Jubileumi hosszúhétvége, előző családom meglátogatása

Helló-belló:)

Tök jó kedvem van, pedig olyan csúnya idő van megint a Szigeten, nade ez Anglia, az lenne a meglepő, ha az előző bejegyzésben említett napos kánikula lenne az uralkodó, mert nem az. De így szeretjük:)) Ami enegm illet már teljesen hozzászoktam, na jó, az esőt nem szeretem(bár csepegi felőlem csepeghet csak szarrá ázni nem) de amúgy imádom, hogy Angliában nincsenek olyan iszonyat melegek, hogy a gatyám lerohad rólam, hanem van helyette kellemes hőmérséklet meg szél:)
A múlt héten nem volt hétközben semmi extra, feladataimat csináltam a házban. Annyiban volt más az egyik nap, méghozzá a csütörtök, hogy a kisasszonyomat a suli után a nagymama egyből hazahozta és én voltam vele egészen lefekvésig, azaz 8-ig. Normális esetben ugye ecseteltem már, hogy a nagyik/papik /nagynénik mikor ki viselik a kisasszony gondját suli után és hozzám csak este hozzák megvacsizva sokszor fürdetve és sok dolgom nincs, csak bedtime. Nem így múlt csütörtökön, mivel az egyik nagyi elutazott, a másik aki felvette a csajszimat a suliból meg másnap utazott Kanadába egy hajós nyaralásra így nem ért rá aznap. Szóval 4-kor megérkezett a gyermek, kapott uzsit, majd nekifogtunk a házijának. Nem a szokványos házija volt, hanem sok szövegértés és kérdések, de simán, egy óra alatt végzett 2 oldalnyi kérdés megválaszolásával. Leellenőriztem, konstatáltam, hogy szép munkát végzett majd mentünk játszani. Megvertem őt 3X zsinórban egy játékban, majd mentünk vacsizni 6kor. Aznap délelőtt spagetti bolognese-t csináltam, a kedvencét, ugye milyen szuper-au pair vagyok?:) Mondta, hogy isteni lett:) Köszönöm az elismerést kisanyám:)) Olyan cuki mindig mindent értékel, megköszön.:) Eztán fürdés, még egy kis játék majd bedtime. Bébiszitteltem is kicsit mert a szülők későn futottak be aznap, anyuka ért haza leghamarabb, 10 körül. Aztán vmikor később apuka.

Pénteken abban a boldog tudatban végeztem a feladataimat a házban,hogy a jubileumi weekend miatt 4 nap szabadágom következik, mivel a bank holiday (szabadnap) az au pairekre is vonatkozik. Este mekibe mentem, ahol az ott dolgozó magyar lánnyal beszélgettem vagy fél órán keresztül. Utána tecsó és hazafelé sétáltam egy jót, ugye említettem mennyire szeretek sétálni, igaz most esőreállt az idő de akkor is jól esett.
Szombat: napközben semmit nem csináltam de azt nagyon jól. Nem mentem sehova, mert nem volt kivel (Reninek vmi barátnője van itt Hollandiából és a többiek sem értek rá ) meg anyúgy is csak relaxálni volt kedvem aznap. Este elmentem misére  a helyi katolikus templomba, hazafelé megálltam a Tescóban vettem Mojitot meg jubileumi sütikéket. Este bébiszitt. Mikor a szülők befutottak felbontottam a Mojitot(ugye szolgálatban nem iszunk) majd megnéztem egy filmet és kb 2-3 lehetett mikor aludni mentem.
VAsárnap elvileg a Temzén a jubileumi hajós felvonulást néztem volna meg pár magyar és külföldi au pairrel de egyrészt mivel borzalmas esős idő volt másrészt meg mert spórolnom kell (az indokról később) így úgy döntöttem nem megyek.  Megint jól eltelt a nap a semmivel, vagyis, megnéztem  a Macskajajt bár kívülről tudom annyiszor láttam de kb 2 havonta kötelező megnézni:)) Közben körmöt reszeltem/festettem. Este, csakhogy ne egész nap a házban porosodjak elmentem a mekibe.

