítőt/szedvicset ezeknek már kicsi. De most találtam egy nagy(obb) méretűt, amibe minden kellékem belefér és a mintázatát is imádom. Ezen kívül trikókat, egy nacit meg felsőt vettem, valamit egy pár Crocs-ot.Meg egy szempillaspirált.
4 órát töltöttem el ott, közben bementem a megszokott éttermembe a mekibe chicken nuggetsekért majd vissza a shopping centerbe és este 6 után értem haza. Jah, tegnap óta nem vagyok jól, főleg ma megfázásos tüneteim vannak, eldugult orr, meg lázas érzés (nem mértem meg). De mikor hazajöttem ittam egy italporos teát és már jobban is lettem tőle.:)  Jelenleg éppen bébiszittelek.

Legújabb mekis kedvencem-Smarties McFlurry

Én és Toto kutya egyik este:)

Még kedden gyártott amerikai palacsintám juharsziruppal és vaníliafagyival, ahogy az angolok eszik:))

Családkeresés: a pénteki nap folyamán feladtam egy hirdetést a gumtree nevű angol hirdetőoldalon. Nagyon jó lépés volt, mert már néhány órával a hirdetés feladása után emaileket kezdtem kapni, és azóta folyamatosan kapom is. A legtöbbjük nem olyan, akikre azt mondanám, hogy "igen, ők azon, akik a következő családom lehetnek", viszont van egy, akik nagyon szimpatikusak eddig és minden körülmény 100%-osan stimmel.:)) Szóval, 2 gyerek van, egy 5 és egy 7 éves (lány és fiú), nem egyedülálló szülő, hanem mindkettő együtt, nagyon nagyon jó helyen laknak, Sheperds bush-ban, ami igencsak közel van London belvárosához (a 2.es zónában van, ahol most lakom az a 6.os zóna tehát ekkora a különbség), nagyon jó fizut kínálnak úgy, hogy még takarítanom sem kellene, és külön szinten van az au pair hálója és saját fürdője.:)) Ááá eddig tökéletesek. Anyukával váltottam már egy pár emailt tegnap óta, küldött képeket is, én is magamról és elküldtem neki a jelenlegi hosztanyum email címét, hogy beszélhessenek. Az anyuka is elküldte nekem a jelenlegi au pairük email címét, aki már 2 éve van náluk, ez azért jó jel.:)) Reménykedem benne, hogy továbbra is minden klappolni fog. Bár azt eldöntöttem, hogy nem fogok igent mondani az első családnak, nade ennél a családnál eddig tényleg minden kilátás nagyon jó.:))
Btw teljesen megértem, hogy miért akarják a családok, hogy az au pair minél hosszabb ideig, akár több évig is velük maradjon. Az ok, hogy az utánpótlás keresése nagyon is megterhelő és unalmas is. Én jelenleg ugyanígy érzek, csak ugye én nem au pairt, hanem családot keresek. Kapom a maileket (amiknek persze nagyon is örülök) és válaszolgatok a kérdésekre, miközben tudom, hogy valószínűleg nem ők lesznek a befutók (most nem az előbb említett családról beszélek, ők nagyon is esélyesek a befutó szerepre:D) hanem azokról, akik bár szimpik de valamely körülmény miatt mégsem érzem, hogy ők lesznek azok, de mégis válaszolok nekik mert ugye idő közben hátha kiderül, hogy mégis esélyesek. Agyalok, hogy megéri-e fenntartani a kapcsolatot egyes családokkal avagy sem, vagy az egyik családjelölt jó lenne, de kevés a fizu a másiknál jó a fizu de pl sok a gyerek és minden igényemnek megfelelő családot találni nem könnyű.  Ezért is örülök most a fent említett családnak.:) A családoknak mikor au pairt keresnek ugyanez a helyzet, csak ők ugye többet dolgoznak, és kevesebb idejük van a keresgélésre de emellett ugye nem mindegy, hogy kire bízzák a gyerekeiket, tehát 100%-ban megértem és látom már, hogy mért akar mindenki hosszútávú au pairt.


Ennyi mára showműsorom, ha lesz konkrétum akkor mindenképp megírom. :))