Hétfőn mivel bank holiday volt visszamentem az első családomhoz látogatóba, Reigate-be és meglátogatni Juditot, aki szintén Reigate-ben lakik, akivel minden hétvégén együtt megyünk Londonba vagy ide-oda.
Reggel már korán keltem, és 12 előtt értem oda (mert én London északi végében lakom a család pedig Londontól délre, messzebbre és mire átvágok Londonon az ugye nem kevés idő.) A volt családom hihetetlenül kedvesen fogadott, anyuka egyből tortával és teával kínált (ilyen itt a jelenlegiben sosem fordult még elő) és jó sokat beszélgettünk, kitárgyaltuk mi történt azóta, hogy szeptemberben elváltak útjaink. Otthon volt a család jelenlegi au pair-e is, egy aranyos német leányka. Váltottam vele is pár szót, megnéztem hogy rendezte be az egykori szobámat:). Aranyos lány, a gyerekek nagyon szeretik és látszik,hogy a szülőkkel is nagyon jól kijön és ez a lényeg.:)) Sokan ezt a helyzetet kínosnak tartanák, vagy nem szeretnék, mivel ugye ő az én utánpótlásom, ő az akit az imádott hiperkedves volt hosztcsaládom utánam felvett, de én azt mondom, hogy nekem is jól alakult a sorsom, jó helyen vagyok és ők is kifogtak egy olyan lányt, aki beleillik a családjukba és akit a gyerekek is imádnak és csak ez számít.:)) A gyerekek akkorát nőttek ezalatt a 9 hónap alatt, hogy hihetetlen.:D De tényleg, magasabbak, másabbak, ezalatt azt értem, hogy beszédben meg kifejezésmódban is látszik, hogy  már "felnőttebbek" mint mikor én eljöttem. De amúgy meg még mindig olyan kis cheeky monkey-k (csintalan majmok:D) mint anno. Nagyon örültek nekem természetesen.  Miután "kinyírtuk" egymást párszor a kisfiú játékpisztolyaival és kidumáltuk magunkat a szülőkkel elmentünk egy közeli parkba ahol a gyerkőcök görkoriztak az esőben, mi felnőttek pedig teáztunk (én kólát kértem) és beszélgettünk tovább (a jelenlegi au pair ide nem jött mert dolga volt délután.)

Az előző family-apuka és kislány

Park ahol voltunk

:)

Nagy a család:)



Cheeky monkey-k:)

Annyira hihetetlenül más a régi családom, mint a mostani. A régiek egyből ezzel-azzal kínáltak, érdeklődtek, és nem csak olyan látszatérdeklődés volt, hanem tényleg kérdezősködtek, érdekelte őket mi van velem. A mostani családom a 9 hónap alatt egyszer nem kérdezte meg tőlem, hogy mi van velem, vagy meséljek nekik egy-egy kirándulásom után (vagyis annyit kérdeznek mindig hogy jó napom volt-e de a válasz a legtöbb esetben nem izgatja őket, hanem inkább csak formalitásból kérdezik sztem.) Nem hívnak sosem, hogy egyek velük, tvzzek velük,  ha elmennek valahova sosem hívnak engem, legyen az park, mozi akármi... Ők elvannak magunak és a au pairük nem különösen izgatja őket. Tudom, nem szoktam panaszkodni, mert nem vagyok egy panaszkodó típus mivel nem látom értelmét, de tegnap, hogy ilyen szép fél napot töltöttem a régi hoszt családommal, akik még most is, hogy már nem vagyok az au pairük még mindig nagyon szeretnek és törődnek velem, eszembe juttatta hogy mennyire hiányzik a törődés amit a jelenlegi családomban sajnos nem kapok meg.
Nade vissza a hétfői naphoz: parkozás után én elköszöntem a családtól és mentem találkozni Judittal. A volt hoszmamim nagyon kedves volt és eldobott a városba a találkozási ponthoz.:)) Imádom őket és tudom, hogy ők is engem még akkor is ha nem én voltam a megfelelő au pair számukra, és nagyon örülök, hogy vannak ilyenek emberek az életemben mint ők, és, hogy van valaki itt Angliában, akikre mindig számíthatok.:))
Judittal első utunk egy café-ba vezetett, ahol én ebédeltem sült kolbászt krumplipürével és babbbal:) A jubileumi (de idegesítő ezt a szót folyton leírni:D) hétvége alkalmából a helyi parkban búcsú volt hintákkal meg játékokkal. Elég gagyi volt, vagyis, ahhoz képest amihez hozzászoktam a Brighton mólón meg pl Winter Wonderlandon amik vannak extrém hinták-ezekehez képest volt gagyi, de megnéztük és én felültem az egyik legkevésbé gagyi hintára is.:) Eztán ledobtuk magunak a fűbe és csak beszélgettünk, majd azt vettük észre, hogy esik így a közeli kávézóba menekültünk. Judit teázott és muffinozott, én fagyiztam.

Café-ban

Judit

Búcsú a parkban

Maszek vízibicikli felfújható medencében:)

A "legkevésbé gagyi" hintán:)

Lassan eljött a vonatom idulásának ideje, Judit eljött velem az állomásra és búcsú.A vonaton aludtam 3/4 órát. Az East Croydon-i megállónál a vonat megadta magát és mi utasok csak annyit érzékeltünk, hogy állunk, és már mikor 20 perce álltunk akkor páran leszálltak. Eztán bemondták, hogy a vonat beadta a kulcsot és szíveskedjünk átszállni a másikra. Így tettünk, ez a vonat ugyanarra ment mint amerre a másik ment volna, csak mivel ugye átszállt az összes utas a másikról így rendes tumultus keletkezett, de sebaj.  Fél órát késéssel érkeztem haza, de segáz, mivel ugye a hosszúhétvége még másnap (azaz ma) is tartott és nem bébiszitteltem meg semmi szóval semmit nem befolyásolt a késés.  Azért frankó, múlt héten rossz vonatra szálltam, most meg lerobbantunk.:))  Este itthon még koculás, filmezés és hajnal 2kor alvás.
Ma délben kelés:)) Ma is szabadnapom volt, a család 1kor lelépett és csak 8kor jöttek haza. Annyi volt a kérés, hogy mossak, hogy ne maradjak le vele és ürítsem ki a szemeteseket, természetesen minden gond nélkül megcsináltam, mivel kb 20 perc volt együttvéve, és mivel nekem a bank holidayeket is fizeti a család, ugyanúgy megkapom a fizum ezen a héten is, mintha 5 napot dolgoztam volna, pedig csak 3at fogok. Ebédre csináltam csirkét, sült krumplit meg zöldségeket hozzá, közben megnéztem a Toy Story 2-őt, persze ezt is sokszor láttam már, de mért ne?:) 

Holnaptól munka ismét, de csak 3 nap és megint hétvége:))
Most szombaton lesz egy éve, hogy kijöttem Angliába, nagyon nagy ünneplésre készülök, illetve készülünk Judittal, vagy Brightonba a tengerhez megyünk vagy Londonba, ez időjárás függvénye.
Te jó Ég, egy éve! Mintha most toporogotam volna a ferihegyi reptéren, egyedül, első repülés előtt, meg egyeltalán, nem kis dolog au pairnek menni, egy idegen országba, idegen családhoz. És már eltelt egy év, annyi minden történt ezalatt, és minden olyan gyorsan, hogy el sem hiszem. De azt már most tudom, hogy életem eddigi legtanulságosabb éve volt, és a legjobb is:)) Szóval a következő küldetés: kihozni a következő évből a legtöbbet, hogy az is legalább ilyen jó vagy mégjobb legyen! És tudom, hogy így lesz:) De erről majd a következő, jubileumi bejegyzésben fogok regélni hosszabban, kaptok egy összefogalót az évemről, kivesézve mindent a kezdetektől, és kitérek majd benne sokmindenre, egyrészt, hogy magam számára is világosan látszódjon az emlúlt évem egy-egy mozzanata másrészt, hogy az olvasóknak is egy képet/a leendő vagy mostani au paireknek segítséget nyújtsak az au pairséghez. Az is elképzelhető, hogy 2 évfordulós bejegyzés fog születni.:)
Addig is legyetek jók:)))